free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kínos, ha hobbink van

Borsa         Címkék: gyűjtőszenvedély, hobbi, kultúrtripp 4 hozzászólás

Többnyire csodabogárnak bélyegzi környezete azt, akinek hobbija van. Bármiről is legyen szó, a jó értelemben vett megszállottság mintha cikinek minősülne.

A hobbiknak megvan az a szomorú hátulütője, hogy ha nem veszi elég komolyan őket az ember, akkor nem is nevezhetők igazi szenvedélynek, ha viszont túl komolyan veszi őket valaki, őt már finoman szólva sem veszi komolyan, vagyis inkább: komplett őrültnek nézi a környezete. Talán nem véletlen, hogy ezzel párhuzamosan tíz emberből kilenc a "mi a hobbija?" kérdésre olyan banalitásokkal válaszol, hogy "hát neki a kedvenc hobbija" az olvasás, zenehallgatás, utazás – bár közben maguk is érzik, hogy ez nem az igazi, a norma (a többség dönt, vagy ha úgy tetszik: sok lúd disznót győz alapon) valami ilyesmi. Aki pedig mégis hódol valami igazán különleges szenvedélynek, az többnyire hóbortosnak (ha nem egyenesen holdkórosnak), csodabogárnak vagy a legjobb esetben is tiszteletre méltó őrültnek minősül, akire felülről nézünk fel, bármit jelentsen is ez.



Persze az is lehet, hogy ma már az igazi hobbi olyan luxus, amit tényleg csak az engedhet meg magának, aki egy kicsit – fogalmazzunk ismét szépen – "furcsán áll a világhoz", mert hát ugye kinek van ideje, pénze, helye, türelme plüssmedvéket gyűjteni, miniatűr katonafigurákat pingálni, papírsárkányt eregetni vagy mondjuk régi kedvenc számait játszani a barátaival a pincében. Hogy a hozzáállás mihez képest fura, arról persze oldalakat lehetne írni, de már a második sor is csupa klisé lenne rohanó életről és hasonlókról, úgyhogy ettől tanácsos inkább eltekinteni. Másrészt azért abban is lehet valami igazság, hogy akinek nem volna mit takargatni a szenvedélyén, az általában bezárja a szekrénybe a nyomokat, ha vendégek jönnek és legfeljebb véletlenül árulja el magát, akinek viszont volna mit rejtegetni (sőt csak rejtegetnivalója volna), az hajlamos kirakatba tenni mindent.

A helyzet azonban az, hogy mivel szabad műfajról beszélünk, nem mondhatjuk azt, hogy a fióknak írt három felvonásos, nagyáriákkal gazdagon bélelt opera értéke nagyobb, mint egy – pénisz formájú vagy villogó, netán épp zenélő példányokat is felvonultató – 1216 darabos kulcstartó-gyűjteményé, ami büszke tulajdonosa nappalijának egyik teljes falát betölti a hozzá épített polcrendszerrel. Másképpen fogalmazva: a kulcstartó-gyűjtő is ugyanolyan joggal röhögheti ki a magának komponáló hobbi-Händlt, ahogy fordítva. Mégsem kacarásznak valószínűleg negyedannyit sem egymáson, és nem is néznek olyan ferde szemmel a másikra, mint azok rájuk, akik legfeljebb a keresztrejtvényfejtés (nagyon is nemes, de azért egyelőre még hétköznapinak mondható) szenvedélyének hódolnak. Na nem mintha azt egyébként ne lehetne túlzásba vinni: ha valaki naponta végiggyalul 5-6 négyzethálón, alighanem azért kap már néhány szánakozó-elnéző, vagy legalábbis furcsálló pillantást. A ragaszkodás nem divatos.



Az okok nyilvánvalóak és közérthetőek, sőt bizonyos szempontból még érthetőek is, de ez a helyzeten nem változtat. A komolyabb hobbikat többnyire legfeljebb az hirdeti nyíltan, aki azon szerencsések közé tartozik, akik természetes képességüknél fogva nagy ívben tudnak tenni mindenre, ami köreiken kívül történik, vagy azon naivok közé, akik amúgy is vajmi keveset fognak fel a külvilág rájuk adott reakcióiból. A többieknek marad a kottákat tartalmazó fiók, a 22000 darab papírgőzöst rejtő szekrény, a villanyvasút-komplexumot befogadó pince vagy a pecakészlet tárolására használt kamra kulcsra zárása, illetve a bölcs hallgatás, ha arról kerül szó, hogy ki mit csinál délutánonként. Esetleg a beletörődés, amikor a kitálalást követően mindenki vicceskedve, de valamennyire azért mégis leplezetlen komolysággal mondja, hogy "te nem vagy normális" és "olyan vagy, mint egy nagyra nőtt gyerek".

Túl nagyra fújni persze kár lenne a problémát, elvégre nem létfontosságú kérdésekről beszélünk, csak apróbb bosszúságokról, sőt azt sem mernénk állítani, hogy korunk vívmánya volna ez a hozzáállás. De azért mégiscsak szomorú és ennél fogva szót is érdemel, hogy egyre többször érzi úgy az ember: aki egy kicsit is mániákus, az már rögtön kívülálló is, ha nem a magafajták között van – belőlük pedig ugye azért nincs egy egész galeri minden sarkon. A szenvedély persze mindent legyőz, ezt a csendes rosszallást meg egyébként nem is olyan nehéz legyűrni: bőven kárpótol érte a hasonszőrűek társasága, meg maga a szenvedélyből fakadó öröm.  Az viszont mégiscsak nagy kár, hogy akad ezen bármi takargatnivaló, mert tulajdonképpen annak kéne kihúznia magát, akiben még van elég spiritusz ennyire lelkesedni valamiért – függetlenül attól, hogy az a magas szintű karikatúra-rajzolás vagy éppen a giccses tájképek festése.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés