free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kifogásaink és felesleges tárgyaink

Borsa         Címkék: kacat, kifogás, lom, púder 1 hozzászólás

Belefulladunk a sosem használt, ócska kacatokba, amiktől képtelenek vagyunk megszabadulni, pedig megérné. Szeméthegyek, el!

Egy költözés sok mindenre jó, például többzsáknyi szemét, ócskaság, haszontalan holmi hullik ki az életünkből, hogy aztán az újban minimális idő alatt rekordmennyiségű gyűljön össze belőlük megint.  A gyűjtögetők és jóhiszemű bizakodók a következő alibidumákkal nem engedik a szemétkosár közelébe sem a sosem használt, szekrény alá dugott, polc mélyére rejtett, a nagyi pincéjében bezsákolva várakozó kacatokat:

Valamire még hátha jó lesz! – Nem, többnyire sosem lesznek jók ezek semmire, nem váltanak be ígéretet, nem teljesítenek küldetést. A legtipikusabb, hogy meg is feledkezünk a létezésükről, és csak egy nagyon nagy szabású takarítás során kerülnek elő, hogy aztán ugyanott lapítsanak, és ismét a feledés homályába vesszenek.



Régi tartók, leharcolt edények, réges-rég elromlott elektronikus holmik, ajándékba kapott, vacak minőségű törülközők, ronda pénztárcák, szakadt fejű játékmackó, gusztustalan szőnyegek, a százezredik mécsestartó és társaik.

Majd megcsináltatom, ne dobjuk ki! – Nem, nem varratjuk meg a három éve szakadtan a fiók mélyén búsuló inget, mert van azóta húsz másik, nem javíttatjuk meg az öt éve is ódivatú karórát, nem fog már recsegni soha az a kenyérszeletelő, a repedt szappantartó sem fogja már ékesíteni a fürdőszobánkat, és a melltartóból kikúszó merevítő sem fog visszakéredzkedni a helyére már ebben az életben, ha eddig se tette.

Belefogyok! / Visszahízok! / A gyerekeknek még hátha… – A gyerekeinknek nem fog kelleni a répaszárúnk meg az a kinyúlt bahiás hippigatyánk se, lásd: nekünk se kell, ellenben kétszekrénnyi van az ilyesféle göncből odahaza, helyünk annál kevesebb.



Ha visszahízunk, lesz ruhánk bőven, ezért aggódni merő botorság, és ha már évek óta nem fogyunk bele valamibe, akkor ne kínozzuk magunkat tovább, vegyünk ugyanabból egy megfelelőt, vagy csináltassunk, jó esetben ajándékozzuk el a szinte érintetlen gúnyát, alakíttassuk át, vagy irány valamelyik jószolgálat.

Emlékbe kaptam! / Nincs szívem kidobni! – Általános iskolás füzetekből öttucatnyi, egyetemi jegyzetből hétdoboznyi, száraz virág '87-ből, kavicsok tonnaszám egy '98-as velencei nyaralásból, szalvétagyűjtemény, a kedvenc unokatesóm babakori előkéje, nagyi régi seprűje… Ha szem előtt vannak, ha tényleg az emlékezést szolgálják, ha esztétikailag is az otthonunk ékei, semmi gond. De ezek többnyire csak a helyet foglalják a tényleg fontos papírok, síbakancsok, télikabátok és könyvek elől – sorsuk: hogy egy költözésnél tíz dobozzal többel szakadjon meg a segítő baráti kör, pedig ugyanabban a dobozban fognak raboskodni az idők végezetéig. Se időnk, se kedvünk nem lesz már ezekkel a tárgyakkal törődni, útban vannak, és útban is lesznek mindig.

Nem dobunk ki semmit, nem pazarlunk, más hogy örülne, ha…! – De, dobjunk ki egy csomó mindent, ami nem kell, felesleges, és nemhogy más, de mi sem fogunk már neki örülni az életben. Ez nem pazarlás, hanem természetes cserélődés, megújulás, frissítés, ha úgy tetszik: a takarítással egyenértékű tevékenység.



Kár a négy évvel ezelőtti napilapokat tárolni, egyrészt van internet, másrészt könyvtár is. Ha pazarlásnak érezzük, ne fizessünk elő. Ugyanígy: foghíjas fésűk, szétrohadt konyharuhák, repedt képkeretek, megkarcolt poharak, elhasznált díszpárnák: el, el innen, nem kelletek, se nekünk, se másnak.

A látszat ellenére sem a pazarlásra biztatunk, és arról sincs szó, hogy a szívnek oly kedves tárgyak, mütyürök, apróságok ne lehetnének részei az otthonunknak akár nagyobb mennyiségben is. Természetesen nem gondoljuk, hogy minden pótolható, vagy hogy elromlott, szétszakadt dolgaink a szerviz helyett azonnal a konténert válasszák. De kisöprögetni a többkilónyi haszontalan fölösleget és terhet az életünkből, a lakásunkból egy kiadós fellélegzéssel ér fel – arról nem is beszélve, hogy másutt tán tényleg hasznossá bírnak válni kacat- és szemétstátuszba kerülő tárgyaink. (Persze, meg tud szakadni a szív az ilyesféle kidobálósdi során, ez tiszta sor, de ilyenkor mindig nagy levegő, fog összeszorít, és kellő szigorral, elszánással szelektálni – a búzát az ocsútól, ugye…)



A lomtalanításkor kipakolt holmik órák alatt új gazdákra találnak, a máltai szeretetszolgák és vöröskeresztesek ruhásdobozait is szépen megtömhetjük, a lehasznált elektronikai arzenált is rengeteg helyen átveszik, és a legkevésbé kártékonyan csinálnak belőle hulladékot, a könyveknek antikváriumok, könyvtárak, jótékonysági szolgálatok örülnek, hajléktalanok pedig örömmel fogadnak jó néhány meleg holmit és takarót a harapós mínuszokban. Ami pedig minket illet: mint egy kiadós gyónás, olyasféle érzés megszabadulni ez efféle málhától, nagyobb lesz a tér, komfortosabb az élet, reneszánsz a saját mikrokörnyezetünkben is. Ráadásul ha mindezt egy nagyszabású nagytakarítással is megspékeljük, az már tényleg a kánaán, kábé egy léböjtkúrával azonos eredményt érhetünk el, vagy mintha öt kilót fogytunk volna. Szerintünk érdemes belevágni a gigantikus hulladékfelszámolásba.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés