free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Szabadulás a káros szenvedélyektől

Borsa         Címkék: dohányzás, púder, szenvedély 0 hozzászólás

A káros szenvedélyektől való szabadulás kínkeservvel meghozott fogadalmait vesszük górcső alá. Kiút márpedig van, és egyébként is, minden fejben dől el.

Függetlenül attól, hogy a függőségeink - cigi, csoki, kisfröccs, drog stb. - komoly biológiai/idegrendszeri alapokra támaszkodnak, a leszokás sikeressége leginkább azon múlik, hogy képesek vagyunk-e változtatni a velük kapcsolatos hiedelmeinken. Addikcióink története ugyanis nem egyszerűen az adag emelésének, a szerhasználat gyakoribbá válásának meséje (hogyan szoktam rá a napi öt szálról a két dobozra; miként váltam partispeedesből hétfőtől vasárnapig afterozóvá stb.): a helyzet súlyosbodásával egyidőben megváltoznak a napi betevőnkkel kapcsolatos elgondolásaink is.

Kezdő tévhitek

Amikor kipróbálunk valamilyen szert, általában az újdonsággal és a kíváncsisággal összefüggő elképzeléseink dominálnak: "Biztosan nagyon izgalmas lesz, valami totál más, mint amit eddig tapasztaltam". Sok esetben a magányosságtól, a kirekesztettségtől való félelem is szerepet játszik abban, hogy megkóstolunk valamit: "Ha nem szívok velük, azt fogják mondani, hogy infantilis vagyok, ráadásul józanul nem tudom majd felvenni azt a stílust, amire ebben a társaságban szükség van". Akár a dohányzásról, akár a kávéról, az alkoholról és egyéb drogokról legyen szó, a használat gyakoribbá válásával párhuzamosan egyre dominánsabbak lesznek az önmagunk és az "anyag" viszonyáról szóló gondolatok: "Egy erős káffétól jobban fog az agyam"; "A gin-tonik annyira lelazít: sokkal viccesebb és szórakoztatóbb társaság vagyok becsípve, mint alapból"; "Ha bedobok egy-két exet, úgy táncolok, mint Sofia Boutella"; "A cigi jobban megnyugtat, mint egy havi jógaedzés".



Miután kialakultak és megerősödtek azok a hiedelmeink, hogy a szerhasználattól jobbak/érdekesebbek/lazábbak vagyunk, nem túl hosszú az út odáig, hogy megfogalmazzuk azt is, hogy anyag nélkül képtelenek vagyunk a normális működésre: "Ha nem gyújthatnék rá, vagy nem hadonászhatnék szivarral a kezemben, elveszíteném a magabiztosságomat, és eluralkodna rajtam a szorongás"; "Pia nélkül megkukulok a barátom szülei előtt"; "Ha nem szívok füvet, nem vagyok képes lefeküdni Woody Allennel" (Annie Hall). Magyarán, a napi rendszerességű "cuccozás" létszükségletté válik, ha úgy ítéljük meg, hogy anélkül, hogy valamilyen anyagot juttatnánk a szervezetünkbe, életképtelenek vagyunk.

Nélkülük pőrén

A leszokás első lépéseként felül kell vizsgálni a magánmítoszainkat: vajon valóban egy mosolyra sem telne, ha nem innánk magunkat az asztal alá (és egyáltalán: szükséges-e esténként utcahossznyit ráverni a Fábry-show-ra, hogy jópofának találjanak a többiek)? Tényleg kiutálna a munkahelyi csapat, ha nem pöfékelnénk velük ebédszünetben? A mozgásunk partidrogok nélkül egy bádogemberéhez volna hasonlatos? Nem vitatom, hogy a leszokás első hetei és egy thaiföldi wellnessfarmon héderezés között akadnak lelkiállapotbeli különbségek. Ugyanakkor az elvonási tünetek súlyosságát (is) nagyban befolyásolják a velük kapcsolatos elképzeléseink. Aki úgy gondolja, hogy a dohányzás abbahagyását követően hetekig elborult aggyal mászkál majd, mint Michael Douglas az Összeomlásban, valószínűleg valóban sokkal ingerültebb és nyugtalanabb lesz, mint aki azt mondja magának:"Oké, pár napra mínuszba száll a frusztrációs toleranciám, de egyébként is lehetnek rossz napjai az embernek".



Az addikcióktól való szabadulást célzó fogadalmunk megszületése, és néhány absztinens nap után - miért is lenne egyszerű az élet?! - könnyen felüti a fejét egy új típusú hiedelemcsoport. Az úgynevezett megengedő elképzelések a számunkra megterhelő/szokatlan szituációkban súgnak sátáni hangjukon: "Fú, túléltem ezt a prezentációt, igazán megérdemlek egy felest"; "Olyan szörnyű kedvem van, most tényleg kell egy cigi"; "Szülinap koksz nélkül - na ne hülyéskedj!"; "Idáig kibírtam fű nélkül, ideje megünnepelni a leállást!". Persze magunkban finoman kiegészítjük a fentieket azzal, hogy "egy slukktól még nem esek vissza!". Csakhogy...

Mihelyt bedobtuk a felest, vagy megszédültünk a negyedik slukktól, újabb szólam kezd rá a fejünkben: "Nahát, ez a fogadalom már mehet a kukába. Gyenge vagy, ezt is jól elcseszted!". Mit tehetünk az önvádló susmorgás hallatán? Természetesen rendelünk még egy kört, vagy lenyúljuk a férjünk maradék Marlbiját, hiszen olyan bánatosak vagyunk, és úgyis minden mindegy már. Ördögi kör, de van kiút. Folyt. köv.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés