free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Felzaklatnak a fölényeskedő kishivatalnokok

Borsa         Címkék: hivatal, kommunikáció, kultúrtripp 16 hozzászólás

Kezeljük jól, ha lekezelnek, különben mi húzzuk a rövidebbet, a várható élettartam tekintetében is. Túlélési útmutató a hivatali fölényeskedések ellen.

Akit kényszerített már hájas fenekű portás a kórház éjszakai ügyeletén arra, hogy a hasgörcseitől kétrét görnyedve tapogatózzon a sötét folyosókon a második emeletig - mivelhogy urambátyám lusta előbújni a fülkéből egy villanykapcsolás erejéig -, nos, az ilyen alighanem a hazai szolgáltatók és "hivatali patkányok" esküdt ellensége marad életfogytig. A pasziánszozó pincérek, manikűröző bankárok és pofozkodó BKV-ellenőrök birodalmában azonban olyan rövidkére zsugorodik a várható élettartam, az a bizonyos életfogyt, hogy mire eljutnánk a jogos bosszú édes pillanatáig, már szólítanak a ravatalra. Hogyan élhetjük túl a szívinfarktus kockázatának minimálisra szorításával azt, ha segítségre szorulunk Magyarországon?



"Nézzük a tegnapot - meséli egy 32 éves nő, akit arra kértünk, hogy a mindennapos bosszúságok szempontjából értékelje egy napját. „Kiveszek egy szabit, hogy elintézzek mindent, amit a kilenctől ötig tartó melóm mellett nem tudok. A Rigó utcai nyelvvizsgaközpontban nem képes ember módjára kommunikálni egy osztályvezető, akitől csak annyit kérdeztem, hogy elcserélhetném-e egy társammal a szóbelimet, mert temetésre mennék a kapott időpontban. Naná, hogy nem! A temetkezési vállalkozónak húszezer forintot adok, ugyan szavalják már el a szabályzat ellenében a nagynéném kedvenc versét akkor is, ha "papos temetés" lesz. Az étteremben nem kérhetem az előre kiókumlált kombináción kívül a kajámat, mert úgy lehetetlen kiszámolni az árát. A nőgyógyászom, akihez húszezerért járok, nagyvonalúan behívja előttem a terhes pácienseit, ami háromórás dekkolás után már dühít, hiszen épp azt fizetem meg, amiből kevés van: az időt, hogy ne kelljen várnom!” A végeredmény a csillagos egeket verdeső stresszhormonszint, ingerültség az ártatlan családtagokkal szemben, és pihentető éjszakai alvás helyett a homlok mögött doboló véráram ritmusára előadott fogcsikorgatás.

A csinovnyikokkal való küzdelem több szempontból is veszélyes. Egyfelől, egészségpszichológiai kutatások alapján többen is megállapították, hogy az apró-cseprő mindennapos bosszúságaink gyakran komolyabb megterhelést jelentenek szervezetünknek, mint a nagyobb horderejű életesemények. Az olyan történésekre, mint amilyen például egy szakítás, egy új állás betöltése vagy a gyerekszülés, igyekszünk alaposan felkészülni: glédába állítjuk a teljes megküzdési kapacitásunkat, és erőteljesen támaszkodunk a barátainkra, rokonainkra is. Ezzel ellentétben a szülői értekezleten nagyképűsködő osztályfőnökre, a telefonkapcsoláskor elhangzó kétórás Beethovenre, vagy arra, hogy a postán negyven percet állunk egy képeslappal, mert az alkalmazott nem tudja semmilyen nyelven elmondani az amerikai srácnak, hogy nem lehet bankkártyával fizetni, nos, az ilyen kellemetlenségekre ritkán trenírozzuk magunkat jó előre. Ráadásul mivel sokszor egész nap sorjáznak az ügyintézés és a bürokrácia útvesztőit nehezítő szemétkedések, testünk fizikai készenléti állapota állandósulhat (vagyis a heves szívverés egyre nehezebben akar visszadöccenni az alapszintre, a vérnyomás tartósan a plafonon - de miért is kúszna lejjebb, amikor a következő irodában úgyis megint felingerelnek?).

Alighanem belátjuk, hogy pár böszme boltos és nyögvenyelő aktakukac miatt nem kifizetődő csak a negyedét leélnünk annak, amennyi rendeltetett. Az önvédelem szempontjából ez az első, amit meg kell tennünk: döntsük el, hogy valóban nem éri meg gyermekeink árvaságát egy-egy gáncsot vető ügyintéző. Ezt követően próbáljunk meg nem az önértékelésünkért vívott terepként tekinteni a hivatalnokokkal folytatott meccseinkre. Nem kevés forog kockán egyébként sem - állás, lakás satöbbi -, ezért koncentráljunk kizárólag az ügyre magára. A beszélgetés egyéb, úgynevezett viszonyjellemzőivel lehetőleg ne foglalkozzunk (olyasmikkel, minthogy milyen hangot üt ez meg velem, hogy mer ilyen grimaszokkal minősíteni, miért van pofája ötven perce mobilozni, amikor itt ülök vele szemben és így tovább). A dühöt nem lenyelni kell, hanem megakadályozni a kialakulását.



Amikor éppen levegőnek néznek a váróteremben, felhergelődés helyett inkább csillapítsuk magunkat azzal a gondolattal, hogy nem kell mindig, mindenütt az elsőknek lennünk. Ha helyén van az önbecsülésünk, akkor az elég szilárd talaj lesz ahhoz, hogy elbírjon egy-egy ilyen apróbb terhet. Mivel az idegesség és feszültség reflexszerűen, a többéves mindennapi rutin hatására szinte pár percen belül kialakulhat, résen kell lennünk, és legalább kezdetben folyamatosan monitoroznunk a gondolatainkat és az érzéseinket annak érdekében, hogy ne önthessen el - szinte a tudatosság kikapcsolásával - az indulat.

Talán segít az is - és remélem, nem mérgelek ezzel tovább senkit -, ha némi empátiát rángatunk elő a hátsó fiókból, és megkíséreljük a lehetetlent: megérteni az ellenfelet. Idézzük fel a Shop stopot, vagy egy-két netes oldalt, ahová hivatalnokok küldik be az ügyfelek idiótaságait. Ne takarózzunk mindig azzal, hogy "Minek választotta akkor ezt a szakmát?" - hiszen magunk sem vagyunk mindig a topon a melóhelyen. Gondoljuk végig az emberi viselkedés kiábrándító törvényszerűségeit is (például azt a gulagbeli tapasztalatot, hogy a fegyőrök sokszor inni sem adtak a Szibériába hurcolt raboknak napokon keresztül. A szörnyűségre az egyetlen magyarázat az volt, hogy ha egyszer-kétszer megkönyörültek az embereken, akkor egész nap pattoghattak, mert újból és újból vizet kértek. Ha viszont egyáltalán nem álltak fel, megszűnt az "ugráltatás"). Sajnos sok szolgáltató eljut odáig, hogy minimálisra szorítja vissza a tevékenységét, mert így "nem nőnek rá" a kuncsaftok. Ilyen lehet például a cikk elején említett portás, aki megtanult nyugodt szívvel nem reagálni a kórházba tévedők bajaira. Máskülönben talán már rég megbetegedett volna, hiszen az arra járók abbéli örömükben, hogy végre találtak egy segítőkész dolgozót, minden más kérésükkel is őt zaklatták volna. Ki tudja?

Természetesen nem azt állítom, hogy fogadjunk némán és gyámoltalanul minden sérelmet - hiszen akkor miért is változna bármi széles e hazában? Abban azonban biztos vagyok, hogy amikor éppen nem érünk rá kivárni a panaszkönyv előbányászását a pincéből, és nincs kéznél egy haverunk sem, akivel bosszúságoldásképp közösen elpoénkodhatnánk a történteket, akkor ezekben az esetekben némi alázattal - de nem megalázkodással! - kihúzhatjuk a csinovnyik méregfogát. A folytonos riadókészültségért felelős mellékvesekéreg, az idegrendszerünk és a koszorúereink biztosan hálásak lesznek érte.       



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés