free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Férfi a karácsonyfa árnyékában

Borsa         Címkék: hímtag, karácsony, tél, ünnep 3 hozzászólás

HT2 eleinte nem gondolta, hogy tudna bármi "férfiasat" is mondani a karácsonyról. Ahogy azonban jobban belegondolt, rögtön megszaladt az ujja a billentyűzeten.

Mikor megkért a felsővezetés, hogy írjak valamiféle karácsonyi üdvözletet, eleinte úgy gondoltam, hogy semmi "férfiasat" nem tudok majd felmutatni, és nincs is erre szükség, de aztán végiggondoltam a dolgot. Ha nő lennék, most biztos begyújtanék egy fahéjas füstölőt (már ha van olyan, nem tudom), felraknék valami szép karácsonyi lemezt, ennék egy kis kalácsot, innék hozzá egy finom téli teát, és a hangulat tetőfokán megosztanám ünnepi gondolataimat a nagyérdeművel. A szekrényben természetesen már ott sorakozna a szeretteimnek szánt összes ajándék becsomagolva, a hűtőben minden ott lenne a karácsonyi vacsorához, plusz a kamrában hatféle szaloncukor, az égősor kipróbálva, adventi koszorú az ajtón és a nappaliban, szegfűszeggel tűzdelt narancsok minden szobában, műhó-sprayvel felfújt karácsonyi figurák az összes ablakon, satöbbi, satöbbi. Na most, ehhez képest itt ülök a kupleráj kellős közepén, amolyan bárzenéket hallgatok, ajándékot még senkinek nem vettem, és az egész jelenetben annyi meghittség van, hogy pár napja valamitől ráz a hideg, úgyhogy a hátamra van terítve egy pokróc, és teát iszom. De nem karácsonyit. Szóval, azt hiszem, még mindig férfi vagyok.<br><br><img src="http://borsa.hu/kepek/cikk_kep/200801111522261179456790_d6e61b1a68_o.jpg" alt="" title="" border="0"><br><br>Vannak egyébként nekem is karácsonyi zenéim, szerintem egész szépek is, csak valahogy soha nem marad rá időm, hogy be is tegyem őket magamtól, meg egyébként is elfelejtem az egészet, meg mittudomén. Ajándékokat is mindig szeretnék már szeptemberben vásárolni, és ha rajtam múlna, rendet is raknék a lakásban, szóval a szándék megvan, csak hát nem érek rá. Fontosabb Teendőim vannak. Úgy 18-20 évig amúgy nem voltak: még nagyobb gyereknek is marha lelkes karácsonyozó voltam, díszítettem a fát, és habos kávékat meg forralt borokat fogyasztottam, sőt emlékeim szerint el is rámoltam a szobámban minden évben, pedig az soha nem volt az erősségem. Mára azonban ebből az egészből csak a forralt bor maradt meg, és bár azzal egészen jól állok idén is, nem hiszem, hogy ennyivel kompenzálnám az elmaradásomat.<br><br>Ajándékot venni amúgy nem is utálok, legalábbis egészen addig, amíg tényleg neki kell állni megvenni, mert mindig örömmel tervezem, hogy mennyire meglepek mindenkit, csak aztán kivitelezni nem tudom általában, és ezen borzasztóan felidegesítem magam (esetleg kitalálom, hogy készítek valamit én magam, és akkor meg attól áll bele a görcs az agyamba, hogy sokkal bonyolultabb a művelet, mint ahogy azt eredetileg elgondoltam). Mindegy, mondjuk azt nagy jóindulattal, hogy ajándékozni szeretek. A fát viszont tényleg gyűlölöm díszíteni. Régen persze mindig értetlenkedve bámultam apámat, aki kicsit komikusra véve ugyan a dolgot, de őszintén utálta az egész felhajtást, és anyámra hagyta a dolgokat, de mostanában azon kapom magamat, hogy ugyanúgy morogva faragom be a talpba azt a k. fát, mint ő, és ugyanúgy a legrövidebb úton elsomfordálok a környékről az első adandó alkalommal, ahogy ő tette azt. Továbbá ugyanolyan, minden meggyőződéstől mentes hangon mondom azt is, hogy "szép", amikor megkérdezik tőlem egy feldíszített fáról, hogy milyen.<br><br>Csakhogy van ennek az éremnek egy másik oldala is. Akármennyire zsörtölődött ugyanis az én öregem a karácsonyi hercehurca miatt, amikor egyedül maradt, ugyanolyan akkurátussággal vezényelte le az egészet minden külső beavatkozás nélkül is, ahogy annak idején a családban ment, sőt. A fája már rendszerint 24-én reggel állt, alatta ott voltak az ajándékok, az asztalon meg négyféle szaloncukor plusz kétféle bejgli felszeletelve, aztán amikor felmentem hozzá, folyamatosan tuszkolta őket felém, hogy "egyél fiam, egyél, hát nem magam miatt vettem". És nekem semmi kétségem nincs afelől, hogy hasonló helyzetben magam is ugyanígy állítanám meg díszíteném a fát, és szeletelném a bejglit, mert ha nem lenne, baromira hiányozna nekem is a felhajtás – egyfelől az alkalom is a zsörtölődésre, de másfelől az egész narancsos-fahéjas, tűleveles hóbelevanc is. Csak ha nem kérnek rá, nem vallom ezt be, és pláne nem mutatom ki. Amíg pedig többé-kevésbé készen elém rakják, nyilván nem is fogom erőltetni, hanem hagyom, hogy csak úgy megtörténjen velem, repesni pedig valószínűleg már soha a büdös életben nem fogok érte, mert az az asszonyok meg a gyerekek tisztje. Én legfeljebb a bajuszom alatt somolygok, ha van rá okom. (Kivétel persze az ünnepi vacsora, mert azt mindig hangos ovációval és nyílt lelkesedéssel fogadom.)<br><br><img src="http://borsa.hu/kepek/cikk_kep/284306.jpg" alt="" title="" border="0"><br><br>Nos, ha valamennyire férfimódon élem meg a karácsonyt, hát ennyiről van szó, és semmiképpen nem arról, hogy kevésbé szeretném az ünnepet, mint bárki más. Persze ezt a viselkedést sem lehet egy leányálom elviselni, de ha úgy vesszük, végül is jól kiegészítjük egymást a nőkkel ilyen szempontból, mert ők meg úgyis kifejezetten szeretnek sündörögni. Szóval, ha valakinek a pasija hasonló tüneteket mutat, a felháborodás helyett tessék inkább arra gondolni, hogy a maga módján valószínűleg nagyon is hálás, csak hát a maga módja elég furcsa. És amúgy is: hadd vonakodjon meg morogjon, hiszen sok vizet azért nem zavar vele. Ha ennyi összejön, vagyis a csajok mindenhol szervezkedni fognak, a pasik meg elzsörtölődnek az orruk alatt, akkor szerintem már nagyjából valóra is válik az őszinte jókívánságom: mindenkinek boldog karácsonyt.<br><br>


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés