free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Magunknak is kívánjunk jót karácsonyra!

FT         Címkék: karácsony, öröm, púder, tél, ünnep 2 hozzászólás

Bárhogy döntsünk is a karácsonyi dolgokban, a legfontosabb, hogy az egészből ne felejtsük ki magunkat. Így tudunk majd mindennek örülni.

Közhely, hogy a THM-számítások, a "Mit lehet vásárolni egy 78 éves nagyapának?" féle körök, és a negyedjére elrontott gyümölcskenyér mellett az, hogy az egész miskulancia esetleg a mi örömünket szolgálná, a feledés homályába vész. Egyre többen vélik úgy, hogy elég, ha beintenek a kapitalizmusnak, és az ajándékvadászat mellőzésével automatikusan beköszönt majd a szeretet és béke. Noha ennyire nem vagyunk optimisták, azért beugrott egy-két ötlet, amelyek segítségével visszacsempészhetünk némi lelkesedést a fa alá.

Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk a kellő egyensúlyt a hétköznapi idő, és a vele szembeállított, ünnepi idő között. Tarthatjuk felesleges pénzkidobásnak a fát, röhejesnek, hogy nejlonharisnyában üljünk az asztalhoz, és ne a "kitérgyepelt" melegítőalsónkban, amikor úgyis magunk között vagyunk. Operálhatunk borítékokkal, hiszen "jobban tudja nálam a tesóm, hogy mit szeretne", és örülhetünk a négy napos szünetnek pusztán amiatt, mert végre behozhatjuk azt a rengeteg melóelmaradást, amikkel ide-oda tartozunk. Vagyis emlékeztethet a karácsony egy átlagos kedd estére - mindeközben pedig takarózhatunk azzal, hogy nem vagyunk megjátszósak, és csak a legőszintébb önmagunkat adjuk -, ha azonban elutasítjuk azokat a szimbólumokat, amelyek elválasztják az ünnep idejét a mindennapokétól, ne csodálkozzunk, ha valahogy az "ünnep-feeling" sem szüleik meg bennünk. Az "ellazázás" ellentéte, a perfekcionizmus is hasonló energiákkal szedi áldozatait. A Brie Van De Camp-féle tökéletes háziasszonyok, akiknél a csúcsdísz színe pontosan illeszkedik a poháralátétekéhez, az ajándékszalag pedig a frizuraköltemény árnyalatával kacsint össze, az idegösszeomlás széléről abszolválják a vacsorát, amelyre majd' egy éve készülnek. A tökéletes pillanat hajszolása sajnos pont arra jó, hogy elmulasszuk átélni, amikor lehetőségünk nyílna rá.



A boldogságkutatók a "flow", az áramlatszerű elragadtatás élményének elemzésekor arra hívják fel a figyelmet, hogy a leglényegesebb, hogy a saját képességeink, illetve a kitűzött feladataink és céljaink közötti összhangot megteremtsük. Az ünnep nyelvére lefordítva mindezt: ha tegnap még egy vajas kenyeret sem tudtunk elkészíteni, de 25-ére a lakásunkba trombitáltuk a nagycsaládot rókagomba-pástétommal töltött pulykára, valószínűleg a Bridget Jones-éhoz hasonló, erős szorongást élünk majd át. Akárcsak akkor, ha a minimálbérből szeretnénk mindenkit meglepni a luxusáruházak kínálatából, vagy ha elfogadjuk azt a felvetést, hogy az összes családtaggal illik pacsizni egyet még szilveszter előtt, miközben épp a szerelmünkre nem marad kapacitás. Előfordulhat azonban, hogy a kiváló képességeinkkel nem élünk megfelelőképpen: mondjuk ha első osztályú dekoratőrökként megelégszünk egy bedugható, műanyag karácsonyfacsonkkal, vagy ha tojásrántottát csócsálunk, amikor Jamie Oliver is tőlünk kért receptet. Azokban az esetekben, amikor nincs harmónia a tudásunk és a tetteink között, jelen esetben: ha túl alacsonyan szállunk, mérhetetlen unalom lehet úrrá rajtunk. A boldogsághoz vezető sárga út, hogy az előkészületeket és az ünnepek alatti teendőinket is úgy lőjük be, hogy se túl sokat ne markoljunk, se túl keveset. Épp annyit, hogy pörgessük ugyan fel magunkat a lehetőségeinkhez képest, de mégse annyira, hogy rólunk kereszteljenek el egy vadonatúj stresszbetegséget.

Mindehhez persze elsősorban az kell, hogy magunknak is jót kívánjunk karácsonyra. Aki a keresztényi hevülettől vezérelve azt tűzi a zászlajára, hogy "Legalább ilyenkor legyenek a főhelyre állítva a szeretteim!", sokszor hajlamos megfeledkezni a krisztusi parancs második részéről. Hogy annyira szeresse a felebarátait, amennyire tenmagát. Ahhoz, hogy másoknak adhassunk, arra is szükség van, hogy a saját jóllétünk se merüljön feledésbe - annak érdekében, hogy az "adás" ne a mi szeretet és elismerés iránti rejtett szükségleteinket elégítse ki, hanem valóban az legyen, aminek szánjuk. A rokonaink és a barátaink felé való önzetlen odafordulás szimbóluma. Érdemes tehát egy tepsi sütivel kevesebbet tervezni, a maradék időben meg fújni egyet a barátnőkkel, vagy csak heverni a kanapén.



Ha ügyesen egyensúlyozunk a szélsőségek között - és se a "le van tojva az egész", se a "minden másodpercet eltervezek" oldalra nem lengünk ki túlságosan -, illetve ha hajlandóak vagyunk a nagy ugrabugrában némi időt szánni a lelki rendrakásra, érdemes néhány megmerevedett, makacs hiedelmünkön is végigfutni az újrakeretezés céljából. Olyasmiken, mint például mekkora teret engedünk az ünnepi forgatókönyvben a hagyományoknak, és mekkorát a saját elképzeléseinknek ("végigrokonozzuk-e" a három napot, vagy lóghatunk egy kicsit a barátainkkal is; ehetünk-e mexikói kaját, ha az a kedvencünk, vagy szenvedünk megint a hallal meg a gyűlölt, diós-mákos cuccokkal; muszájból felsikáljunk-e minden négyzetcentit, vagy mondhatjuk azt, hogy tessék-lássék körbesöprögetünk, a nagyja meg maradhat az újévre, amikor úgyis uborkaszezon van a munkahelyen, és hasonlók).

Ahhoz, hogy igazán elégedettek lehessünk, meg kell találnunk az egyensúlyt az egyéni "ízeink", és azok között a szokások között, amiktől lehet, hogy a hideg kiráz, de mihelyt tejesen elvetnénk őket, ráébredünk, hogy valamiképpen a létezésünk gerincét alkotják. Arról a nemes feladatról már nem is szólva, hogy egy párkapcsolatban mindez megduplázódik, és tradíció feszül tradíciónak, egó egónak, aztán ember legyen a talpán, aki elegyengeti az ellentétes érdekeket. Bárhogy döntsünk is az apró dolgokban, a legfontosabb, hogy az Egészből ne felejtsük ki magunkat. Hogy legyen kinek címeznem a "Boldog karácsonyt, kedves Borsaolvasók!" jókívánságot.      


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés