free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A jó barátság alapja az egyenrangúság

pszichologus@borsa.hu         Címkék: barátság, kapcsolat, probléma, pszichlógus, szakértő 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Helló Tita!
 
A középiskolában volt egy "hatos" baráti körünk. Szerettünk bulizni, szórakozni, nagyokat beszélgetni. Általában a közös kikapcsolódás nem kirándulás, sportolás, hanem egy bárban való találkozás volt. Az akkor így volt természetes, nem vágytunk másra. Az egyetemi évek alatt mindegyikünk változott egy kicsit: volt, aki külföldre ment tanulni, volt, aki abbahagyta az egyetemet, és visszatért a szülővárosába, és volt, aki új egyetemet kezdett. Közben kialakultak párkapcsolatok, új barátságok. Ezektől függetlenül négyen igyekeztünk éltetni a barátságot.

Az első egyetemi év alatt megismerkedtem a jelenlegi párommal. A kapcsolatok elején az ember több időt tölt a párjával, mint a barátaival, illetve a családtagjaival - szerintem ez így természetes. A barátnőimmel emiatt össze is vesztem. Aztán kibékültünk, viszont egyre inkább éreztem, hogy nekem többre van szükségem egy esti italozásnál a kedvenc szórakozóhelyünkön. Vágytam arra, hogy eljárjak sportolni valahová, vagy valamilyen hobbit válasszak. A barátom is kirándulós meg kalandvágyó, mindig szeret új dolgokat kipróbálni. Szóval egyre inkább vele töltöttem a szabadidőmet, mellőzve ezáltal a barátaimat. Aztán összeköltöztünk az egyetemi évek alatt, így még komolyabbá vált a kapcsolatunk. Azok a barátnőim, akiknek nem volt hosszabb párkapcsolatuk, ezt nem értették meg. Az egyetem végeztével a párommal hazajöttünk, ők meg maradtak. Ezáltal még inkább eltávolodtam a barátnőimtől. Azt még meg kell említenem, hogy a társaságból van két lány, akik mindig is nagyon jól megvoltak. A vécére is együtt jártak, dicsérték egyfolytában egymást, fogták egymás kezét. Egyikük egy picit uralkodott a másikon, de a másik ezt nem vette rossz néven, mert amúgy a természeténél fogva sosem volt talpraesett, határozott lány. Szerette, ha megmondták neki, hogy mit csináljon. Tehát kiegészítették egymást.

A problémám főképp arra vezethető vissza, hogy mindig irigy voltam rájuk. Egyik pillanatban olyan szerettem volna lenni, mint ők (én szerettem volna lenni a harmadik), viszont a másik pillanatban kritizáltam a viselkedésüket, és büszke voltam magamra, hogy sokkal színesebb életet élek, és sokkal ügyesebb meg talpraesettebb vagyok. (Ezt mondjuk a kívülállók is így tartják, és nem értik, hogy miért vagyok irigy rájuk.) Manapság nem szívesen találkozom velük, üresnek érzem ezt az egészet. Hibásnak érzem magam emiatt, lelkiismeret-furdalásom is van sokszor. Tudom, hogy ők ketten is hibáztatnak engem. Azt még hozzá kell tennem, hogy manapság nagyon elfoglalt vagyok a munkámból kifolyólag. Sokat dolgozom, és a munkaprogramom miatt egyre több pihenésre vágyom. Tehát nem lenne amúgy sem időm mindennap találkozni velük. Amikor arra gondolok, hogy találkozhatnék velük, elmegy a kedvem, halasztgatom a találkát, viszont emiatt bűntudatom van, meg valahol fáj is ez az egész. Amikor találkozom velük mégis, magamat kicsinek látom mellettük, holott én sokkal többre vittem idáig, mint ők. Valószínű, hogy amikor velük találkozom, azt az erős kapcsolatot látom, ami összeköti őket, és nem külön-külön a személyiségeket. Manapság úgy érzem, hogy nincsenek barátaim a barátomon kívül. Vele nagyon jól megvagyunk, viszont szeretnék legalább egy barátnőt, akivel "csajos" programokban lenne részem. Mert erre is szükségem van!

Mi a véleményed erről az egészről? Mit kéne tennem? Tehát nem feltétlenül vágyom arra, hogy ők legyenek a barátnőim, mert sajnos tudom már, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. De mégis: miért hibáztatom magam? Szeretnék egy kicsit megnyugodni, mert amikor erre gondolok, mindig nyugtalanság lesz úrrá rajtam.
 
Várom válaszod és köszönöm előre is! Ágota


Kedves Ágota,

természetes, hogy önmagunk megítélése valamennyire függ attól a helyzettől, amelybe bekerültünk. Amikor Bridget Jones egy karácsonyi partin üldögél, ahová mindenki párosával érkezett, elsősorban a saját "szinglisége" domborodik ki, és nem az, hogy menő állása van. Sportolók között normális, ha az ember azonnal arra gondol, hogy két éve nem állt fel a monitor mellől. Hajlamosak vagyunk tehát olyan dimenziók mentén értékelni magunkat, amelyek az adott szituációban kiugróak. Azt írod, hogy hiába élsz "jóval színesebb életet, mint a csajok", közöttük valahogy magányosnak érzed magad - hiszen az adott helyzetben számodra elsősorban az lehet feltűnő, hogy ők ketten milyen szoros egységet alkotnak veled szemben.

Úgy veszem észre, hogy a barátsággal szemben többféle igényt is megfogalmazol. Egyfelől lehessen a barátokkal "kikapcsolódni", jönni-menni, új dolgokat kipróbálni, vagyis segítsenek abban, hogy az életet minél alaposabban megismerd és élvezd. Másrészt viszont ugyanők legyenek azok, akikkel ez a rengeteg élmény leülepedik, akikkel meg lehet vitatni a dolgokat (vagyis egyszerre jó a bárban üldögélni, meg unalmas is, ha nem kapcsolódnak hozzá egyéb programok). Alighanem ez a kisebbik problémád, hiszen ahogy múltak az évek, megtaláltad a barátodat, akivel aktívabb életet élhetsz - ezért most elsősorban a beülős-elemezgetős, támogató aspektus hiányzik. A "csajos élmények", a "barátnőzés".

Csakhogy előbb-utóbb kénytelen vagy szembenézni azzal, hogy a két lány szoros egységében állandóan a harmadik, a kívülálló szerepét töltöd be. Azt érzed, hogy összezárnak veled szemben: hogy ahelyett, hogy megértenének és elfogadnának, méricskélnek. Kritikus pillantások kereszttüzében állni akkor is nehéz, ha az ember tudja, hogy sok szempontból ő a kiválóbb. A "méregetéskor" mindnyájan azt éljük át, hogy a többiek keresik bennünk a hibát, amely igazolná számukra a saját elutasításukat. Ahelyett tehát, hogy feltételek nélkül elfogadnának - ami egy barátságban alapvető -, inkább a korlátok felállítása történik.

Mindezzel összefüggésben annyi a kérdésem, hogy mit nyújt neked ez a kapcsolat (a találkozástól való szorongáson, a halogatáson és a bűntudaton kívül)? Azt írod, hogy aktív programokba nem lehet bevonni a lányokat, a támogatás, a megértés, a másikért való kiállás helyett pedig csak lapos oldalpillantásokat kaphatsz. Miért érzed azt, hogy a továbbiakban is egyedül a Te felelősséged a barátságért vállalt munka (idő- és energia-befektetés)? Tartasz attól, hogy nem vagy képes új barátságokat kötni - vagy inkább arról van szó, hogy nem viseled el, ha visszautasítanak, ha nem birtoklod a többiek szimpátiáját, beleértve azok rokonszenvét is, akik igazából már semmit sem számítanak? Azért kell ennyire küzdeni a csajokért, mert az elengedés azt jelentené számodra, hogy vesztettél?

A jó barátság egyenrangúságon alapul, talán ebben egyetérthetünk. Olyan kölcsönviszony, amelyből egyenlőképpen részesülnek a felek, és amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy értékesnek és felszabadultnak érezhesse magát. Természetes, hogy a párkapcsolatod mellett vágysz arra, hogy legyenek körülötted emberek, akikkel bármit megoszthatsz - ideértve a párkapcsolati gondokat is. Ha sikerül végiggondolnod a fentieket, főképp a számodra problémás viszonyok elengedésének kérdéskörét, akkor ennyivel nyitottabban állhatsz az új barátságok kialakításához (amelyekre jó lehetőséget biztosít a munkahely, egy edzőterem, egy ismerős ismerősének a házibulija, esküvője és így tovább).

Mindehhez nagyon sok sikert kívánok! Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés