free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Egy férfinak beszélni: falra hányt borsó

HT2         Címkék: beszélgetés, férfi, hímtag, kommunikáció 5 hozzászólás

HT2 alkalmasint órákig is képes odafigyelés nélkül hallgatni a számára fölösleges női beszédet. Igaz, cserébe azt is elfogadja, ha valakit ő nem érdekel.

Nem vagyok jó hazudozó, és a mindennapi színészkedésben is csapnivalóan teljesítek. Ha például odajön hozzám valaki, akit láthatóan ismernem kéne, mert korábban már bemutattak egymásnak minket, én sosem tudom titkolni, hogy lövésem sincs, kivel állok szemben. Van egy barátom, aki ilyenkor előveszi a pókerarcát, kedélyesen dumálgat egy negyedórát, szevasz, hát hogy vagy, satöbbi, satöbbi, majd az illető távozása után még mindig faarccal azt mondja: „Csak azt tudnám, ki a franc volt ez”. Én viszont irigyelhetem és próbálhatom utánozni akárhogyan, mindig bukom a dolgot, mert már az első pillanatban a homlokomra íródik, hogy „Nem tudom, ki vagy”. Nem egy ismeretség (illetve a részemről inkább „ismeretség”) bánta már ezt, bár legalább nyugtathatom magam azzal, hogy őszinte vagyok.

Van viszont egy dolog, amiben verhetetlenül tudok kamuzni, jelesül hosszú beszélgetések alatt úgy vagyok képes nagy ívben tenni arra, miről magyaráz a partner, hogy közben ő meg van győződve róla: minden érzékszervemmel rá figyelek. Kell-e mondanom, nők mellett edződtem, és ennek köszönhetően elképesztő teljesítményekre vagyok képes, ha a helyzet úgy kívánja: megesett már az is, hogy hatórányi csevegésben vettem részt pusztán fizikai valómban, aminek eredményeként alig néhány gócpontjára emlékeztem a beszélgetésnek, de semmi konkrétumra, és vagy egy hétig kellett diplomatikusan lavíroznom, ha szóba került valami olyan, amiről az ominózus alkalommal már értesültem (volna, ha figyelek).



Mivel esetleg úgy tűnhet, hogy büszke is vagyok erre, szólok, hogy nem, sőt egyenesen szégyellni szoktam magam amiatt, hogy ilyen tudok lenni. Nem mellesleg pedig hosszú távon legalább annyi hátrányom is származik belőle, hogy az agyamat megkímélem a fölösleges terheléstől, mint amennyi előnyt hoz, mert később azért gyakran lebukással végződik a sztori. Azt viszont így is váltig állítom, hogy az agyamat tényleg fölösleges terheléstől kímélem, ha kikapcsolom néha, miközben nők – egészen pontosan hozzám közel álló nők, tehát olyanok, akikkel mélyebb eszmecseréket is folytatunk, mondjuk a csajom vagy az anyám – beszélnek hozzám. Sőt ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy nem is én kapcsolom ki, hanem magától áll le, mint egy vészhelyzetekre alaposan felkészített készülék.

Ilyenkor, a standby üzemmódban csak azok a lényeges kifejezések jutnak el a tudatomig, amikre biztonságosan lehet reagálni igennel, nemmel vagy naháttal, minden más információ lepereg rólam – és ebben már olyan rutinos vagyok, hogy a telefont néha egy-egy percre teljes nyugalommal le is merem tenni az asztalra, hogy mindkét kezem szabad legyen, ha valaki tök fölöslegesen csacsog a fülembe. (Sőt, mint azt annak idején már elmondtam, a vonalas készülékek korszakában egyszer egy komplett vizelést is levezényeltem félretett kagyló mellett, minden feltűnés nélkül. Az, hogy az ilyesmi megtörténhet, szerintem igazolja is, hogy okkal művelem, amit művelek.)

Hogy mit nevezek fölösleges csacsogásnak? Nos, egyrészt vannak azok a tipikus női témák, amikhez egyszerűen nem tudok mit hozzáfűzni, mert nem érdekelnek, viszont a hozzám közel álló nők már tartanak annyira a bizalmasuknak, hogy mégis szövegelni kezdjenek róluk nekem – hát azokat. Másrészről meg azt a számomra túl szószátyár, sok fölös kört futó történetmesélési módot, ami az én tapasztalataim szerint többnyire a nők sajátja, és szinte bármilyen témának olyan köntöst tud kölcsönözni, hogy hallani se akarjak róla, akármennyire is érdekelne egyébként. Nem mondom persze, hogy ez utóbbi stílus kifejezetten csak a nőkre jellemző, de többször késtem már találkozókról állítólag halasztást nem tűrő, erősen repetitív női sztorik, mint férfilocsogás miatt, és az imént is egy nővel vívtam szélmalomharcot, amikor megpróbáltam rövidre zárni egy telefonbeszélgetést.

Egyébként meg fel is vagyok jogosítva rá, hogy ilyeneket mondjak, ugyanis amikor előkerült a téma, rögtön biztosítottak róla női oldalról, hogy a túlsó térfélen is működnek az efféle önvédő mechanizmusok. És ha belegondolok, hogy milyen lehet csajfüllel végighallgatni például egy Forma-1-es futam kanyarról kanyarra történő kielemzését, vagy valami más férfimarhaságot, netán egy tesztoszterontól zengő, fölöslegesen macsóskodó tirádát, akkor el is kell ismernem, hogy néha tényleg le kell zárniuk az agyukat a nőknek is. Úgyhogy végül is csak azt tudom mondani, egálban vagyunk: bár másképp csináljuk, egyaránt jól el tudunk beszélni egymás füle mellett. De azért nagy néha nem ártana, ha észrevennénk magunkat. (Vagy legalább észrevennétek magatokat ti, hehe.)



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés