free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ne legyen herótod a karácsonytól!

FT         Címkék: karácsony, púder, tél, ünnep 0 hozzászólás

Karácsonykor mindenki jobban teszi – még az igazán karácsony ellenesek is -, ha azokra próbál némi időt szánni, akik valóban fontosak. Mert a világ azért fordulgat.

A szentestét elővételező, Jehova-szórólapszerűen giccses tévéreklámoknak hála, már októberben elkap bennünket a tolsztoji dödögés (lásd az Anna Karenina első oldalának eszmefuttatását arról, hogy a boldog családok az unalomig egyformák). Az adventi időszak gyermekkorban rekedt láza mostanság főként tízkilós málhákban, plázasorokban előtüremkedő, karvastag visszerekben és a Vörösmartyn forraltborozó sorstársnőknek odavetett sóhajban manifesztálódik: "Herótom van a karácsonytól!".

Tegyük a tenyerünket a szívdobogásunk fölé: némi profit azért csurran-csöppen az ünnepek előtti hisztiből is. Amikor a tepsi aljáról vakarjuk elő a zserbót az anyós vizsla szeme láttára, ha elfogyott a hóspray, és az arctörlő kendőnk lecsipkedett sarkai ékesítik a fát jégkristályok gyanánt, vagy ha tönkrement a mestersminkünk a gőzölgő pulykatölteléktől, ezért bánatunkban egy foltozott seggű mackóban ülünk a vacsoraasztalhoz, még mindig odavethetjük, hogy "Mindig utáltam az egészet, és műmájerségből sem fogok itt nektek jópofázni!".

A világ menet közben azért fordul, fordulgat. Már nem vagyunk akkora vérköpő lázadók a szépen elrendezett arcfintortól, amivel az Andrássy úti, fehér fénybe csavart fatörzseket illetjük. Mindenki ilyen. Mindenki gyűlöl mindent hó és hideggel, meleg szándékkal meg a szeretet asztalával egyetemben, hogy a kiváló tollú Pataky Attilát citáljam. Akkor inkább legyünk eredetiek, pálforduljunk egy 180 fokosat, és tegyük a lábujjhegyet a damaszkuszi útra!



Az önbeteljesítő jóslatok legszebbike, amikor egymás után különböző srácok beszélgetnek telefonon ugyanazzal a csajjal. Akik azt hiszik, hogy egy O'Hara-féle dög a partnerük, jóval érdekesebben és viccesebben csevegnek, mint akiknek egy rútabbacska fotóját mutatják. Eddig persze nem nagy truváj a kísérlet. A valódi tanulság a végén derült ki: a lány maga is izgalmasabb társalgó, amikor fotómodellnek vélelmezik – és emiatt jobb labdákat lövöldöznek felé –, mint amikor kevésbé dekoratívnak gondolván őt csak csordogál-vegetál a beszélgetés. A karácsony valami hasonló. Addig dajkálgatjuk a fogyasztói társadalom csapásairól, a büdös szájú, nemszeretem rokonokról, vagy a tökéletesen csillogó parkettáról alkotott hiedelmeinket, amíg le nem zajlik az a három-négy nap úgy, ahogy elképzeltük/rettegtük: kacatajándékokkal, könnycsordító-fáradtan, olyan emberek társaságában, akiket még púpnak se... Babusgatás helyett vegyük inkább sorra az ünnepekről alkotott, többnyire eltúlzott és torzított nézeteinket.



Ha a kedves Borsaolvasó sem az a listagyártó, hótprecíz személyiség, aki már áprilisban nem fér hozzá a gardróbja tartalmához a glédában álló, masnis dobozok miatt, bizony könnyedén belefut a konzumcunamiba. Nem azt mondom, hogy rózsaszín köd leereszt, és dobjunk vissza fonott kaláccsal, de csak találunk némi pozitívumot az adok-kapokban is! A szívünkhöz kevésbé közel álló ángyok-onklik meglepésének feladatát kössük például össze egy alapos barátnőzéssel (szombat, hajnali 9 óra, kávé-cigi, hiánylisták összeolvasása, egymás ötletekkel való ellátása – valószínűleg pár óra alatt lezavarható körök, mindenki nénikéje ugyanannak a rejtvénylexikonnak fog majd nagyonörülni, mi meg ebédelhetünk egyet a rég nem látott haverokkal).

Sokan gondolják azt, hogy az ajándék értékének méricskélése rothaszt, vagyis a kalmárszellem felülírja a gyengédséget és a meghittséget ("A december kábé csak a pénzről szól"). A magam részéről inkább úgy vélem, hogy az anyagiasság feletti nyavalygásunk frankón elleplezi, hogy nincs kedvünk időt szánni a másikra. Oké, megszabadulunk egy csomó megtakarításunktól, és cserébe hatszáz haszontalan lomot kell raktároznunk valahol. Mégis, nem most derül-e ki, hogy egy éve nem beszélgettünk el tisztességesen az apánkkal, ugyan lenne-e kedve valamilyen új hobbi kipróbálásához? Fogalmunk sincs, milyen zenét hallgat az öcsénk, mert a cédégyűjtés nekünk már csak kinőtt kamaszhóbort, a nagyanyánk pedig, aki minden évben edényeket kapott – hiszen csupán azzal tudjuk jellemezni, hogy "szeret főzni" –, végül a fülünkbe súgja, hogy valami nőiesebb holmit is elbírna az idén.

Nyilván nagy igazság, hogy a karácsonynak több köze van a marketingosztályhoz, mint az Úrjézushoz, de ettől még kialakíthatjuk és használhatjuk a saját ünnepünket. Felugorhatunk a szüleinkhez ozsonnára, és a stresszadagunk kibeszélése kapcsán, kihegyezett fülekkel terelhetjük a beszélgetést az általuk hasznosnak/szépnek tartott gyógyfürdők felé (hogy aztán egy beváltható miniszünidő kártyája kerüljön a bejgli mellé).



"Figyelj már, mondd már meg, hogy mi a francot akarsz karácsonyra, mert így is ezerfelé esek szét, és azt se' tudom, hová rohanjak!" "De mondom, hogy nekem nem kell semmi, elég, ha szeretsz!" "Hagyjál már ezzel a Szűz Mária-szöveggel, egyszer tényleg beállítanék üres kézzel, jól pofára esnél, aztán abból lenne a veszekedés, hogy én milyen egy önző szemét vagyok!" Na, ilyenkor tényleg lehet utálni az egész évzárást. Hacsak nem áll elő a kedves rokon valamilyen konkrét kívánsággal – a magyar álszerénységnek hála, ilyesmi, mint a fehér holló… –, kerüljük a direkt rákérdezést.  Akik valóban fontosak, azokkal próbáljunk némi időt szánni egy alaposabb eldumálásra, aztán a mindennapok menete, a szabadidős szokások és természetesen a panaszáradat végigzongorázása után megrajzolhatjuk azt a személyre szabott hiánytérképet, ami nem feltétlenül a "férfi, akkor borotvahab; nő, akkor szakácskönyv" egyenletbe torkollik.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés