free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A házas nők hajlamosabbak a depresszióra

Borsa         Címkék: depresszió, házasság, púder 1 hozzászólás

Egyes statisztikák szerint a házas asszonyok gyakrabban válnak depressziósakká, mint szingli társaik. Nincs automatikus hurráoptimizmus.

A házasságért kampányolók szívesen lobogtatnak statisztikákat. A nős férfiak jó eséllyel várhatják majd a nyugdíjjal bicikliző postást, hiszen a szívinfarktus meg a depresszió mumusai leginkább agglegényekre vadásznak. Az örömbe keveredő ürömről ritkábban szól a fáma: egyes vizsgálatok szerint a házas emberekkel ellentétben az asszonyok sajnos négyszer-ötször gyakrabban válnak szorongókká és depressziósakká, mint az egyedülálló hölgyek. A haranggörbék és tortadiagramok élesen rávilágítanak arra, hogy a párkapcsolatokból profitáló, elégedett urakkal szemben a nőkre korántsem jellemző az automatikus hurráoptimizmus a gyűrűhúzást követően.

"Huszonnyolc évesen nősültem – mondja az egyik, éveken át végzett felmérés férfi résztvevője –, és hirtelen rend és rendszer került az életembe. Tizennégy éves korom óta nem reggeliztem, az egyetem alatt sohasem volt megfelelően összepároztatott zokni a lábamon, és olyannyira nem látszottam ki a bulikból, hogy ha nagy néha nem éjszakáztam, napszemüveget kellett viselnem, mert szokatlan volt a fény. A feleségem kiválóan gondoskodik rólam: már nemcsak margarin meg vodka lesekszik a hűtőben, saját vitaminos fiolám van, és még nem rúgtak ki a munkahelyemről sem késés, vagy a céges összejöveteleken korábban gyakran előforduló ordenáré túlzásaim miatt". Az anyakomplexus másik oldalán állni azonban korántsem ennyire szívderítő: "Időnként csorog a könnyem a fáradtságtól – meséli a kutatás egyik nőtagja. – Akárcsak a Született feleségekben szereplő Lynette, aki elkezdi lopkodni a kisfia serkentő hatású gyógyszereit, én is ginzengen meg stimulánsokat tartalmazó fogyasztó tablettákon élek. A munkahelyem meg a gyerekek mellett egyszerűen képtelenség úgy kiszolgálni a férjemet, ahogy azt a széltől is óvó mamija után várná tőlem."



A nőkkel szemben támasztott, egyre szaporodó és összeegyeztethetetlen elvárások csak az érme egyik oldalát mutatják. Megmagyarázhatják a kimerültséget, a teljesítménykényszertől hízó "elmaradás-érzést" és szorongást, viszont a házasságban megjelenő súlyos depresszió hátterében alighanem érdemes más okokat is felkutatni. "A férj és a feleség más-más módokon vesznek részt a családi életciklusokban – állítja egy amerikai családterapeuta. – A kezdeti időszak a férfi számára a vagyonosodás, a gyarapodás és a biztonság megteremtésének feladatát jelenti, azaz egy igen intenzív és pörgős periódust, míg a nők a kisgyerekekkel otthon maradva teljesen eltérő világban élnek nap mint nap, mint a partnereik. Később, amikor ismét munkába állnak, tovább szaporodnak a terhek, ugyanakkor a többi családtag ritkán értékeli, hogy a feleség egyéb elfoglaltságai mellett továbbra is csillog a lakás, és nem marad el a terülj-asztalkám. Mivel mindez "normális", természetes, sőt, a "női ösztön megnyilvánulása", a köszönetmondás gyakorta elmarad. És akkor még nem szóltunk arról, hogy az életkor előrehaladtával ugyancsak távolabbra kerülhetnek egymástól a házasfelek, hiszen a két nem képviselői az időt is másképp élik át. Míg például a kapuzárási pánik a férfiakat újabb kapcsolatokba, az elszalasztott lehetőségek legalább egyszeri kipróbálása felé tereli, addig az öregedés a nőket megrémíti, és az esélyek fogyatkozásával egyre mélyíti a depressziójukat is."

Az anyagi nehézségektől vagy a mindennapi élet követelményeivel való megbirkózástól függetlenül a férjes nők depressziójáért leginkább a párkapcsolati tényezőket tartják felelősnek a pszichológusok. "A férfiak és a nők mást várnak a kapcsolattól – állítja McGoldrick, a nemek eltérő lélektani sajátosságainak kutatója. – A férfiak a házasságban kielégíthetik érzelmi céljaikat, van például egy stabil, támogató hátterük. Elképzelhető, hogy a nőknek éppen a gyengédségre vonatkozó vágyai nem válnak valóra." A szakember szerint a "Milyen magasra helyezem a lécet?" problematikájával, és az elvárások különbözőségével állunk szemben. Míg a férfiak elégedettek a kapcsolattal, amikor éppen "rend és nyugalom van" – vasalt ingek sorakoznak a gardróbban, csirkecombok sülnek glédába állítva a tepsiben, és hangos szó sem hallik –, addig a közelségért és az intimitásért síkra szálló nők számára a "nyugi" közel sem az ideális viszony csimborasszója. "A férjem hazaér a munkából, Nintendo bekapcs, a "Mi volt ma?" kérdéssel el is intéződött az aznapi beszélgetés. Meg sem hallja, ha néha olyasmiket mondok, hogy a főnökömet lefejezte a Combino a Nagykörúton… Szerintem ez nem élet, pláne nem szerelem!" – mondja egy két éve házasodott fiatal nő. A gyerekkoruktól a kapcsolatok építésére és fenntartására szocializálódott nők számára a népszerű magazinok és filmsorozatok is azt sugallják, hogy csak akkor lehetnek elégedettek, ha a társukkal nap nap után elmélyült, intenzív beszélgetésekbe bonyolódnak, minden lépéséről tudnak, hiszen a titkok az együttélés gyilkosai.



Ezzel szemben a férfiak a permanens érdeklődést sokszor nem a kapcsolat fenntartására tett erőfeszítésként értelmezik: "A csajom paranoid – panaszolja egy frissen nősült fiatalember. – Tíz percre megállok az utcán, amikor összefutok egy volt osztálytársammal, és már cseng a telefonom, hogy hol vagyok, meddig maradok. Meg hogy miért nem beszélgetek, ha neki erre igénye volna. Elmondtam, hogy ha legalább egyszer kivárná, hogy én kezdeményezzek, és nem kergetne az őrületbe az örökös kérdezősködéssel, akkor jóval spontánabbul el tudnánk dumálni – felőlem akár órákig. De így csak az ideget nyelem, és hallgatok…" Ha nem mélyülünk is el most a férfi-női kommunikáció sajátosságaiban, a párkapcsolatok és a házasságok során egyfelől csökkenő, másfelől növekvő depressziós megbetegedésekkel összefüggésekben érdemes egy tanácsadó észrevételén elgondolkoznunk: "Egyik emberi viszonyunk sem tökéletes. De míg a férfiak képesek a nem minden szempontból kielégítő párkapcsolat kedvező aspektusaira koncentrálni, addig a nők mindig azt lesik, hol találnak valami negatívumot. Hol van még némi toldozni-foldozni való. Így aztán persze, hogy örökké elégedetlenkednek – ami a depresszióhoz vezető, első számú királyi út!"



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés