free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kényszeres mosolyok

Borsa         Címkék: kapcsolat, kommunikáció, mosoly, púder 0 hozzászólás

Nem csak azt zavarja, aki kapja. A kényszeres mosolyt felvevő ember magának is hazudik, és a saját közérzetét is elrontja.

A társas normákhoz való pontos illeszkedés komoly szellemi erőfeszítés, mely megköveteli tőlünk, hogy minden helyzetben úgy kommunikáljunk – még a számunkra kellemetlen emberekkel is –, hogy véletlenül se sértsük meg a másik önbecsülését azzal, hogy kimutatjuk a fogunk fejét, és a fejéhez vágjuk a színtiszta igazságot: valójában egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak rá. Ésszerű módon adaptív a késztetés, hogy a nyers modor helyett inkább maszkot húzzunk, és álszent módon mosolyogjunk a minket kritizáló főnökre, vagy épp a hátunk mögött játszmázó anyósra. Ezek a szakaszos kilengések még átláthatóak, az viszont szinte érthetetlen, miért űzi valaki a nap 24 órájában ezt a feltűnően fals játszmát, próbálva elhitetni a világgal és talán önmagával is, hogy minden rendben van.

Nehéz lenne megmondani, mi okozza a kényszermosolyt magukra erőszakoló személyek furcsa viselkedését – az általános érdektelenség, a szándék, hogy mások lelki világát és saját látszatkapcsolataikat megóvhassák, esetleg a vágy, hogy magányukat, belső feszültségeiket ellensúlyozhassák. Az azonban tuti, hogy a megjátszott rokonszenvet szinte azonnal leleplezik a megerőszakolt arcizmok, ez pedig – az eredeti elképzeléssel szemben – csak rontja az ázsiót, és inkább szétzilálja, mint megőrzi a még ép társas kötelékeket.

http://ais.badische-zeitung.de

„Az egyik barátnőm pontosan így viselkedik. Látom rajta, hogy akkor is széles mosollyal, megjátszott örömmel üdvözli az utcán az ismerősöket, ha épp egy perce beszéltük ki őket – mondja el véleményét kívülállóként a 26 éves Zita. – Csak az a baj ezzel, hogy néha úgy látom, rám is így reagál, így már egy ideje kétlem, hogy velem mindig őszinte lenne.” Ha valaki becsap bennünket, kétszer is meggondoljuk legközelebb, higgyünk-e neki. Nincs ez másképp akkor sem, ha nem szavakból vagy tettekből, hanem az arcon megjelenő érzelmi markerekből szűrjük le a szomorú valóságot: beszélgetőpartnerünk egyáltalán nem kíváncsi sem ránk, sem az általunk közölni kívánt mondandóra. Így a kényszerből mosolygó emberek alapvető törekvése, hogy színlelt érdeklődéssel tartsák fenn felszínes kapcsolataikat, nyomban dugába dől, hiszen nemcsak a távoli ismerősök, de a közeli barátok számára is hamar egyértelművé válik a burkolt visszautasítás. Tökéletes megoldás ez, ha valaki az elszigetelődéshez vezető leggyorsabb utat keresi, ugyanakkor nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, mit okoznak a pszichében az állandóan visszafojtott indulatok, a ki nem mondott vélemények és magunkra erőltetett „keep-smiling”.

„Volt egy időszak, amikor úgy gondoltam, hogy ez a nyerő módszer: boldog, kedves csaj képét mutattam kifelé, aztán lassan azt kezdtem érezni magamon, hogy már az egész világot utálom – mesél hibáiról a harmincas éveibe lépett Eszter. – Nagyon nehéz volt rájönni, hol a hiba, hiszen azt sem tudtam akkoriban, ki az, akit igazán kedvelek, és kinek játszom meg magam.” Talán felesleges részleteznünk: mindegy, mi okozza a vidámságot magukra erőszakoló emberek magatartását, a folyamat „vége” gyakorlatilag ugyanaz lesz: a benntartott valós érzelmek, a fel nem vállalt negatív reakciók és a – valódi szándékkal ellentétes – mindenre lelkesen bólogató hozzáállás belülről emészti fel a lelki energiákat, észrevétlenül fásulttá, frusztrálttá és akár fizikailag is beteggé teheti az önmagával disszonanciában álló személyek életét. A helyes hozzáállás persze nem mások melegebb éghajlatra küldése, de még csak nem is az „ami a szívünkön az a szánkon” klisé minden áron bevasalása, hiszen ezek többet árthatnak a már amúgy is labilis pozíciónknak, mint gondolnánk. A lényeg inkább az lenne, hogy megtanuljuk végre – persze a normatív viselkedés keretein belül – felvállalni őszinte véleményünket, aktuális hangulatunkat és érzelmeinket.

„Arra jöttem rá, hogy sokkal jobb nekem is, ha nem álcázom magam – összegzi tapasztalatait Eszter. – Ha nincs kedvem, akkor nemet mondok, kedvesen, nehogy sértődés legyen belőle, ha nem akarok beszélgetni, akkor pedig félbeszakítom az illetőt és elmondom, mennyire fáradt vagyok most ehhez. Van, aki felhúzza az orrát, de úgy tűnik, alapvetően működik a dolog.” Oké, borsodzik már a hátunk a „helyes középútra” terelő okoskodásoktól. Mégsincs más lehetőség: amint észrevesszük az árulkodó jeleket, hogy képtelenek vagyunk felvállalni önmagunkat, jobb, ha szembenézünk a valósággal, és nekilátunk minden idegszálunkkal a megoldásra fókuszálni.  A hangsúly nem az azonnali csodarecepten, inkább a törekvésen és az akaraterőn van; hogy saját érdekünkben, minden konvenció ellenére próbáljunk és merjünk másoknak nemet mondani, tolakodó személyeket intelligens módon visszautasítani, és minden cinizmus, vagy goromba beszólás nélkül megmutatni, milyenek vagyunk valójában. Hogy ez másoknak tetszik vagy sem, ez legyen már az az ő gondjuk.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés