free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Lehet kezelni saját agressziónkat

Borsa         Címkék: agresszió, párkapcsolat, púder 0 hozzászólás

Jártunkban-keltünkben folyton stresszhatások érnek, dühünket azonban ártatlan áldozatokon töltjük ki. Itt az ideje váltani – mindenki jobban fog járni.

Bizonyára helyeslően bólogatnának az etológusok, ha azt mondanánk, hogy a legtöbb állat viselkedésében meghatározó és létfontosságú szerep jut az agressziónak. Az is egyértelmű, hogy a magatartás ezen markáns eleme nem veszett el az „emberré válás” folyamata során, bár volt jó pár ezer évünk, hogy csiszoljunk rajta, törvényekkel, társas normákkal és illemmel szabályozzuk agressziónkat, és megvédjük ezáltal magunkat és környezetünket is az indulatok nem kívánt mellékhatásaitól. Nincs mit szépíteni rajta: a veszekedés, mások szekálása és az ok nélküli viszálykeltés puszta agresszió, ami féktelensége okán gyakran károsabb társas kapcsolatainkra nézve, mint gondolnánk. A kérdés csupán az lenne, hogyan tegyük fel a pontot az i-re, hogyan vessünk véget saját, kiállhatatlan viselkedésünknek egyszer és remélhetőleg mindenkorra.



A pszichológusok már régóta próbálnak gombot varrni arra, mégis mi lehet az oka, hogy mindennemű korlátozás ellenére itt maradt nekünk a nemes egyszerűséggel „verbális agresszió” névre keresztelt jelenség, mely lehetővé teszi, hogy hatékonyan irthassuk egymást egy-egy indokolatlanul odavágott megjegyzéssel, vagy éppen a rendszeresnek mondható, értelmetlen, de azért kiadós veszekedésekkel. Az evolúciós szakemberek az egykor a túlélés érdekében megjelent és még most is magunkkal cipelt késztetésként beszélnek róla, míg más kutatók – talán nem véletlenül – kötik az ebet a karóhoz: szerintük a társadalom, a média és a közvetlen környezet, vagyis a család által közvetített negatív minták okozzák, hogy olyan gyakran éljük ki agresszív késztetéseinket másokon.

„Tudom, hogy nagyon gáz, ahogy mostanában viselkedem a pasimmal. El vagyok havazva a munkahelyemen, állandóan túlórázom és ehhez képest nem vagyok megfizetve – panaszolja a 28 éves Ági. - Mikor hazaérek és látom, hogy ő már kipihenten vár, nem tudom megmagyarázni az érzést, de hirtelen dühös leszek és ok nélkül rém hülye dolgokat vágok a fejéhez. Így persze már hetek óta mindig egy kiadós üvöltözéssel zárjuk a napot.” Az ilyen, másokon indokolatlanul kitöltött agresszív késztetések erőssége persze széles skálán mozog; az enyhe, mégis bántó megjegyzésektől a porig alázó és méltánytalan veszekedésekig mindre gyakran találunk példát – akár saját életünkben is.



Hogy miért szadizunk saját hozzátartozóinkkal, annak okai gyakran prózaiabbak, mint gondolnánk. Naponta – foglalkozástól, élethelyzettől függően – akár több ezer fenyegető, stresszkeltő ingerrel találkozhatunk. Ezek súlyosságától és a megfelelő megküzdési módok kiválasztásától függően igyekszünk őket a lehető legkisebb káros behatás nélkül feldolgozni, és közben önmagunkat is egyensúlyban tartani. Míg azonban igyekszünk az elvárásoknak megfelelni, tartani magunkat, arcozni és visszafojtani a főnöknek, pimasz kollegáknak vagy éppen a beszólós kedvében lévő buszsofőrnek szánt megjegyzésünket, szépen felőröljük az amúgy is alacsony szinten vegetáló energiaraktáraink minden maradék készletét. Így lehet, hogy hazaérve azokon töltjük ki a dühünket, akik nem szolgáltak rá, viszont biztos céltáblaként szolgálnak: a férjünkön, szüleinken vagy a gyereken.

A megoldás pedig egyszerű

Ha nem szeretnénk az aktuális hárpia szerepében tetszelegni, akkor mielőbb megoldást kell, találjunk erre a problémára, amelynek legfőbb oka minden nehéz és megterhelő külső tényezőtől függetlenül igenis bennünk keresendő. Hiszen nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy átlássuk helyzetünket: az indokolatlan kötözködésekkel, veszekedésekkel csak magunk alatt vágjuk a fát. Kontextustól függetlenül, akár a munkahelyen, akár otthon, szűk családi körben „vérengzünk”, ha nem vigyázunk, gyors ám annál tartósabb leckéket vehetünk kirekesztettségből és magányból. Tévedés ne essék azonban, nincs szükség radikális változtatásokra, sőt lehetőség sincs, hiszen az ellen, hogy életünket ilyen nagymértékben meghatározzák hétköznapi problémáink és konfliktushelyzeteink, melyek aztán alapvető félelmeinket és ezáltal az addig békésen szunnyadó agresszív ösztöneinket is felébresztik, nem sokat tehetünk. A megoldás, hogy ne csattanjon méltánytalanul másokon az ostor, a hatékony agressziókezelésben rejlik.

Bár a sport, az extra pihenőnapok, vagy a teljes életmódváltás megfelelő segítség lehet a bennünk halmozódó feszültség átdolgozásában, a megoldás kapujához vezető első lépést a megfelelő mértékű önismeret és az ez által megvalósított, időben történő konfliktuskezelés jelenti. Magyarán ha méltánytalanul bánik velünk a felettes, ha túl magas lóról beszél velünk az a bizonyos kollegina, vagy egyszerűen csak mogorván beszól a kisboltban az eladó, a legjobb, ha felvesszük a kesztyűt. Természetesen nem értelmetlen harakirire, nagyközönség előtt zajló hajtépésre biztatunk, hanem a konfliktus megjelenésének pillanatában alkalmazott ésszerű, racionális alapokon nyugvó kommunikációra, a normális hangot megütő, számon kérő párbeszédre, melynek célja, hogy mihamarabb rendezzük a problémát.

Csak így, a viszály csírájában való elfojtásával valósulhat meg, hogy a napközben felgyülemlett, mázsányi teherként hurcolt negatív energiáinkat ne cipeljük esténként haza, és ne azokon töltsük ki, akik nem érdemlik meg. Egyszóval érdemes egy kicsit erőt venni magunkon, és a nagy nyeléseket követő nagy kibukások helyett a folyamatos, racionális és kompromisszummentes kommunikációt választani – első körben ugyan ez tűnik a nehezebb és a stresszesebb megoldásnak is, de hosszú távon sokkal kifizetődőbb, és megszokni sem olyan nehéz.


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés