free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A húsvét pszichológiája

Fiáth Tita         Címkék: halál, húsvét, kapcsolat, lélek, pszichológia 0 hozzászólás

A megváltás és az újjászületés lehetőségének gondolata hitvallástól függetlenül mindannyiunké. Húsvét apropóján nem árt egy kicsit elgondolkodni ezen.

Az ismerősök körében tett villámmegfigyeléseim alapján durván kétféle típus rajzolódott ki előttem az elmúlt hetekben. A mélyen vallásos katolikus, aki húst hússal, és aki maximum nagypénteken fanyalodik majd rá a sajtos tésztára - elvégre nem az evésről szól a hit -, illetve a spiritualitással kevéssé törődő egészségtudatos, aki a kedvenc ízei megvonásával igyekszik kibekkelni a nagyböjti időszakot. Álljon mögöttünk akár a negyven napos vegaság, a nikotinéhség vagy a befelé fordulás és elmélkedés, a húsvét a maga ünnepi pompájával véget vet a test és lélek sanyargatásának. Megtörve a nélkülözést, és a fonott kalácson pihenő tormás sonkaszeleteket burkolva, immáron teljes nyugalomban sem árt elgondolkoznunk azon, hogy mit szimbolizál a Krisztus kereszthalálát követő vasárnapi ujjongás, és hogy mit üzen számunkra a feltámadás.

Az öregedésre és az elmúlásra nem szívesen gondolunk. Irtózunk a saját halálunk bizonyosságától - és az egyidejű bizonytalanságtól is. Attól, hogy valójában fogalmunk sincs, mi vár ránk, miután bekövetkezik az elkerülhetetlen. A szorongáskeltő haláltudattal szemben számos módon védekezhetünk, például úgy, hogy az igen távoli, talán soha-be-nem-következő jövőbe vetítjük a halálunkat, így megóvjuk magunkat attól, hogy belegondoljunk mindabba, ami ránk vár. (Közeli hozzátartozó elveszítésekor többnyire emiatt alakul ki hónapokig tartó szorongásos vagy pánikállapot: a Másik halála egyszerre testközelbe hozza és valósággá teszi azt, amit addig ádázul igyekeztünk lesöpörni magunkról.) Ahogy egyre idősebbek leszünk, szaporodnak a veszteségeink is - bár nem feltétlenül a halottaink: egyre több gyásszal kell megbirkóznunk a szerelmi és baráti kapcsolatok megszakadása vagy állásváltoztatások során. Ha kizárólag a tagadással és a haláltudat kiseprűzésével élünk, előbb-utóbb összedől az építményünk, és elborít a rettegés.



A megváltás és a feltámadás reményteljes üzenete, valamint az ezzel járó öröm és felszabadulás érzése a személyes félelmeinket veszi célba. Azt a legbelső aggodalmunkat, hogy semminek sem látjuk értelmét, hiszen a halál felől tekintve minden feleslegesnek és hiábavalónak mutatkozik. A húsvét - a családi összejövetelek, az ajándékosztás és a locsolkodás képében kinyilvánított szexuális szabadosság mellett - elsősorban a tél, a sötétség és a halálfélelem béklyójának leküzdéséről, illetve a fény győzelméről és a halhatatlanságról szól. "Azt hiszem, 35 éves korom óta érzem ezt a mindent átható ürességet - vallja be egy 54 éves, depressziós férfipáciensem. - Előtte rengeteget szórakoztam, csavarogtam, csajoztam. Boldog voltam és nem akartam megváltozni. Utaztam hát tovább, szórtam a pénzt, szédítettem a nőket, csak valahogy felgyorsult a tempó. Untam magam mindenhol, és menekültem előre. Nem tudtam lecövekelni. Most, öregedő emberként hihetetlen fájdalom, hogy senkim sincs. Hogy önmagamon kívül soha senki sem volt fontos. Hogy csak úgy feszítenek az élettapasztalatok - és nincs kinek továbbadnom őket."

A halálfélelem leküzdését és a halhatatlanság biztosítását számos eszközzel próbálta már megvalósítani az emberiség. Ezek egyike az én kiterjesztése. A személyes énünk felnagyítása annyit jelent, hogy tágítjuk a határainkat: önmagamnak lenni már nem egyszerűen a testemmel, a jól-létemmel vagy a szűklátókörűségemmel egyenlő. Azonosulhatok a családommal, egy, számomra fontos csoporttal vagy valamilyen eszmével, aminek elkötelezett hívéül szegődöm - ahogy tette ezt egy 46 éves nő is: "Elegem lett az ügyvédi pályából. A kidumálásból, a stiklikből, az aljas harcokból. Persze én is fizetésből élek, valamiből muszáj eltartanom a gyerekeimet, és nem értek máshoz. De elvállaltam, hogy hetente kétszer haldokló betegekről fogok gondoskodni. Amióta önkéntes vagyok, sokan kérdezik, hogy nem roppanok-e össze a sok szörnyűség látványától. Nehéz megértetnem a barátaimmal, hogy épp ellenkezőleg: az, hogy valami hasznosat csinálok, ráadásul olyasmit, ami abban is segít, hogy egy magasabb nézőpontból vizsgáljam meg a saját életemet, hihetetlenül megnyugtat. Most már látom, hogy az életem több, mint hogy egészséges és fiatalos maradjak. Én vagyok mindaz, amit nyújtani tudok másoknak - és ez igazán felemelő érzés!"

www.nowpublic.com

A másokról való gondoskodás, a javak, az érzések és a tapasztalatok megosztása mellett fontos a lemondás is. Az életkor előrehaladásával egyre több keresztutat hagyunk magunk mögött. Elköteleződnünk valamelyik irányban muszáj - ugyanakkor minden választásunkkal egyben kizárjuk a nem-választott alternatívát (ez az, ami miatt sok középkorú férfi pánikba esik: a stabil családi életükre elkezdenek úgy tekinteni, mint az újabb szerelembe esés, a megfiatalodás és újjászületés egyetlen akadályára). Minél több ideálunk van, amelyek elérésére már képtelenek vagyunk - harminc felett csekély a valószínűsége, hogy balettművészek vagy Amerikában elismert idegsebészek leszünk, ha sohasem csináltunk ilyesmit korábban -, annál intenzívebben áraszt el a bánat. A gondolat, hogy végérvényesen elszúrtuk az életünket, és már esélyünk sincs arra, hogy bármit helyrehozzunk, a halálfélelem melegágya.

Az őszintén és mélyen átélt hit egyszerre segít abban, hogy az énünk kiterjedjen és gazdagodjon, de abban is, hogy "eltűnjön", vagyis feloldódjon egy nagyobb egységben. A vallásosság etikája – bármelyik hitrendszer előírásait tekintsük is - egyfelől jelentős hangsúlyt helyez a szeretetre, a mások iránti odafigyelésre és a nagylelkűségre. A hit ugyanakkor hozzájárul ahhoz is, hogy elhiggyük: az életünk nem ér véget a fizikai testünk pusztulásánál. Az én határait ily módon, spirituálisan kiterjesztve elveszhetünk egy nagyobb egységben - ami által paradox módon mégis nyugodtabbá válunk, és erőt gyűjthetünk mindahhoz, amit a jelenlegi életünkben még célul tűztünk ki. Krisztus kereszthalála és feltámadása voltaképp azt a sötétséggel, kételyekkel, a hit elveszítésével és újramegtalálásával tarkított utat fejezi ki, amely mindannyiunk előtt ott áll. A megváltás és az újjászületés lehetőségének gondolata hitvallástól függetlenül mindnyájunké - mindehhez erőt, kitartást kívánok, és persze nagyon boldog húsvétot is minden kedves Borsaolvasónak!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés