free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Házasodni még mindig menő

HT2         Címkék: házasság, hímtag, legénybúcsú 11 hozzászólás

Van-e még jelentősége és értelme a férfiak szemében a házasságnak? Hímtag kettő egy esküvőről jövet mélázik el a kérdésén, és a végén Bruce Willisnél köt ki.

Legénybúcsúban és esküvőben töltöttem az elmúlt hetek e helyütt említésre érdemesnek nevezhető részét. Az ilyesminek a konstans másnaposság mellett az is folyománya általában, hogy elgondolkozik a házasság szentségén az ember – én legalábbis biztosan, mert másnapos szoktam lenni, esküvőkre viszont ritkán járok. Hozzátenném rögtön, hogy ennek őszintén örülök is, mert inni módfelett szeretek, de azt el tudom intézni máshol is, a cirkalmas ceremóniák viszont kifejezett viszolygást váltanak ki belőlem. Vannak ennek természetesen személyes okai is, de úgy egyébként azt hiszem, hogy az alapvető ellenérzésben szerepet játszik férfi mivoltom is.



Tudjuk mindannyian, hogy van ez: a férfi elfelejti a nő születésnapját és a házassági évfordulójukat, karácsonykor egy rohadt szaloncukrot nem hajlandó felaggatni a fára, viszont már három dísz után beugat, hogy elég lesz az úgy, és az esküvő szervezését is letudná egy délután alatt, ha rajta múlna, miközben a mátkája fél éves rohangálás után a templomkapuban már a saját lábán sem tud megállni, annyira ideges, hogy semmi nem fog összejönni. Rút sztereotípiák, de többnyire azért igazolódnak – ugyanúgy a nagykönyvben vannak megírva, ahogy az is, hogy az anyák sírnak, az apák pedig félszeg vigyorra erőltetnek szigorú arckifejezést, amikor elhangzik az "igen". (Ami amúgy nem is "igen", hanem egy csomó "akarom", "fogadom", "betartom", meg a harag tudja, micsoda még.)

A sztereotípiák interpretációja persze már nemi hovatartozás dolga: női szemmel nyilván a férfi élhetetlen és érzéketlen, a férfiak meg azt mondják, hogy az esküvő a legtöbb nőnél afféle pszichózist idéz elő, és egyébként is a feleségről szól, a férj meg csak egy kellék hozzá. Lehet persze azzal jönni erre válaszként, hogy amennyiben ilyen klasszikus felállásban vizsgáljuk a dolgokat, ennyi talán jár is, mert az esküvő után úgyis minden a férfiről fog szólni, és a nő lesz a kellék, de ebbe most ne menjünk bele, hanem maradjunk az oltárnál. Tény, ami tény, ott a csávó kap egy öltönyt, elmondja, amit el kell mondani, és ennyi, nem nagyon van beleszólása a dolgok alakulásába. Tekintve persze, hogy nagy ívben tesz is az egészre, erre aligha van panasza – az egyetlen baja valószínűleg az, hogy nem lehetett ezt lerendezni az ő bevonása nélkül, hanem végig kellett asszisztálnia az egész felkészülési időszakot. Meg esetleg még az, hogy ezt az egész lavinát ő indította el a leánykéréssel. Eredendő bűn, eh.

Na jó, az előző bekezdés legvégét persze már nem gondoltam komolyan. Sőt azt hiszem, az érdemi fordulópont éppen itt van: lehet, hogy a ceremóniához való viszonyulás nemi kérdés, de a házasságról mint intézményről való gondolkodás már nem az. Szépen vezetne persze tovább az út onnantól, hogy a férfi tojik erre az egész esküvősdire, egészen odáig, hogy akkor nyilván tojik a házasságra is, de nem hiszem, hogy ez így igaz lenne. Sőt amíg egy legénybúcsúban nem sztriptíztáncosnőkkel találkozom, hanem a házasság mellett meglehetős határozottsággal kardoskodó férfiakkal, addig biztos vagyok benne, hogy nincs így – márpedig így történt. Konkrétan le lett sajnálva mindenki, aki már túl van a harmincon, és nincsen fix nője meg egy meglehetősen sablonos távlati terve.




Ha meg kéne ideoligizálnom a dolgot, én egyrészt azt mondanám, hogy amiképpen a szinglikultúra is kitermelte a maga ellenzékét (a dafke HTB-nek vágyó nőkről már volt itt szó), úgy szükségszerűen a tönkremenő házasságok, a pocsék válási statisztikák és más nyalánkságok is tudnak úgy hatni az emberre, hogy márpedig én megmutatom, hogy nem vagyok ilyen béna. Másrészt meg egy idő után azért a promiszkuitásra is illik ráunni, még férfifejjel is, mert persze ifjúkorban tényleg menő egyszerre három nővel járni és minden hétvégén mást megfektetni, de valahogy nincs teteje az egésznek, ha valamikor nem ér véget ez az egész, és nem állapodik meg az illető. Persze a ló túloldalát ne nézzük meg: aki pusztán azért állapodik meg, mert úgy érzi, hogy meg kell állapodnia, aztán szeretőt tart, kurvázni jár, vagy a lánya (esetleg a fia) barátnőire veri a nyálát (netán nem is csak a nyálát), az szánalmasabb annál is, aki még ötvenévesen is egyetemista pipiket cserélget az ágyneműjével együtt. Tényleg rátalálni egy nőre, és berekeszteni miatta a csajozást, na az viszont menő.

Megállapodni persze házasság nélkül is lehetséges, úgyhogy az imént elmondottakkal még mindig nem a frigy mellett állok ki. Be kell vallani, ezen a ponton már vannak is kétségeim, mert ugye ha mégis tönkremegy a kapcsolat, minden sokkal egyszerűbb, amennyiben nem kell elválni, a gyerekeknek is jobb úgy, etcetera, etcetera. A vége viszont – nálam legalábbis, de nem nálam egyedül – mégiscsak az, hogy kell a formalitás is, ki kell nyögni egyszer az igent, és erről győzött meg ez az esküvő is. Nem vallási, nem is társadalompolitikai okok miatt, hanem egyszerűen azért, mert felelősséget vállalni, felállni valakiért és kockáztatni, hogy esetleg rosszul döntünk, az már valami. Érveim egyszerűek: a kockázatvállalás kúl-faktorát nem hinném, hogy taglalnom kellene abban a korban, amikor a póker már-már népbetegséggé válik, a többiről meg csak annyit, hogy tessék elővenni a második Die Hard-filmet, és megnézni az elején azt a jelenetet, amikor az arcát nap mint nap rombuszra ivó John McClane-re rányomul a reptéri recepciós csaj, ő meg csak jelentőségteljesen felemeli a kezét, és a hüvelykujjával megbillegteti a karikagyűrűjét. Aki szerint nem ő a legnagyobb király, azzal nem is érdemes tovább vitatkozni.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés