free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A gyerekmodellek sorsa csak a szülőn múlik

Borsa         Címkék: család, gyerekmodell, púder, szülő 2 hozzászólás

A pszichológia legtöbbünkkel szemben indulatmentesen közelít a gyerekmodellkedés kérdéséhez. Azt mondja: ha a szülő megteszi a kötelességét, kár izgulni.

Ha a gyerekmodellkedés szóba kerül, azonnal előkerülnek a negatív sztereotípiák és előítéletek: elkényeztetett, a magamutogatás vakcinájával túl korán beoltott kislányokat és szőrösszívű, pénzéhes anyákat képzelünk el, akik „csakazértis” hírességet faragnak az egyébként még nyugalomra és esti mesére áhítozó csemetéből. Közelebbről azonban teljesen más a kép. „Sári most 8 éves. Pár éve szólított meg minket egy hazai ügynökség képviselője, lenne-e kedvünk modellkedni. Elsőre furcsának tűnt a gondolat, aztán mégis belevágtunk. Készíttettünk pár portfóliót, és elkezdtünk válogatásokra járni – avat be a modell-gyerekek életébe egy anyuka. – Sosem erőltettem a dolgot, ő pedig jól érzi magát ebben a szerepben, szereti, ha fényképezik, és egyelőre ennek az évi 5-6 alkalomnak én sem látom hátrányát.”

A közismert tényről, miszerint minden anyának a saját gyermeke a legszebb, ne nyissunk vitát. Génjeinkbe kódolt tulajdonság, hogy mind imádjuk, mikor hazafelé az oviból ismerősök és ismeretlenek egy emberként borulnak le és dicsőítik az utód szépségét. Persze a tömjénezés közvetetten minket, szülőket is utolér, hiszen mindez nem valósulhatott volna meg, ha nem örökítjük át neki prémiumkategóriás génkészletünket. Nehéz ellenállni a csábításnak, ha lehetőségünk adódik rá, hogy gyermekünk rajongótáborát ország-világ méretűvé duzzasszuk, és még egy új, izgalmasnak ígérkező programmal is gazdagíthassuk életünket – a sokakat elsőre sokkoló modellkedés pedig kitűnő lehetőség erre. A határ innen már a csillagos ég, hiszen csemeténk – már ha a „castingon” elnyeri a zsűri tetszését – akár pár hónapos korától modellkedhet.



A kezdetet mindenképp a hazai gyermekmodell-ügynökségekkel való kapcsolatfelvétel jelenti, ahová nem árt, ha már egy kész aktával, azaz profi fotósorozattal és egy megfelelően felkészített pénztárcával érkezünk, hiszen a gyermek számára választott különleges hobbi nem kevés anyagi befektetést igényel a szülőktől – a regisztrációs díjaktól a soktízezres portfólió készítésén és az alap-modelltanfolyamon át a válogatások helyszíneire való utazgatás költségéig rengeteg, akár többszázezres kiadásra számíthatunk. Ahhoz persze, hogy „keresett” modell váljon a gyerkőcből, sem a buksza vastagsága, sem a külcsín nem elég: kitartó, nyugodt, könnyen alkalmazkodó, a fotósok kereszttüzében is természetesnek ható, a megadott pózokat pedig a lehető legmegkapóbban bemutató gyerekek azok, akik a siker felé indulhatnak, és a népszerűség mellett – megrendelőtől függően – kisebb nagyobb pénz-, illetve tárgybeli juttatásokban részesülhetnek.

„Mi ajándékokkal jutalmazzuk a gyerekeket, de ha nagyobb munkáról és szerződésről van szó, természetesen ő vagy a szülő megkapja a munkájáért járó bért – vázolja a gyerekek munkájáért járó juttatások rendszerét Kovács Tímea, a Timys Model Agency munkatársa. – A versenyeinken pedig az összes gyermeket egyforma ajándékkal jutalmazzuk, hogy mindenki győztesként távozhasson.” Mint az innentől sejthető, a közhiedelemmel ellentétben a „befutott” modellek élete közel sem olyan sanyarú, ahogy azt elképzeljük. Az óvodás-kisiskolás gyerekek napirendjének – eloszlatva ezzel a ködös tévhiteket – nem része sem az állandó diétázás, sem a sanyargató edzések, de még a reggeltől estig tartó, gyerekkor-gyilkos fotózások sem. A hazai pályán legjobb gyerekmodelleknek is van gyerekszobájuk, hiszen –persze a szülő elkötelezettségének függvényében – átlagosan havi egy-két megkeresésre számíthatnak, ami megfelelő szülői háttérrel könnyen és gördülékenyen beilleszthető a normál életritmusba.

„Ezeknek a gyerekeknek gyakorlatilag semmiben nem különbözik az életük a többiekétől. Mi pedig azon dolgozunk, hogy ez így is maradjon – mondja egy hazai gyermekmodell-ügynökség, a Kasszandra stúdió képviselője. – Természetesen a szülő és a modell hozzáállása is sokat számít. Amíg ezeket a dolgokat szeretettel és örömmel csinálják, addig olyan, mint megtanulni biciklizni.” Hogy ezt a tapasztalatot a lélektan téziseivel is alátámasszuk, hangsúlyoznunk kell: mint ezernyi más esetben is, a szülői hozzáállás és az általa közvetített minta nagyon sokat nyom a latba. Hiszen a gyerekek – no persze temperamentuma válogatja – alapvetően nyitottak a mókára, az új, érdekes elfoglaltságokra és gyakorlatilag mindenre, ami róluk szól. Rajtunk van tehát a felelősség, hogy megtanítsuk őket kezelni a modellkedéssel és a kvázi-híresség tudatával járó helyzetet, hogy aztán helyesen értelmezhessék saját szépségük és népszerűségük kiváltotta belső érzéseiket.



Szakértői vélemények szerint a modellkedés csak – és ez érdemli a plusz nyomatékot - akkor ártalmas a gyermek személyiségfejlődésére és önértékelésére nézve, ha a gyermekként naiv játéknak megélt elfoglaltságból szülői ráhatással kényszer és erőszak lesz, ha a hobbi nem a gyerek örömének, hanem a szülő, saját életében meg nem valósított álmának, magamutogatásának vagy éppen sosem beteljesült önérvényesítési vágyának a szolgálatába áll. „A gyerekekben benne van a versenyszellem és a modellkedéssel járó dolgok feldolgozásában nagyon sok szerepe van a szülőknek – támasztja alá ezt a Kasszandra stúdió munkatársainak tapasztalata is. – Így a lelki háttér nagyban a közeli környezet, elsősorban a szülő felelőssége, másrészt pedig nekünk is felelősségünk, hogy tájékoztassuk a szülőt, vagy megtagadjuk a jelentkezést, ha a gyermek alkalmatlan a szereplésre.”

Jó azzal tisztában lenni, hogy nemcsak a „rontsunk ajtóstul a házba” stratégia, a „márpedig te mindenáron modellkedni fogsz” elgondolás az, ami abszolút téves és hasztalan. A sok szülő által olyan szívesen alkalmazott, alapvetően talán jóindulatúan közvetített, külsőségekre koncentráló életfelfogás, a már kiskortól kezdődően a szépség, mint egyetlen mérce és a „te mindnél jobb vagy” eszmék sugallata a későbbiekben sokkal károsabb lehet, mint gondolnánk, hiszen nemcsak torz énképet szül, de az „én” túlhangsúlyozása révén élhetetlen életfelfogást hoz létre. Mindezen túl figyelembe kell vegyük a tényt: mindez nemcsak hobbi, fakultatív tevékenység, hanem sok esetben kemény munka is a kicsiknek, így nekünk a gyakorlatban is helyt kell állnunk, szülőként tudnunk kell a fotózással és szerepléssel töltött napokat-az ügynökséggel koprodukcióban- a már kialakított életritmushoz illesztve játékosra, mégis hatékonyra szervezni, a gyerek energiáit figyelembe véve annyit és úgy terhelni, amennyit még elbír viselni. Ha ez nem így történik, a gyerekek hamar kimerülnek, elfordulnak a korábban örömet adó és alapesetben akár önbecsülést növelő tevékenységtől, és néhány pityergéssel töltött nap után – már ha a szülő nem hallgat, a szép szóra – bevetik a végső fegyvert; kezelhetetlen viselkedéssel, daccal és dührohamokkal erőszakolják ki „karrierjük” végét.

Lehet jól is csinálni

Ahhoz persze, hogy a témát a maga pőre valóságában szemlélhessük, nem elég, hogy csak külső szemlélők, a szakmában jártas beépített emberek, vagy a bennfentes szülők szűrőjén láttassuk a kifutók, óriásplakátok és promóciós magazinok kis „sztárjait”. „Szerencsére soha nem bántottak amiatt, hogy modellkedek – adja meg a szubjektív hangot témánknak egy kisvárosi középiskola tanulója, a 15 éves Nóri. – Annyi a különbség a többiekhez képest, hogy havonta van pár nap, amikor a modellkedés miatt hiányzom a suliból, de legalább ebből megvan a zsebpénzem. Amúgy jól tanulok, nem szeretek kihívóan öltözködni, és a szabadidőmben én is sokat lógok a barátaimmal, mint bárki más.”

Talán nem árulunk el túl nagy titkot vele, ha azt mondjuk; amíg betartjuk a határokat, amíg az egészséges kereteken belül egyengetjük a gyerek pályáját, miközben igyekszünk a lehető legalaposabban ellenőrizni a reakcióit, figyelembe véve temperamentumát és a szükségképp megváltozott körülményekhez fűződő viszonyát, nagy bakot nem lőhetünk. Mindez pedig nem is olyan nehéz, ha belegondolunk, hogy mind rendelkezünk azokkal a bizonyos, szakszerűen beépített anyai ösztönökkel, amik lehetővé teszik, hogy egy ilyen, számunkra még különösen csengő hobbi mellett is normális, nyugodt életet biztosíthassunk és az új helyzethez illesztve megfelelő, normatív értékeket adhassunk át a csemetének.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés