free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A főállású háziasszonyt könnyen tönkreteszi a család

Borsa         Címkék: háziasszony, otthon, púder 28 hozzászólás

Elmondva kényelmesnek tűnik a főállású HTB-lét, de valójában könnyen lelki beteggé tesz a monotónia. Időben kell kiugrani, mert a helyzet mindenkinek árt.

Talán többünk száján kicsúszott már a felelőtlen sóhaj; „bárcsak ne kellene dolgoznom többet”. Elképzeljük, milyen jó lenne otthon tevékenykedni, behozni a sokéves lemaradást: átültetni a virágokat, kipróbálni a hónapok óta várólistás recepteket, kimosni a halmokban toporzékoló szennyest, hogy aztán békésen várhassuk haza a családot. A háztartásbeli nők, akik ezt a munkakört választották elsődleges pozícióként, már tudják: mindez csupán illúzió, a főállású háziasszonyszerep a leghálátlanabb pozíciók egyike. „Mivel a férjem a vállalkozása révén jól keres, egyértelmű volt, hogy a gyerekek óvodába kerülése után én nem keresek munkát, hanem otthon maradok, és végzem a ház körüli teendőim – kezd bele történetükbe a 34 éves Alexa. – Aztán rá kellett jönnöm, ez nem működik így. Hiába dolgozom ki a lelkem is, akár napi nyolc óra házimunkával, mindenki azt hiszi, hogy egész nap csak henyélek, és ezt állandóan a szememre is vetik.”



A sors iróniája, hogy a külvilág, sőt a szűk családi környezet számára is egyértelmű a konzervatív nézeteken alapuló tévhit, hogy egy nő csak akkor számít igazi nőnek, ha minden egyéb elfoglaltsága mellett maradéktalanul elvégzi az otthoni teendőit is, vagyis: főz, mos, takarít, mesél a gyerekeknek, és ha lehet, mindezt panasz nélkül teszi. Ennek következtében a munkájuk és az egyéb szerepek mellett a külvilágból érkező irreális elvárásoknak is megfelelni igyekvő nők gyakran esnek abba a csapdába – ha lehetőségük nyílik rá –, hogy feladva életük egyéb, láthatatlanul is önbecsülést és pozitív énképet adó pozícióit, a háziasszony-szerep mellett teszik le voksukat.

Halmozottan hátrányos helyzet

Azonban a rugalmas időbeosztással járó, hazai terepen folyó munkába magukat nagy energiával és hatékonysággal belevető nők már a startnál halmozottan hátrányos helyzetből indulnak: helyzetükből adódóan nem jut ki nekik a klasszikus munkahelyeken, természetes módon meglévő pozitív visszacsatolásokból, elismerésekből, a csapatszellem önbizalomnövelő értékeiből, és a családon kívüli „valahova tartozás” élményéből. Arról az óriási és tragikus félreértésről nem is beszélve, hogy a házimunka a legtöbb férfi szemében nem munka, hanem így is, úgy is kötelesség, tehát nemhogy dicséret nem jár érte, de észrevenni is luxus.


Így történhet meg, hogy a kezdetben meglévő felszabadultság-érzés hamar elillan, és a helyében csak egy önmagát túlhajszoló, elismerés és az anya, a feleség és a háziasszony szerepeken túlmutató, egyéb létfontosság pozíciók nélkül maradt nő frusztrációját találjuk. „Amikor a feleségem három éve munka nélkül maradt, arra jutottunk, hogy túl a negyvenen talán az lesz neki a legjobb, ha itthon marad, van itt is elég tennivaló – vall a helyzet buktatóiról az 52 éves Gábor. – De már látom: nagy hiba volt. Azóta olyan, mintha kicserélték volna, állandóan feszült és ideges. A barátnői elmaradoztak, így aztán már egyáltalán nem mozdul ki otthonról, maximum a sarki boltig hajlandó elmenni, bevásárolni. Ez persze nagyon nem tesz jót neki.”

Nem elég

Nem kell körmönfont analitikus teóriákba bonyolódnunk ahhoz, hogy megértsük: egy nő - helyzetéből adódóan – csak akkor tud nyugodt és kiegyensúlyozott életet élni, ha egyszerre több szerep is jelen van az életében. A látszat ellenére nem elég tehát anyaként, szülőként, szeretőként megfelelni, hiszen a családanya pozícióján túl számos olyan szerep van még – mint például a dolgozó nőé – amely funkciójából adódóan olyan pozitív értékeket és többletet tud hozzárakni életünkhöz, melyet máshonnan nem kaphatunk meg. Ennek egyenes következménye, hogy ha az ideálisnak tartott egyensúly felbomlik, és egy bizonyos pozíció túlzott mértékű, zavaróan nagy hangsúlyt kap a hétköznapokban, azt a belső vészjelző központ igyekszik minél hamarabb tudtunkra adni, vagyis feszült, frusztrált és alapvetően zaklatott idegállapottal kényszeríteni ki belőlünk a változtatást. „Biztos nevetségesen hangzik, de örülök, hogy visszajöhettem pénztárosnak ebbe a gyorsétterembe – osztja meg tapasztalatait a 29 éves Anita. – A fiam születése után azt hittem, beválik az otthonülő anya szerep, de inkább talpalok itt, társaságban, napi 8-10 órát, mintsem hogy megőrüljek a négy fal közt. Ez a családomnak is jobb így; sokkal nyugodtabb vagyok azóta, hogy visszajöhettem.”



Nem zsákbamacska a tény, hogy egy szerepével állandó belső konfrontációban élő nő azon túl, hogy önsorsrontó, negatív és depresszív, sok esetben támadólag is lép fel a helyzet előtt tehetetlenül ácsorgó családdal szemben, így hosszútávon nemcsak a saját, de a hozzátartozói életét is megkeseríti. Ha azt tapasztaljuk, hogy beleestünk ebbe a csapdába, a feladatunk pusztán annyi lenne - bár közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik -  hogy felismerjük, és ami még nehezebb, bevalljuk, mégpedig nem csak a családunknak, de saját magunknak is, hogy azoknak népes táborát gazdagítjuk, akinek személyiségükből, temperamentumukból kifolyóan nagyon nem klappol a teljes munkaidős háziasszonykodás. Az érzéstől nem kell megijedni, csupán egy nagy levegőre van szükség, és egy nyugodt beszélgetésen alapuló családi kupaktanács összehívására, hogy – ha egy mód van rá – meghozhassuk a végső és lelki szempontból igen egészséges döntést: ha csak egy részmunkaidős állás keretein belül is, de ki kell lépünk az otthoni robotból.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés