free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A férfibarátságok diszkrét bája

HT2         Címkék: barátság, férfi, hímtag 0 hozzászólás

Egy férfinek a legjobb barátja állítólag néha többet ér, mint a partnere. HT2 ezt nem is vitatja, úgyhogy a kérdés már csak az, miért van ez így. A válasz kicsit talán meglepő.

Gyalázatosan szelektív a memóriám, de van néhány mondat, ami valószínűleg életem végéig a fülemben fog csengeni. Nem feltétlenül mottóértékű dolgok vagy életbölcsességek ezek, nem is lózungok, csak úgy valamiért megmaradtak. Ilyen például az, amikor gyerekkoromban egy nálam jóval idősebb férfi a szüleimnek mesélt valakiről, és azt mondta: "Van nekem egy barátom… vagyis hát mondjuk inkább úgy, hogy cimborám". Én akkor nagyon mélyen elgondolkoztam rajta, hogy tényleg mekkora különbség is van egy barát meg egy cimbora és esetleg még egy haver között is, és azóta is kínos akkurátussággal különböztetem meg egymástól az egyes kategóriákba tartozó ismerőseimet. Vannak ugyanis köztük olyanok, akik nem szolgálnak rá arra, hogy bizalmasabbnak tüntessem fel a viszonyunkat annál, amilyen, és vannak olyanok is, akiket megsértenék azzal, ha alulcímezném őket. Előbbiből elég sok van, utóbbiból meg elég kevés, szám szerint cimbora vagy kéttucat is, barát meg jó, ha három, és akkor köztük még ott van pár haver.



Misztifikálni persze nem akarom a témát, inkább csak kapcsolódnék a misztikumához, mert a férfibarátságnak azért van mítosza: mondják ugye, hogy többet ér egy férfi életében olykor, mint egy akármilyen jó párkapcsolat, és hasonlók, szóval körbelengi valami érdekes légkör. Én már régóta gondolkozom rajta, hogy mennyi ebből az igaz, és újra meg újra arra kell jutnom, hogy bizony teljesen helyes az állítás. Az persze nem mindegy, hova tesszük a hangsúlyt: csak olykor ér többet, de olykor tényleg sokkal többet ér – és most ne vicceljük el a dolgot azzal, hogy akkor, ha épp nem akar dugni az ember és hasonlók, mert nem, rendes krízishelyzetekről van szó. Előfordul bizony olyankor is, hogy nem a partnerére van szüksége az embernek, mint barátra, hanem a barátjára (nem, nem mint partnerre, hanem mint barátra, mondom, nem viccelek), ahogyan néha hagyományos, néha meg csillagfejű csavarhúzó kell a szerelésnél is.

Hogy kire mikor van szükség? Nos, mondok én valamit, ami elsőre talán furcsának fog tűnni: a barátaira akkor van szüksége egy férfinek, amikor nem akar érzelegni a bajai miatt, és ez nem is olyan ritka vagy lényegtelen eset, ha azt veszem, hogy egy férfi azért szeret nem érzelegni. Régen persze másképp volt, a daliás középiskolai időkben a legjobb barátommal órákon át fejtegettük lelkünk titkait, de az azért nem baj, hogy ennek vége lett. Manapság látom őt mondjuk kéthavonta, kedélyesen elbeszélgetünk, aztán jóccakát, és mással sem helyettesítem, pedig van legjobb barátom, és azt sem mondhatom, hogy ne bízhatnám rá bármilyen titkomat. Lelkizés, az már nem nagyon van, legalábbis nem abban a formájában, ahogyan annak idején volt. Panaszkodás, az van, együttérző ejbasszamegelés, biztató hátbaveregetés és ha kell, tanácsadás is, de mindenféle tiszteletkörök vagy finomkodás, ha úgy tetszik: klasszikus értelemben vett bensőségesség nélkül. Ha ennél többre van szükségem, akkor arra ott a csajom, ha meg éppen nincs csajom, még mindig vannak nőismerőseim, akikkel lehet kotlani a gondokon.



Eleinte persze furcsa volt, akár még azt is mondhatnám, fájt, hogy így átalakultak a dolgok. Még az is megfordult a fejemben, hogy tán nincsenek is már igazi barátaim, de most már egészen másképp látom. Valójában nem fogyatékosság vagy hiányosság az, hogy így mennek a dolgok, még csak érzéketlenségnek sem nevezném: ennek a viselkedésnek a hatásköre éppen ott kezdődik, ahol a lelkizésé már véget ér, olyan, mint egy kijózanító pofon vagy rázás vagy akármi. Arra figyelmeztet, hogy túlságosan belebonyolódtam valamibe, ami sokkal egyszerűbb ennél. És mint ilyenre, szükségem is van rá, mástól pedig nem kaphatom meg, csak a legjobb barátomtól vagy barátaimtól, mert nő ilyesmire úgysem képes, és nem elég hozzá az sem, hogy valaki férfi, mert a haverjaimtól vagy a cimboráimtól sem várhatom el az ilyen viselkedést – annál sokkal bizalmasabb viszonyt és nagyobb megértést feltételez ez. Nem szeretek én a férfiúi szilajsággal kérkedni, sőt, de ha van alkalom, amikor meg kell hajolnom azelőtt, hogy létezik ilyesmi, akkor az ez.

Hogy patetikus volnék? Nem vitatom, simán meglehet. A hétköznapokban ugyanis fel sem tűnik, hogyan működik ez az egész, de ha egy kicsit jobban belegondolok, még számomra is van benne valami megmagyarázhatatlan, pedig én a részese vagyok ugyebár. És mondom: nem misztifikálni akarom a dolgot, csak kapcsolódni a misztikumához, ami szerintem tényleg a része. Más szóval tényleg riszpekt minden rendes férfibarátságnak, mert azok viccet és nyálaskodást, sőt macsózást félretéve is valóban elég különleges dolgok.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés