free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Nagyvárosi életveszély: havas utcák, jégcsapok

-PészM-         Címkék: életveszély, , jégcsap, nagyváros, utca 4 hozzászólás

Vagy felülről jön az égi áldás többkilónyi hó vagy masszív jégcsapok formájában, vagy a jégen taknyolunk el. Tényleg ekkora kihívás a hólapát vagy a seprű?

Jól gondolja a kedves olvasó, ha megint nyavalygós cikket szimatol, de mivel napok óta súlyos, mellkasszorító életveszélyben érezzük magunkat, a világért sem hagynánk ki, hogy erről beszámoljunk a Borsán. A gyerekkori, hó borította telek édes nosztalgiáját persze mi is üdvözöljük, szépek a parkok, jól néznek ki a hegyek, van miért előkotorni az évek óta porosodó szánkót a pince mélyéről, de az efféle lelki csipkéket sutba vágni kényszerít a tény, hogy lassan már az utcára sincs bátorságunk kimerészkedni. Előzetesen legyen elég annyi, hogy nekünk nem felmentés az, hogy sokakat váratlanul érintett a hótömeg, sem az, hogy a házfelügyelők és közterület-fenntartók mennyire leterheltek (vagy lusták), az pedig, hogy válság van, és nyista lóvé, végképp nem érdekel, ha az életünkről van szó. Innen indítunk tehát.



Nézzük a legsújtóbb ellenséget: a háztetőkről lebucskázni kívánó 20–50 kilós kiszerelésű kupacokat. Ha gyors fejszámolást végzünk, az utóbbi napokban - nyilván a gravitáció meg az olvadás meg az egyebek okán - kábé tízszer zuhant le vagy közvetlenül előttünk, vagy közvetlenül mögöttünk gigantikus hórengeteg valamelyik ház tetejéről (igen, általában a legmagasabbakról - 4-5 emeletnyi zuhanás, az nem kevés). Mindannyiszor ugyanazt éreztük: pillanatokon múlt az életünk, hogy a társaságunkban loholó ártatlan ebről, a pasinkról vagy a barátnőnkről ne is szóljunk. Egyfelől ilyenkor mindig az ég felé emeljük a tekintetünket, és ájtatos hálát rebegünk el, másfelől mérgünkben még a gondnok ükanyját is megátkozzuk, amiért napok óta képtelen kezdeni valamit a problémával a rest tróger - naná, addig, ameddig nincs maradandó károsodás, haláleset, milliós per, vastagon tesz mindenki arra, hogy gondoskodjon ilyesmiről.

Jégcsapok az égből

Igaz ugyanez a hasonló magasságokban nyújtózó, karomnyi vastag jégcsapokra is, amelyeket bár lassan megszüntetni látszik a tavaszelő és a rendszeresen nulla fok fölé kéredzkedő hőmérséklet, szintén friss élmény, hogy közvetlenül előttünk egy méterrel zuhan alá, majd törik szilánkjaira egy-egy ilyen masszív jéghurka.



Belegondolni is fájdalmas, milyen lenne a koponyánkkal való találkozása a negyedikről lezuhanva, de hát kit érdekel ez, senkit, ugye, mert a negyediken-ötödiken lakók nem verik le seprűvel ("olyan szépek!", a gondnok nem intézkedik, hogy más eltávolítsa, és hát papír sem figyelmeztet sehol, hogy figyelj barom, menj ki az útra, mert itt nem biztonságos. Nagyjából ezért lehet, hogy ma például csak úgy volt célszerű közlekedni, hogy fél szemmel az eget vizslattam, a másikkal a lábam előtt elterpeszkedő jégfoltokat próbáltam beazonosítani. Nem könnyű, na.

Havas utcák

Ha pedig az ellenség nem fentről érkezik, akkor a lábunk előtt hever. Őszintén szólva szerintünk a hólapátolás nem akkora fizikai kihívás, pláne azoknál a házaknál, ahol egy maximum húszméteres kis járdasávot kéne tisztán tartani. De Isten őrizz: a ház szélénél már elfárad a lapát és a hát, a sarkok pedig… az már "közös" térfél, hányja el a havat a szomszéd paraszt vagy aki akarja. Ezért vagy többcenti vastag jégtakarón kéne közlekedni, vagy bokáig érő sárban. De a magánpecók sem különbek: a takaros házigazda a kocsibejárót szép szárazra suvickolja, ott ónos esőnek, jégkásának maradása nincs, a járdán meg bukjanak orra nyugodtan a kedves nyugdíjasok, majd megtanítja őket a törött combcsont, hogy nem kell ilyenkor kimozdulni otthonról.



És, bár ez messzemenően privát panasz, muszáj beszámolni a tegnapi adag horrorról is. Éjfél előtt kettő perccel éktelen robajjal hullt alá valami az égből lakásajtónk elé - naivan azt gondoltuk, biztos a tetőről zúdult le egy újabb tonnányi hó. Hát nem. A felettünk lakó erkélye tört szinte porig, és esett a mi ajtónk eleibe' - naná, hiszen sem a fagyott havat, sem az olvadó vizet nem bírta a két hónapja felújított vakolat (mestermunka lehetett, ezúton is gratulálunk a kivitelező brigádnak). Jó harminckilónyi, gyerekfejnyire széteső törmelék, ami biztosan agyonvág, ha két órával előbb, épp akkor adja meg magát, amikor hazaérünk. Szóval köszönjük, öröm az élet, a tisztelt gondnokoknak, tulajoknak, illetékeseknek pedig ezúton is kellemes pihenést kívánunk. A középső ujjunkat a magasba emelve pedig boldog Valentin-napot, így utólag is.        



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés