free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Anyóspokol kívülnézetből

HT2         Címkék: anyós, család, hímtag 10 hozzászólás

Nyomasztóak az anyóshárpiákról szóló történetek, de a felelősség megoszlik a felek között. Ha pedig tényleg a partner anyja a hunyó, kár erőlködni.

Komolyan mondom, az anyósos történetekből néha olyan szintű reménytelenség árad, mint egy Tarr Béla-filmből. Ahogy hallja őket egymás után az ember, mintha mind azt üzenné: az anyós örök. Mindegy, milyen volt valaha (vagy még inkább milyen úgy egyébként, ha nem anyósként kell fellépnie), lehet(ett) akár a világ legelbűvölőbb nőszemélye is – amikor a gyereke párkapcsolatairól van szó, csak ellenséget és fenyegetést lát, ami ellen a létező legszemetebb eszközökkel is kész fellépni, sőt kimondottan élvezi is ezt, az így kialakuló szituációkra pedig nincs megoldás. És bár azt mindenki tudja, hogy valójában nincs így, azaz az örök anyós nem létezik, ez a tény csak még elkeserítőbbé teszi azoknak a helyzetét, akiknek egy igazi hárpiát utal ki a sors, hiszen így még átkozódni is van ok: bezzeg másnak nem kell ezt a poklot élni, csak nekem.

Mi tagadás, tényleg pocsék tud lenni az ilyesmi. Teljes pompájában egy ilyen viszony nyilván csak egy gyerekes házasságban tud kibontakozni, nekem meg még ilyenben nem volt részem, ráadásul az anyós-probléma elsődleges áldozatai nem a férfiak, hanem a nők, úgyhogy akár inkompetenciával is lehetne vádolni, de azt hiszem, így is széleskörű tapasztalatokkal rendelkezem az anyuka-téma terén, és sok mindent tudok róla az inkább a férfiakat fenyegető apuka-téma révén is. Mert ne legyenek illúziói senkinek: egy lányát védelmező apa épp olyan alattomos alak tud lenni, mint egy pici fia javát leső anya, nem mellesleg pedig egy férfi életébe is bele tud gázolni az anyós – nekem már jutott is mindkettőből. Sőt előfordult olyan is, hogy egyszerre kaptam egy mocsok anyóst meg egy apóst, na az aztán maga volt a Sátántangó.



Ugyanakkor mondok én valamit. Nem akarok senkit vádolni, mert szemét emberek tényleg léteznek, de – direkt a magam nevében beszélek – amikor nekem rossz tapasztalataim voltak a kedves mamával és/vagy a papával, az általában úgy kezdődött, hogy még be sem mutatkoztak, de már látni sem akartam őket. Ez pedig egész biztosan rányomta a bélyegét az én hozzáállásomra is. És most direkt váltok, hogy ne csak a magam nevében beszéljek: próbáltam én már az anyósához élből ellenszenvvel viszonyuló gyerekes csajt jobb belátásra bírni, mi több, arra biztatni, hogy a harmónia kedvéért legyen hajlandó ő engedni egy kicsit, de erre egyszerűen nem volt hajlandó. Pedig lett volna miben engednie, és jobb lett volna neki is, ha megteszi.

Szóval kettőn áll a vásár e téren is. Lehet persze, hogy valakinél 99 százalékban az anyós sara a sztori, és akkor azzal az eggyel, ami rá jut, kitörölheti a fenekét, de nem egyszer volna hova fejlődnie annak is, aki panaszkodik, hogy a körülmények áldozatává vált. Persze még ez sem jelenti azt, hogy kell is fejlődnie, elvégre a felnőtt embernek legyen szilárd jelleme, legyenek elvei, és legyenek ezekhez mért elvárásai másokkal szemben. Csak ha tényleg így gondoljuk, akkor azt is siessünk elismerni, hogy mindez nem feltétlenül egyeztethető össze egy másik ember jellemével, elveivel és elvárásaival. Ha pedig ő olyan nagy barom, hogy ezt a maga részéről nem hajlandó belátni, akkor azt meg is érdemli – saját magunkat ezért tönkretenni felesleges.

Persze ez nem ugyanaz, mint amikor kiderül, hogy maga a partner nem kompatibilis, mert akkor egyszerűen dobbant az ember (vagy nem, de ez tényleg más lapra tartozik). Itt arról van szó, hogy valaki beleköp a társunkkal közös levesünkbe, és miatta kellene esetleg otthagyni azt, akivel gond nélkül megvagyunk. Erre viszont én meg azt mondom, hogy akivel nem lehet a saját anyja ügyét jól kezelni, azzal magával is probléma van. Ha az én lelkiismeretem tiszta az anyóssal szemben, de ezt a partnerem nem veszi észre, és még védi is a mamát, akkor már elnézést, de egészen biztosan nem ez az egyetlen probléma a kettőnk kapcsolatában, csak esetleg én nem veszek észre más jeleket. A teendőm viszont egyértelmű: menni kell. És félreértés ne essék, nem az anyós miatt történik ilyenkor a szakítás. A vele való viszony csak egy tünet, mert ha egyébként minden rendben, akkor legfeljebb keserűséget tud okozni, de mélyre ható problémákat nem.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés