A karácsonyi kalács receptjét bonyolultabb leírni, mint elkészíteni. Régen kemény munka volt, a huszonegyedik század konyhájában már nem számít annak.

Az egyik legáltalánosabban elterjedt ünnepi desszert vagy kiegészítő: a kalács. Majd minden országnak megvan a saját kalácsa, amit csak jeles ünnepeken készítenek, töltenek és a helyi szokás szerint ízesítenek, formáznak. A lényeg a kelt, finomságokkal dúsított tészta. Hiába kapható az üzletekben egész évben ilyen-olyan fonott, kakaós, mákos, diós kalács, otthon általában ünnepekkor sütjük. Ennek két oka van. Az egyik, hogy drága. A jó kalácsba kerül tojás, tej, vagy tejszín és főként sok vaj, tehát nem olcsó. A másik, hogy a robotgépek elterjedése előtt a kalács dagasztása meglehetősen macerás, kifejezetten kemény munka volt, nem álltak hát neki a háziasszonyok, csak jeles napokon.

Amióta azonban a kézi keverőgépek minden minimál konyhában megtalálhatóak, lényegesen többen foghatnának neki egy jó házi kalács elkészítésének. És ezzel elérkeztünk a lényeghez. Kalácsot sütni ugyanis nem nagy mutatvány, kicsit időigényes, de lényegesen kevesebb munkát kell belefektetni, mint nagymamáink idejében - tehát bátran bárki nekifoghat. Nem mondjuk, hogy nem lehet elrontani, de nem nagyobb eséllyel, mint bármilyen más ételt.

Hozzávalók:

1/2 kg liszt
1 csomag szárított élesztő
csipet só
5 dkg cukor
1/2 dl tej
2 tojás
12,5 dkg olvasztott vaj
15 dkg aszalt gyümölcsök - ízlés szerint

Fél kiló sima lisztet egy nagyobb tálba szitálunk - akinek nincs szitája, az rázza át a tésztaszűrőn, vagy végső esetben magasról, himbálva szórja bele az edénybe. Ez azért fontos, hogy a lisztszemek szétváljanak, és lazán, levegősen rendeződjenek el, így szebben kel majd a tészta. Picit megsózzuk és beleszórunk egy csomag szárított élesztőt, és ha szeretnénk, egy citrom, vagy narancs reszelt héját. Az ujjunkkal jól keverjük össze.

Öt deka cukrot keverjünk jól el két és fél deci langyos tejben. Üssünk a lisztbe két tojást és kezdjük el lassú fordulatszámon keverni, a spirál alakú dagasztó betéttel megtűzdelt géppel. Folyamatosan csorgassuk hozzá a cukros tejet és egyre gyorsabban keverjük - ez már dagasztás -, míg többé-kevésbé összeáll. Ekkor kezdjük beledagasztani a 12 és fél deka olvasztott, de langyos vajat folyamatosan használva a robotgépet. Nem célszerű, ha a dagasztás megszakad, úgyhogy legyen a kezünk ügyében minden. Mikor már a vaj is hozzákeveredett még vagy öt percig dagasztjuk, akkor jó a tészta, ha összeállt, lágy, ragacsos és az edény falától szálakat húzva válik el

Ekkor adjuk hozzá a mazsolát, vagy aszalt gyümölcsöket, csoki, dió darabkákat és azt is jól beledolgozzuk. Ehhez a mennyiséghez a hozzáadott ízesítők összes súlya ne legyen több 15 dekánál, mert nagyon elnehezíti a tésztát.



Megszórjuk egy kevés liszttel a tetejét, letakarjuk egy konyharuhával és a cserépkályha tetejére tesszük az edényt. Ha az nincs, akkor a radiátor mellé egy székre. Nem beépített sütőknél a tűzhely tetejére, hogy a melegedő sütőből felszálló hőt hasznosítsuk. A főző mosást végző mosógép tetejére. Nincs több ötletünk, a meleg helyre. Úgy negyven perc alatt a tészta a duplájára fog nőni, ha nem, nem volt elég meleg neki.

Ekkor kiborítjuk a lisztezett gyúródeszkára vagy konyhapultra - ha minden rendben, akkor csak egy kicsit kell kézzel segíteni és maradéktalanul kijön az edényből -, és határozott mozdulatokkal átgyúrjuk. Három részre szedjük, kicsit meghengergetjük és összefonjuk, mint egy copfot. A két végét összecsípjük és behajtjuk. Átemeljük a sütőpapírral borított nagy tepsire, lekenjük egy tojással (akkor sem dől össze a világ, ha nem) és pirosra sütjük. A kalácsot 200-220 fokos sütőben sütjük, amikor bekapcsoljuk, tegyünk az aljába egy nagyobb konzervdobozt, vagy hőálló edényt úgy fél liter vízzel, hogy a sütőben ne száraz, hanem gőzös-nedves meleg legyen. A kelt tészták is szeretnek gőzbe járni. (Lehet, hogy a svédmasszázst is bírják, még nem próbáltuk.)