free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Korosodó nászéjszakák

Fiáth Titanilla         Címkék: házasságkötés, nászéjszaka, púder 3 hozzászólás

Manapság már nem igaz az a felvetés, amely szerint harminc felett lecsúszunk a partiképes férfiakról. A legújabb felmérések alaposan rácáfolnak a sztereotípiákra.

Míg a rock’n roll korszak tupírfrizurás nőidolja a második X-et átlépvén mondta ki a boldogító igent – példaképpen lásd a Pomádé című örökbecsűt, ahol a szívtipró gimi befejeztével mindenki párra talált –, addig a huszonegyedik századi lányok inkább a harminchoz közelebb járulnak az oltár elé (Kill Bill, ha már kultfilmekkel statuálunk). Kérdés, hogy számít-e hosszabb távon, mekkora tojáshéj ékesíti a fenekünket a gyűrűcsere idején.





 
Hamar munka ritkán – a népi okosság előtt úgy tűnik, a hivatalos statisztikai adatok is főhajtással adóznak. A tizenévesen/a húszas életévek elején kötött házasságok jóval nagyobb hányada végződik válással, mint a szerelmi viszonyukat a későbbi életkorokban szentesítőké. A jelenség magyarázatakor elsősorban az "érettség hatásával" érvelnek a pszichológusok. Minél fiatalabbak vagyunk, annál kevesebb tudásunk van önmagunkról. A kamaszéveink ideális esetben épp azzal telnek/teltek, hogy a vérhányó Manson-rajongótól a pasija kezét szorongató, csillagszórófénynél romantikázó jógyereken át az agyatlan particárnőig a legkülönfélébb szerepeket próbáltuk meg önmagunkra szabni. A magunk felé fordulás és az identitás-barkács miatt a serdülőkori szerelmek inkább hasonlítanak a saját képünknek a másik tükrében való szemlélgetésére, mint a valódi intimitással, a társunk iránti felelősségvállalással jellemezhető érett párkapcsolatokra.

A korán kötött házasságok rákfenéje nemcsak az, hogy a felek viszonylag csekély tudással rendelkeznek aktuális önmagukról és a partnerükről. Az egymással szemben támasztott elvárások közötti komoly csúszásokra ad okot, hogy sámánisztikus képességek híján az ifjak a jövőbeli lehetőségeikkel sincsenek igazán tisztában. Az életpálya szempontjából nem mindegy, hogy az a rendszer ellen lázadó punk évfolyamtárs, akire "jegyet váltottunk", később, a közgáz elvégzése után – immár taraj híján – bankokat fog-e visszarándítani a szakadék széléről, vagy kamaszkori önmagához hűen szociális munkásként gitározik nyolcévesen szipuzó kissrácoknak – minimálbérért.




 
Egyre korosabban éljük át tehát a nászéjszakánkat. Az ok legyen akár a nők tömeges megjelenése a zsírosan fizető állásokban, a fokozódó önállóság, az egyedülállóknak járó jobb támogatási rendszer, vagy éppen a születésszabályozás elterjedése – magyarán: az incselkedő nemi vágy miatt elég, ha a férfi ágyában kötünk ki, a háztartásában immár nem muszáj –, továbbra is kérdés, hogy a bekötésekor "érettebb fej" feltétlenül nagyobb boldogsághoz, kielégítőbb házastársi kapcsolatokhoz, ne adj' isten, csökkenő válási mutatókhoz vezet-e a későbbiekben.

Néhány évtizeddel ezelőtt a pszichológusok még úgy gondolták – és bonyolult számmátrixokkal alá is támasztották –, hogy a korai házasságkötésekhez hasonlóan a késői ásó-kapa is problematikus. Minden jel arra mutatott, hogy harmincon túl hirtelen eltűntek a "jó partik", és azok az "okos csajok", akik odáig nem akartak kapkodni, a biológiai órájuk pittyegésének hirtelen tudatosításával életük legrosszabb döntését hozták meg. A késői házasságok kudarcát végeredményben ugyanazzal magyarázták, mint a tinikapcsolatokét: a meggondolatlan, elhamarkodott férjválasztással.




 
2003-ban végre eszébe jutott valakinek, hogy újfent megmérje, vajon igaz-e az a szingliideg-borzoló előfeltevés, hogy harminc felett lecsúszunk a partiképes férfiakról, és már csak az alkoholisták, családosok és látens melegek halmazából halászhatunk. Nos, a legújabb felmérések alaposan rácáfolnak a sztereotípiákra: a huszonegyedik században eltűnik a korábban markánsnak látszó összefüggés a későn kötött házasság és a frigy instabilitása között. Vagyis NEM igaz az, hogy a harminc felett kötött házasságok törékenyebbek volnának vagy gyakrabban végződnének válással – épp a "rossz partik" könnyű hozzáférhetősége miatt –, mint a huszonévesen elboronáltak. Sőt, úgy tűnik, minél érettebb, higgadtabb, megfontoltabb döntést hozunk – és alighanem erre gyúrnak a húszas éveik végén még az iskolapadot koptató, vagy frissen munkába álló, független férfiak is! –, annál erősebb lábakon áll majd a hivatalosan is szentesített kapcsolat.

Statisztika ide vagy oda, sokan érvelnek azzal, hogy a "körzővel-vonalzóval", precízen tervezett, "felnőtt aggyal" kimatekolt házasságokból épp a szerelem hiányzik. Most okoskodhatnék egy sort arról a kutatásról, amelyik szerint az amerikai, szenvedélyszerelemből köttetett házasságok érzelmi hőfoka pár év alatt pontosan ugyanolyan lesz, mint azoké a japán házasságoké, ahol a feleket a szülők közvetítették ki egymásnak (vagyis ahol a szerelem csak később jön meg, miközben az amerikaiak "kiszeretnek" egymásból). Nem tudom. A tapasztalataim szerint azok a kapcsolatok, ahol – legalább – a viszony kezdetén nem volt meg az őrült/félőrült lángolás – mondjuk mert a csaj inkább "jó apát" keresett, mint szerelmet –, ott egy idő után nem a szeretet elmélyülése, hanem a viszony további kihűlése következett be. Vagyis nem minden jön be nálunk, ami a japánoknál... Viszont azt sem mondta senki, hogy harminc felett, a megfontolt, józan döntéssel párhuzamosan ne lehetne eszeveszett, romantikus szerelembe esni!


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés