free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A karácsonyi békét magunkban keressük meg

Borsa         Címkék: karácsony, tél, ünnep 7 hozzászólás

Az ünnepet hajlamosak vagyunk külsőségekben kifejezni és le is tudni ennyivel. Pedig az ünnep inkább olyasvalami, amit mindenekelőtt saját magunkban kell megtalálni.

A karácsonyi hangulat olyasmi, ami nem feltétlenül jön mindenkinél csak úgy, magától. Ez - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - nem hiba, inkább nagyon is érthető dolog. Ugyanakkor azok számára, akik nem utasítják el zsigerből, cakkumpakk az egész karácsonyosdit, hanem azt mondják, hogy ők szeretnének ünnepelni, csak lehetőleg ne fájjon, nos, számukra odafigyelés és felfogás kérdése, hogy végül is előhozzák-e magukból a valóban ünnepibb énjüket.



Tisztázzuk: a karácsonyi hangulat nem egyenlő azzal, hogy - szó szerint - mindenáron te veszed a legtöbb és legdrágább ajándékot, ha beleszakadsz is, te főzöd a legbravúrosabb ünnepi menüt, akár kézitusa árán is te kaparintod meg a legformásabb fenyőt - amire persze makulátlanul világító égősort és kizárólag divatos díszeket aggatsz, melyek közül egyet sem törsz el díszítés közben -, és mindezek után még te jelensz meg a legtrendibb ruhában és a legvastagabb, mindent elfedő sminkkel, s adod elő magad úgy, mint aki nem készült ki brutálisan abban, hogy mindent olyan baromira übertökéletesen csinált. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a karácsony egy ünnep, nem pedig valamiféle verseny!

Nem az a cél, hogy csillivilli zombik módjára parádézzunk a fa körül, mintha csak egy megelevenedett ünnepi reklámfilmben lennénk! Nem beszélve arról, hogy épp elegen vannak olyanok is, akiknek bizony nem minden körülmény adott ahhoz, hogy ezt megtehessék, mert mondjuk nem olyan a családjuk, vagy nincs is már családjuk egyáltalán, talán még párjuk sem, esetleg az anyagi kereteik szűkösek, vagy épp a megfelelő főzőtudomány hiányzik a tarsolyukból, esetleg ezek különféle kombinációi. Ünnepelni mégis, mindenkinek, aki szeretne, szabad. Méghozzá akár a maga módján, anélkül, hogy lelkifurdalást érezne, hogy ez nem "olyan". Hiszen a karácsonyi hangulat, mint olyan, egyéni felfogás kérdése. Nem leszek ideges, nem húzom fel magam, nyugodt vagyok!

Gyerekként

Karácsony környékén, már valószínűleg előre, mind kicsentük az adventi kalendárium összes ablaka mögül az édességet, leadtuk a rendelést a Jézuskánál és/vagy kedves szüleinknél a megkívánt karácsonyi ajándékokra és a fenyőfa méretére vonatkozólag. Számoltuk vissza a napokat a téli szünetig és legfeljebb már csak azon aggódtunk, hogy ne adjanak fel arra a két hétre túl sok házi olvasmányt meg matekleckét. Ráadásul akkoriban még a hó is hajlandó volt esni ilyentájt... Ám, ha belegondolunk, a lényeg mégsem ebben volt, hanem abban, hogy akkor még nem voltunk görcsösek. Gyerekfejjel az ember nem valamiféle hibátlanul teljesítendő feladatsornak tekinti az ünnepeket, hanem olyasminek, ami nincs minden nap, amit lehet várni és ha eljött, akkor örülni neki és megélni, méghozzá őszinte módon.



Akinek már van saját gyereke vagy más okból van alkalma gyerekekkel együtt lenni, annak érdemes - ilyenkor is - rájuk hangolódni és elvonatkoztatva felnőttes beidegződéseitől, minél többet átvenni abból, ahogyan ők megközelítik az ünnepeket. Ettől még aggodalomra semmi ok, a magunk fontos és felelősségteljes feladatait ugyanúgy el tudjuk majd végezni, legfeljebb kevésbé leszünk közben idegesek. Persze akinek nincs lehetősége gyerekekkel lenni, azért annak sem kell lemondania erről a megközelítésről. Hiszen ez is olyan, mint mondjuk az elfeledettnek hitt biciklizés. Ami már egyszer gyerekkorban ment, az menni fog újra. Még ha nagyobb és modernebb is a kerékpár, és már rég nem kell engedélyt kérnünk anyutól, hogy elmehessünk bringázni, attól még pedálozni és egyensúlyozni ugyanúgy kell, mint tíz-húsz vagy annál is több évvel ezelőtt.

Játékok

Sokat tud segíteni, ha megkeresed az ünnep saját bejáratú kis játékait. Olyan szerethető momentumokat, amelyek számodra a karácsonyhoz vagy az arra való készülődéshez kapcsolódnak. És itt nem kell óriási dolgokra gondolni. Sőt, főleg azokra nem kell. Inkább olyasmikre, hogy például kimész a Vörösmarty térre narancsos forralt bort inni és mielőtt megveszed, fogadsz magaddal valamiben, hogy dobnak-e majd bele narancskarikát és aztán be is tartod a fogadást. Vagy mondjuk veszel egy halálra ítélt pontyot a halasnál és visszaengeded a Dunába. Esetleg kiállsz az Oktogonra és kivárod azt a pillanatot, amikor felkapcsolják az Andrássy úton a díszkivilágítást (délután négy órakor egyébként). Vagy kitöltesz egy lottót és még a sorsolás előtt elküldöd valakinek postán, ajándékba az ellenőrzőszelvényt. Ilyesmik. Amiket épp azért jó megtenni, mert nincsenek a "kötelező programban".

Önmagaddal kibékülve

Persze sarkalatos kérdés az is, hogy kivel vagy kikkel töltöd együtt ezt az időszakot. Nos, jó ha tudatosítod, hogy az a személy, akivel a készülődés és maga az ünnep teljes időtartama alatt is folyamatosan és elkerülhetetlenül együtt leszel, az te, saját magad vagy. Ez akkor is így van, ha belvárosi szinglilányként szenteste a kizárólag magadnak díszített minikarácsonyfa fényeinél, ocsmány önsajnálatba borulva iszod le magad valami ragacsos likőrrel, meg akkor is, ha házastársad és gyermekeid együttérzésétől kísérve három napon át adják nálad a kilincset a vendégek, akik közül nem is mindenkivel kapcsolatban vagy biztos abban, hogy valóban a rokonod, ismerősöd-e, vagy csak az utcáról tévedt be. Szóval ezt az "ünnep témát" első körben tényleg magadban kell a helyretenned. Ha pedig ezt elérted, az már egészen jó alapot adhat azok elviseléséhez, akik veled ellentétben nem tették meg ugyanezt.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés