free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szabadulás a káros szenvedélyektől

Borsa         Címkék: dohányzás, púder, szenvedély 0 hozzászólás

A káros szenvedélyektől való szabadulás kínkeservvel meghozott fogadalmait vesszük górcső alá. Kiút márpedig van, és egyébként is, minden fejben dől el.

Függetlenül attól, hogy a függőségeink - cigi, csoki, kisfröccs, drog stb. - komoly biológiai/idegrendszeri alapokra támaszkodnak, a leszokás sikeressége leginkább azon múlik, hogy képesek vagyunk-e változtatni a velük kapcsolatos hiedelmeinken. Addikcióink története ugyanis nem egyszerűen az adag emelésének, a szerhasználat gyakoribbá válásának meséje (hogyan szoktam rá a napi öt szálról a két dobozra; miként váltam partispeedesből hétfőtől vasárnapig afterozóvá stb.): a helyzet súlyosbodásával egyidőben megváltoznak a napi betevőnkkel kapcsolatos elgondolásaink is.

Kezdő tévhitek

Amikor kipróbálunk valamilyen szert, általában az újdonsággal és a kíváncsisággal összefüggő elképzeléseink dominálnak: "Biztosan nagyon izgalmas lesz, valami totál más, mint amit eddig tapasztaltam". Sok esetben a magányosságtól, a kirekesztettségtől való félelem is szerepet játszik abban, hogy megkóstolunk valamit: "Ha nem szívok velük, azt fogják mondani, hogy infantilis vagyok, ráadásul józanul nem tudom majd felvenni azt a stílust, amire ebben a társaságban szükség van". Akár a dohányzásról, akár a kávéról, az alkoholról és egyéb drogokról legyen szó, a használat gyakoribbá válásával párhuzamosan egyre dominánsabbak lesznek az önmagunk és az "anyag" viszonyáról szóló gondolatok: "Egy erős káffétól jobban fog az agyam"; "A gin-tonik annyira lelazít: sokkal viccesebb és szórakoztatóbb társaság vagyok becsípve, mint alapból"; "Ha bedobok egy-két exet, úgy táncolok, mint Sofia Boutella"; "A cigi jobban megnyugtat, mint egy havi jógaedzés".



Miután kialakultak és megerősödtek azok a hiedelmeink, hogy a szerhasználattól jobbak/érdekesebbek/lazábbak vagyunk, nem túl hosszú az út odáig, hogy megfogalmazzuk azt is, hogy anyag nélkül képtelenek vagyunk a normális működésre: "Ha nem gyújthatnék rá, vagy nem hadonászhatnék szivarral a kezemben, elveszíteném a magabiztosságomat, és eluralkodna rajtam a szorongás"; "Pia nélkül megkukulok a barátom szülei előtt"; "Ha nem szívok füvet, nem vagyok képes lefeküdni Woody Allennel" (Annie Hall). Magyarán, a napi rendszerességű "cuccozás" létszükségletté válik, ha úgy ítéljük meg, hogy anélkül, hogy valamilyen anyagot juttatnánk a szervezetünkbe, életképtelenek vagyunk.

Nélkülük pőrén

A leszokás első lépéseként felül kell vizsgálni a magánmítoszainkat: vajon valóban egy mosolyra sem telne, ha nem innánk magunkat az asztal alá (és egyáltalán: szükséges-e esténként utcahossznyit ráverni a Fábry-show-ra, hogy jópofának találjanak a többiek)? Tényleg kiutálna a munkahelyi csapat, ha nem pöfékelnénk velük ebédszünetben? A mozgásunk partidrogok nélkül egy bádogemberéhez volna hasonlatos? Nem vitatom, hogy a leszokás első hetei és egy thaiföldi wellnessfarmon héderezés között akadnak lelkiállapotbeli különbségek. Ugyanakkor az elvonási tünetek súlyosságát (is) nagyban befolyásolják a velük kapcsolatos elképzeléseink. Aki úgy gondolja, hogy a dohányzás abbahagyását követően hetekig elborult aggyal mászkál majd, mint Michael Douglas az Összeomlásban, valószínűleg valóban sokkal ingerültebb és nyugtalanabb lesz, mint aki azt mondja magának:"Oké, pár napra mínuszba száll a frusztrációs toleranciám, de egyébként is lehetnek rossz napjai az embernek".



Az addikcióktól való szabadulást célzó fogadalmunk megszületése, és néhány absztinens nap után - miért is lenne egyszerű az élet?! - könnyen felüti a fejét egy új típusú hiedelemcsoport. Az úgynevezett megengedő elképzelések a számunkra megterhelő/szokatlan szituációkban súgnak sátáni hangjukon: "Fú, túléltem ezt a prezentációt, igazán megérdemlek egy felest"; "Olyan szörnyű kedvem van, most tényleg kell egy cigi"; "Szülinap koksz nélkül - na ne hülyéskedj!"; "Idáig kibírtam fű nélkül, ideje megünnepelni a leállást!". Persze magunkban finoman kiegészítjük a fentieket azzal, hogy "egy slukktól még nem esek vissza!". Csakhogy...

Mihelyt bedobtuk a felest, vagy megszédültünk a negyedik slukktól, újabb szólam kezd rá a fejünkben: "Nahát, ez a fogadalom már mehet a kukába. Gyenge vagy, ezt is jól elcseszted!". Mit tehetünk az önvádló susmorgás hallatán? Természetesen rendelünk még egy kört, vagy lenyúljuk a férjünk maradék Marlbiját, hiszen olyan bánatosak vagyunk, és úgyis minden mindegy már. Ördögi kör, de van kiút. Folyt. köv.



LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés