free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Karácsonyi Canossa-járás

Borsa         Címkék: karácsony, púder, tél, ünnep 0 hozzászólás

A karácsony, akár egymagunkban borozzuk végig, akár a família ölelésében pipáljuk ki, mindenképpen társas énünket érinti. Decemberi Canossa-járás indul. De hogy?

Ahogy a kokárdát már januárban elkezdjük hímezni, leporolni, szívtájékra tűzni - hogy aztán még júniusban is egyértelmű legyen a nemzeti identitás -, úgy a karácsony sem a decemberi napfordulóhoz köthető csinnadratta - ha nem is emberemlékezet, de legalábbis a fogyasztói társadalom térhódítása óta. A nyaraláskor elvékonyodott bukszákat ilyen-olyan hitelekkel próbáljuk zsírosítani, számolgatjuk a THM-et, szeptemberben Mikulás-szakállal ijesztgetjük az iskolafóbiás unokaöccsöket, műhóval és falusi diszkókra emlékeztető fénysorral keretezzük a kerti törpét, dugdosunk sálat, borotvahabot, könyvjelzőt. Miféle, a női pszichét a téboly tartományába hajszoló veszedelmeket rejt az esztendő vége?


A "szeretet ünnepe" a definíciójából következően is élesebb fényt vet az emberi kapcsolatokra, az erősségekre és a hiányosságokra, mint egy átlagos októberi hétfő. Az, hogy három összefüggő mondatot nem vagyunk képesek váltani a férjünkkel, bármikor lazán elkendőzhető a mosatlanba temetkezéssel, Jóban-rosszban-addikcióval, napi rendszerességű maratonfutással, a karácsonyt kivéve. Három napra bezár a fitness klub, a Tesco, a barátnők Jamie Oliverrel főznek meg rokonlátogatnak. A tévében huszadszorra adják Anne Shirley-t és/vagy a Reszkessetek betörőket, amit végig is kínlódnánk, ha nem villogna az agyunkban stroboszkópritmusban a mondat: "Mást nem tudunk már egymással kezdeni..." Leegyszerűsítve: a karácsony, akár egymagunkban borozzuk végig a minigarzonban, akár a nagyfamília ölelésében pipáljuk ki, mindenképpen a társas énünket, személyiségünk szociális aspektusait érinti.



"Miért nem lehet egyszer egy olyan Wham-klipet utánzó, cimborákkal hógolyózós/flörtölős szentestét összehozni? A karácsonyaim olyanok, mint Bridget Jonesé: norvég mintás rokonok, pálinkában ázó, ócska poénok arról, hogy hol van már az öt gyerek, meg a nagyanyám sértődése, hogy miért nem ránctalanító krémet kapott teflonserpenyő helyett." Az egyik leggyakrabban előkerülő panasz bizony a kivel/hol kérdése: megtehetjük-e, hogy megfelezzük a látogatásunkra váró családtagok listáját, és kötelességteljesítés helyett végre a saját jóllétünkre gondolunk, vagy az előrevetített bűntudattól menekülve órákat ülünk majd rokonainknál, gyűrjük a zsíros kocsonyát lefelé, amivel alaposan belerondítunk az augusztusban kezdett "Te leszel a legjobb nő szilveszterkor" diétába.


Először is, a karácsony jó szervezőkészséget igényel: "Már évek óta jártunk a barátommal, sosem volt egy közös szentesténk, ráadásul hol az én szüleim, hol az ő családja sértődött meg, ha a másik csapatnál voltunk. Végre összeházasodtunk, így aztán mindenki megérti, ha 24-én kettesben maraduk, két nap alatt pedig egy kis logisztikai érzékkel megoldható, hogy mindenhová beugorjunk". Láthatjuk, hogy a tervezés előtt figyelembe kell venni a kapcsolataink jellegét: az, hogy hová megyünk és mikor, szépen szimbolizálja a kötődések erősségét vagy változását is. Amikor először töltjük a szentestét a szüleinktől távol, az élettársunkkal vagy a férjünkkel, finoman, de egyértelműen utalunk arra, hogy a gyerekszerep helyett életünkben hangsúlyosabbá vált a társunkhoz fűződő kapcsolat.




Fontos tehát, hogy amellett, hogy a fél országot bejárjuk, és mindenhol megkóstoljuk a beiglit, a saját kívánságaink is szóhoz jussanak: "Először nem tetszett ez az új trend, a "menekülés a karácsonyi mizéria elől", hogy családozás helyett elutazzunk a barátokkal pár napra. Úristen, gondoltam, mekkora bunkóság az, ha valaki még annyit sem tesz meg a rokonai kedvéért, hogy legalább ilyenkor elviseli őket. Végül a férjem rábeszélt egy olyan társasútra, ami 26-án ért véget. Sikerült kipihennem az egész éves hajtást, a párommal is közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen az utóbbi időben még beszélgetni sem maradt időnk. A szüleim megértették, sőt, a két ünnep között egy sokkal vidámabb, a korábbiaknál kevésbé nyögvenyelős vacsorát hoztunk össze!".

Ha sikerült is némi időt szakítanunk önmagunkra, a rokonvizit a decemberi hetek fontos részét képezi. A "Legalább ilyenkor legyünk jóban!" felszólítás - különösen az alakoskodásra érzékenyebbek számára - jelent egy kisebb golgotamászást: "Utálom, ahogy apám nekiáll szívélyeskedni a pasimmal, miközben tudom, hogy ki nem állhatja, és alig várja, hogy szakítsunk. Egy Oscar-díjat azért megérdemelne, de én totál kikészülök". Egy pillanatra álljunk meg: nagyjelenet ide vagy oda, úgy gondolom, hogy ha egy-két napra képesek vagyunk félretenni a sérelmeket, és barátságosan közeledni a másikhoz, lehetőségünk nyílik arra, hogy a védekező/támadó állásától függetlenül figyelhessük meg. Magyarán, a tűzszünet során megismerkedhetünk azzal, akit korábban csak a harag lilásvörös ködén keresztül szemléltünk, s ezáltal akár hosszabb távon is javulhat a kapcsolat. Jusson eszünkbe: a jó színház katarzist okozhat!


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés