free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A boldog karácsonyhoz nem kell maximalizmus

Borsa         Címkék: karácsony, púder, tél 3 hozzászólás

A decemberi konfliktusok jórészt az ellentétes érdekek miatt jönnek létre. Hagyjuk a maximalizmust, nincs kell és kötelező.

Bár száz évvel ezelőtt sem a Hamupipőke-jelmez felöltése volt a leányálmok csimborasszója, napjaink háziasszonyainak derekát nemcsak a padlósuvick és a toalettfertőtlenítés görbíti. Decemberben egymás ajándékozásra váró neveit húzunk ki az aerobicórán, a lakógyűlésen, a hobbikertész-klubban; az évi rendes többszörösére duzzadó melót pedig megfejeli a céges karácsony, az ezzel berúgás–azzal talizás "még az idén", a kötelezően látogatandó kultúrprogram-dömping és hasonlók. Aki minden területen csak a száz százalékért ad pontot magának, készülhet a januári végkimerülésre.



Gondoljuk végig: valóban igaz az, hogy a lakás csak akkor tiszta, ha a hűtőszekrény mögötti sávot is felöntöttük padlófénnyel? Hogy az éves nagytakarítások egyikét éppen karácsony előttre kell ütemeznünk csak azért, mert a nagyanyánktól – aki még mentes volt a fenti programok többségétől – is ezt láttuk? Bevonható-e a pasink/élettársunk/férjünk a munkába, és ha igen, "nőietlenebb nők" vagyunk-e a támogatás igénylésétől? Nem volna jobb korizással vagy a városban csatangolással töltenünk azt a téli szünetnyi kis időt a gyerekekkel, és januárra tolni az alaposabb puceválást, ahelyett, hogy hátrabogozott hajjal, a szekrény alját csutakolva hellózunk oda a moziba igyekvő családunknak? És ha már házimunka: tudunk-e a "rivális" nőrokonokhoz más módon is kapcsolódni, mint hogy nevezésképpen kivágunk még öt tálca egzotikus sütit a többi harminc mellé a vacsoraasztalra? (Nyilván senki sem bír ennyit magába olvasztani, mi viszont ötven ruppóért abszolváltunk egy gyorstalpaló cukrásztanfolyamot, és egy hete nem láttunk nap- és holdvilágot…)

Csak ezt a három napot éljem túl!

Krisztusi kívánság, és hogy valóra váljon, elengedhetetlen az ünneppel kapcsolatos vélekedéseink megbarátkoztatása a konkrét élethelyzetünkkel. Mindannyiunk fejében ott zsörtölődik néhány, a gyerekkorból hozott "muszáj" (ezt a kortárs lélektan a "kell-ek zsarnokságának" nevezni). A szentestét a családoddal KELL töltened, ahová a szüleid várják a pasidat is – akit viszont szintén olyan família ölel körül, akik megkövetelik, hogy a 24-ét csak ott, és sehol másutt. Vagy: az ünnepeket a vérrokonok körében KELL töltened, a barátok ráérnek szilveszterig. No még egyet: ha egyedül ünnepelsz, az a legegyértelműbb jele annak, hogy kitaszított és magányos vagy. Senki sem szeret. Épp emiatt be KELL szerezned pár embert – még ha tavaly ilyenkor láttad is őket utoljára –, csak hogy egy nyamvadt DVD-t se tudj a saját örömödre végignézni.



Első lépésként kérdezzük meg magunktól: "Mi az a legfontosabb cél, amit idén karácsonykor el akarok érni?". Remélem, megegyezhetünk abban, hogy boldogan, békességben, elégedetten szeretnénk átélni ezt a pár napot. Ahhoz, hogy ez teljesülhessen, muszáj kicsit lazítani a KELL-ekből épített bástyáinkon. Vajon attól leszek boldogabb, ha kierőszakoltam, hogy az én szüleimnél dőzsöljünk az idén is, miközben a férjem tűkön ül, mert 26-án neki kell közvetítenie az egyre arrogánsabbá váló anyja és a szerelme között? Képes vagyok-e újraírni az elveimet, és segíteni az ugyancsak rigid hozzátartozóimat is abban, hogy a meghittség megvalósítása érdekében kompromisszumokat kössünk (amik akár több évet is összefoghatnak – például egyik évben itt csillagszórózunk, a következőben meg a másik mamát sorozzuk meg hógolyóval, sőt, össze is hozhatjuk a családokat egy közös happeningre)?

Érdemes végiggondolni, hogy mondhatjuk-e a családnak, hogy az idén kipróbálnánk valami egészen szokatlant (lásd például a baráti társaságoknak szerveződő karácsonyi meglógások új keletű divatját, vagy a direkt ekkorra időzített trópusi utazásokat)? Ha igen, hogyan érdemes tálalni a "lelépésünket" úgy, hogy ne okozzunk a következő karácsonyig vérző sebeket? Az egyedül-halászlevezés felől nézve viszont: ha tudjuk, hogy a legjobb barátaink éppen kötelesség-zabálnak a vidéki nagycsaládban, akkor vajon igaz-e, hogy a világ árvái vagyunk csak azért, mert a 24-ét a legtöbben az előírásoknak megfelelően tartják, és nem a szívük után döntenek – vagyis hogy nem velünk cuppognak a kocsonyán? Számít-e, hogy most éppen elmarad a szerelmes ölelés, miután kihúztuk a futófényt, ha az elmúlt évtized legjobb szilveszteri bulija szerveződik, ahol bármi megtörténhet majd (és a többiekkel ellentétben mi legalább képesek leszünk a hátbőrünk lenyúzása nélkül behúzni a cipzárt a két hónapja beszerzett kisestélyin)?

A decemberi konfliktusok, akárcsak az év bármely napján, most is jórészt az ellentétes érdekek és különböző helyzetértelmezések miatt jönnek létre – noha a "szeretet" mint központi téma, mint megemelt tét miatt jóval nagyobb lángon parázslik minden vita. Ha azonban képesek vagyunk a közös célokat szem előtt tartva megvizsgálni az elfogultságainkat, az olyan "kőbe vésett" törvényeinket, amelyek lehetnének akár másképp is, és némi önkritika kiosztása után változtatunk a viselkedésünkön – például végre vacsizunk egyet az élettársunk reformkonyhát hírből sem ismerő nagyanyjával, vagy négy üveg bor és kétnapnyi zokogás helyett élvezzük a nyugalmat, és bátran nézünk a jövő évi lehetőségek elébe –, akkor talán olyan boldog lehetne a karácsony, ahogy azt mindannyian szeretnénk. És ahogy azt ezennel jómagam is kívánom minden lelkes Borsaolvasónak!


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés