free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

5 különleges és klisémentes karácsonyi dal

Borsa         Címkék: dal, karácsony, lista, ünnep, zene 0 hozzászólás

A karácsonyi dalok 99 százalékától legszívesebben a világból is kiszaladnánk. Mutatjuk a maradék 1 százalékot, amit viszont kifejezetten szívesen hallgatunk.

Jó karácsonyi dalt írni vagy akár csak játszani már nem is művészet, hanem egyenesen maga a lehetetlen küldetés, mert kis túlzással minden szirupossá és elcsépeltté válik pillanatok alatt. Szerintünk azért egy-két előadónak mégis sikerül karácsonyi dalokat danászva táncolni a pengeélen, úgyhogy meg is mutatjuk, mi mit hallgatunk ez idő tájt a rádió helyett.

Louis Armstrong baromira tudott örülni az életnek. Miles Davis szerint mondjuk túl sokat is vigyorgott a fehérek kedvéért, de ezt nyilván nem mi fogjuk eldönteni, úgyhogy maradjunk annyiban: az a mosoly azért nagyon ragadós, ünnepektől függetlenül, de így karácsonykor is - és még csak látni sem kell hozzá a jó öreg Satchmo arcát, elég hallgatni.


Számtalan karácsonyi dala közül a legjobb a Christmas in New Orleans, aminél tökéletesebben semmi nem foglalja össze, hogy milyen szép is tud lenni (vagy inkább lehetne) egy nagyvárosi karácsony a maga profán valójában: a huncut dallamoktól automatikusan megjelennek lelki szemeink előtt a havas utcák és a szatyrokkal megpakolt emberek. A valóságban ilyet persze nem nagyon látni, csak latyakot meg könyöklést, de mégis hihető az egész - ha tehetnénk, tele is harsogtatnánk vele Budapest köztereit, mert biztos, hogy lenne pozitív hatása. Még az sem kizárt, hogy elkezdene esni végre a hó.

Profán karácsony után jöjjön egy szakrális élmény. Gyerekkorából valószínűleg mindenki őriz borzasztó emlékeket arról, hogy az ajándékozáshoz bekapcsolva maradt (esetleg a nagyi kedvéért benyomott) tévéből valami ájtatos gregoriánkórus feldolgozhatatlanul éteri dallamai töltötték meg a szobát, azóta pedig nyilván senki nem ült le átértékelni a dolgot. Nos, itt az ideje nekiesni egy kis segítséggel. Az O Magnum Mysterium egy középkori reszponzorikus ("válaszolgatós") kórusmű, az egyik legismertebb átirata a XVI-XVII. század fordulóján élt William Byrd nevéhez fűződik.


Önmagában is zseniális, de elég tömény darab, tavaly viszont feldolgozta az egyik legjobb skandináv dzsesszzenész, Jan Lundgren, és sikerült bele egy olyan csavart tennie, amitől bárki megszeretheti: úgy félidő tájt kibélelte egy finoman improvizatív, elképesztően szép zongoraszólóval, amit aztán még társa, Lars Danielsson tovább is visz nagybőgőn. Amikor ezután visszalép a kórus, mindenkinek rá kell jönnie, hogy az egyházi zene szeretete nem csak az ötszáz évvel ezelőtt élt emberek és a fejkendős öreg nénikék, meg a sznobok kiváltsága.

Na de vissza a földre. Azt mondjuk nem garantáljuk, hogy ahogyan mi megszerethetjük nagyanyáink karácsonyi zenéjét, úgy velük is meg lehetne kedveltetni azt a Run-DMC-dalt, ami most jön, de ettől még zseniális a dolog: egy karácsonyi hiphop-szám, ami nem poénkodja el az ünnepet, nem is űz belőle gúnyt, csak a maga érdességével kimondja, hogy a gettó szegény lakóinak is járna a szép karácsony, úgyhogy tessék összedobni nekik a dohányt.


Ájtatosnak vagy emelkedettnek mondjuk semmiképpen sem lehetne nevezni, de hát a szegénynegyedekben nem is ilyen dolgokról szól az élet - a lényeg pont az, hogy minden ellentmondás ellenére ez egy definíció szerinti, csak éppen formabontó karácsonyi dal a szeretetről és arról, hogy mennyire fontos adni. Szóval meg is van neki a maga varázsa.

Ez meg itt első fülelésre egy szimpla zongorás ömlengés, de hát tekerd csak meg a volumét, és figyelj oda. Egyrészt ugye az a refrén, hogy "lehet ünnep az égben és ünnep a földön, engem már nem érdekel”, úgyhogy ez sem az a tipikus szirupos szösszenet, másrészt meg Katona Klári is olyan meredeket domborít benne, főként éppen az idézett soroknál, hogy attól leesik a csúcsdísz a fáról.


Az elmúlt hónapokban - egyébként teljesen jogosan - amúgy is divat lett a régi nagy magyar énekesnők újrafelfedezése, úgyhogy mi a legnagyobb örömmel tesszük őt a fa alá, vagy a reflektorfénybe, vagy ahova szeretnétek, a lényeg, hogy tessék (újra) észrevenni, mert nagyon ott van a szeren. Vagy legalább tessék ezt a számot hallgatni a sok szemét helyett, ami ugyanilyennek tűnik, csak pont tök más, és sokkal rosszabb.

A rakenroll meg majd kimarad, mi? Á, dehogy. Különösebb erőfeszítésbe mondjuk nem kerülhetett megírni ezt a számot a Bad to the Bone című alapmű szerzőjének, George Thorogoodnak, mert szimplán vett egy sztenderd rock and roll alapot, egymás mellé tette a két kulcsszót - rock, illetve karácsony -, és nagyjából készen is volt vele, de hát tudjuk, hogy mindig a legegyszerűbb ötletek a legjobbak.


És különben is, miért ne lehetne házibuli december 24-én (vagy akkor már mindjárt december 24-étől 26-áig), akár pont ilyen is? Jó, a frizurák kicsit neccesek, de amúgy ne mondja senki, hogy lenne oka panaszra, ha egy micisapkás szaxofonista tülkölne a nappalijában, és maga John Lee Hooker riszálná a hátsó felét Mikulásnak öltözve a fa alatt. Na ugye.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés