free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Karácsonykor, egyedül

Borsa         Címkék: egyedül, karácsony, magány, púder, tél 8 hozzászólás

Aki az év 365 napján jól elvan magával sem biztos, hogy bírja idegekkel a karácsonyi egyedüllétet. Beborulás helyett szerencsére van elég alternatíva.

Ha a szüleink éppen a Bahamákon lábalnak ki az életközépi válságból, a rokoni/baráti kör pedig a privát szférának áldoz, magyarán, ha úgy érezzük, hogy mindenhol nemkívánatos személyek vagyunk, a depresszió alaposan elvékonyíthatja a talajt a lábunk alatt. Mielőtt több gallon borral és pár levél szedatívummal felfegyverkezve néznénk farkasszemet az év végével, gondoljuk végig az alternatívákat!

Miért bírjuk ki az év háromszázhatvanvalahány napját/éjszakáját egyedül, és miért kapunk sírógörcsöt az egymagunkban elköltött beigli konyhakőre szóródott morzsái felett? Mivel a karácsony a "szeretet ünnepeként" híresült el, s a hagyomány szerint a családtagok egymás közvetlen fizikai közelségében töltik ezt az időt, könnyebben hasonlítjuk össze magunkat a társas sikeresség dimenzióján a többiekkel, mint egyébként. Hajlamosak vagyunk más jellegű eredményeink szőnyeg alá seprűzésére, és kizárólag a szociális szférában elért/el nem ért pontjainkat számlálni. Az smafu, hogy a tánccsoportunk januárban Ázsia-turnéra indul, hogy két hónap alatt 10 kilót fogytunk, vagy hogy végre megszereztük a felsőfokú angolt. Mindenki boldogabbnak tűnik nálunk, mert az aktuálisan legszembetűnőbb területen, a másokhoz való kapcsolódás dimenzióján "elbuktunk". Mert bedőltünk az amerikai álom maszlagjának, karriert építettünk vagy modellizomzatot, s most kiderült, hogy a "valódi értékek" terén nem görbül az érdemjegy.

Karácsonykor a legkönnyebben elkövethető logikai hiba vagy torzítás - ami nagyban hozzájárul a depresszív hangulat kialakulásához és fennmaradásához - az egyedi eseményből az általánosra való következtetés. Egyedül vágom fel a töltött pulykát szenteste, tehát senki sem szeret. Abból az egyetlen élményből, hogy Jézus születésnapját magunkban ünnepeljük, messzemenő következtetéseket vonunk le az egész életünkre vagy önmagunk fontosságára vonatkozólag. Nem azt propagálom, hogy a keep smiling jegyében húzzunk a szemünkre egy rózsaszín Ray Bant, inkább gondolkozzunk reálisan! Ha kudarcként könyveljük el a karácsony tájéki magányosságot, igenis keressünk példákat arra is, hogy sokan szeretnek velünk egy társaságban lenni, hogy kaptunk már pozitív visszajelzéseket, hogy az, hogy most nem jött össze az akolmeleg ünneplés, még nem jelenti, hogy értéktelenek és számkivetettségre méltók volnánk.

Hoppá, itt egy másik logikai hiba! Agyaljunk egy kicsit azon, hogy a karácsonyesti kudarc mögött nemcsak önmagunkban, hanem a körülmények szerencsétlen együttállásában is felfedezhetünk okokat. A magányosságunk nem biztos, hogy arról árulkodik, hogy undok pincebékák vagyunk: lehet, hogy az állásunk fél perc szabadidőt sem engedett az elmúlt évben a társkeresésre/a meglévő kapcsolatok ápolására. Így hát ahelyett, hogy a saját bensőnk fertelmeit elemezzük, célszerűbb azon elmélkedni, hogyan változtathatunk az életünket meghatározó külső tényezőkön. Ha sikerült átbillenteni a csalódásokkal és önhibáztatással teli mérlegserpenyőt, de legalábbis egyensúlyba hozni a pozitívumokkal, megvizsgálhatjuk, hogy szükségszerű-e, hogy az ünnepek alatt nélkülözzük az emberi szót.

Egy ismerősöm minden karácsonykor órákat ácsorgott a temetőben. A szülei és testvérei autóbalesetben vesztették életüket, ő pedig úgy érezte, senki sincs, akivel megoszthatná ezt a fájdalmat. Hiába voltak barátai/szerelmei, voltaképpen szégyellte a szomorúság és az érzékenység kimutatását, ezért magában piált napokig. A legszebb emlékei közé tartozik, amikor egy gyerekkori barátja - végiggondolva, mire lehet szüksége -, a korábbinál kissé erőszakosabban ajánlotta fel, hogy töltsék együtt december 24-ét. A rábeszélés sikerrel járt: közösen főztek, beszélgettek, gúnyolódtak a tévéműsorokon. Igazából nem történt semmi különös, mégis az, hogy úgy érezhette, hogy valaki mellette áll, sokat segített abban, hogy a későbbiekben képessé vált megosztani a gyászt és a negatív érzelmeit a hozzá közel állókal. Kérdés tehát, hogy az egyedüllétünk mennyiben tudatos döntés, a környezetünktől való szándékos távol maradás eredménye. Hozzáállás kérdése

Elképzelhető, hogy ha számba vesszük a családtagokat / az ugyancsak egyedülálló barátokat, találni fogunk olyanokat, akikkel szívesen szerveznénk egy közös programot. Az éjféli mise utáni sütifalás ezer éve nem látott keresztanyánkkal, egy kétnapos külföldi miniszünidő egy olyan barátnővel, aki ugyan nem tartozik a legjobbak közé, de vele legalább rommá röhögi magát az ember, miközben a tolsztoji értelemben egyforma, boldog családokat vizslatja a wellness-szállóban, azaz bármilyen "közelebb kerülés" egy korábban nem sok figyelemre méltatott ismerősünkhöz, védelmet nyújthat nemcsak a magány, hanem a negatív gondolatok örvényével szemben is. A szorongásoldás és némi eufória reményében nem szükséges három tepsi mákoskalácsot magunkba gyömöszkölni. A kell. kar. ünn.-t magunk is megteremthetjük önmagunknak, ópiátok nélkül, némi pszichés ráfordítással!

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés