free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Süketelő csajok, handabandázó pasik

HT2         Címkék: csajok, hímtag, párkapcsolat, pasi 7 hozzászólás

A hazugságok témaköre után Hímtag kettőnél a mellébeszélés a soros, mert a kettő nem ugyanaz. Célkeresztben a zagyváló csajok és pasik.

Lány: "De te most egyébként mit akarsz tőlem? Úgy értem, komoly kapcsolatot? Mert én azt nem szeretnék. Tudod, éppen egy hosszabb együttléten vagyok túl, és még nem állok készen, inkább csak úgy ellennék, vagy ilyesmi."
Fiú: "Ja, vágom, semmi gond, nekem is jó így, én is inkább csak úgy élnék most bele a világba."

Eszem a zúzátokat, édes drágáim. Azt még azért tudjátok, melyikőtök a fiú, és melyikőtök a lány? Nem ciki, ha nem, mert amúgy a szerepek nyugodtan felcserélhetők: nem nemi kérdés, hogy ki tud ilyen zagyvaságokat összehordani, az esélyek és a felmutatott eredmények is nagyjából egyformák a férfi és a női oldalon. Azaz kimagaslóan jók.



A fenti példa persze csak egy a sok közül, a férfi és a nő közti süketelésnek rengeteg formája ismeretes a "Szerintem nekünk inkább barátoknak kellene lenni…" kezdetű daltól az "Egy kis időre lenne szükségem" című népi rigmusig. Ha valaki most azt mondja, hogy lényegében a múlt heti kérdéskörnél, a hazugságoknál tartunk megint, én azt felelem: van benne némi igazság, főként ha az önmaguknak is hazudó kamuzókra gondolunk, de mégsem teljes az átfedés: ez már bizonyos szempontból annál is lejjebb van. A párkapcsolati bullshit, az sokkal inkább a naivitás, a teljesen felelőtlen, sőt mondjuk ki: öntudatlan élet bizonyítványa, mert kétség sem fér hozzá, hogy aki ilyen zöldségeket képes beszélni, az maga sem tudja, mit akar.

Azért merem ezt ilyen magabiztosan állítani, mert magam is lefutottam a kötelező köröket ezen a pályán: szenvedtem más zagyvaságai miatt, és összehordtam én is épp elég hülyeséget már. A különbség csak annyi, hogy miután tele lett a tököm mások szarakodásával, én úgy határoztam: mindig konkrétan dönteni fogok, ha bizonytalan vagyok, hogy kell-e valaki vagy sem, és inkább vállalom a következményeit annak, hogy néha tévedek, de össze-vissza szövegelni, hülyíteni nem fogok senkit. Láthatóan nem tartozom azonban a többséghez ezzel a gondolkodásmóddal. Én magam mondjuk már egy ideje nem kerültem bajba emiatt, mert egyúttal igyekszem kerülni is azokat, akikről sejtem, hogy hajlamosak ilyesmire, de ettől még vannak olyanok, akik saját jó szándékuk és egyenességük ellenére hajlamosak benézni a dolgokat, és rendre rosszul járnak. Márpedig nem ezt érdemlik, és a mellébeszélő emberek sem érdemlik meg őket. A mellébeszélő emberek egymást érdemlik meg, és senki mást. Akkor aztán tobzódhatnak a hülyeségükben kedvükre.



Az persze ennek ellenére nagyon érdekelne, hogy ők maguk mit gondolnak arról, amit csinálnak, mert azt valahogy nem tudom elhinni, hogy nekik ez jó. Akár nekem volt dolgom velük, akár más ismerősömnek, mindig úgy tűnt, hogy ezek az emberek végeredményben nem boldogok, és különösebben nem is érzik magukat annak. Persze nem is csoda ez, hiszen semmi sem jó nekik: az odaadó, birkatürelmű partnertől időt kérnek, mert nem akarnak elköteleződni, aki viszont kerek perec beszél velük, azzal szemben még nekik áll feljebb. Van egy haverom, ő például mindig készségesen megkérdezi a "komoly kapcsolatot nem akaró" csajoktól, hogy akkor tehát arról van-e szó, hogy minden körítés nélkül össze akarnak járni dugni, mire rendre faképnél hagyják. Pedig hát nyilvánvaló, hogy vagy ezt akarja a másik fél is, vagy semmit, csak sallangok nélkül ezt még saját magának sem hajlandó bevallani.

Éppen ezért jellemző ezekre az emberekre az is, hogy ha valaki belemegy a játékukba, azaz a partnerük (pardon: „partnerük”) lesz, azt kifinomult módszereikkel alaposan összezavarják saját érzéseivel kapcsolatban is, és ha nem vigyáz az illető, akkor előbb-utóbb magát is azon kapja, hogy össze-vissza hadovál minden marhaságot. Mondanom sem kell: a vége a dolognak ilyenkor is az, hogy annál szakad el a cérna, és az vet véget az egész hercehurcának, aki az egész kétértelműsködést kezdte. A lényeg persze végül is csak az ilyenkor, hogy vége van annak, aminek el sem kellett volna kezdődni, de a szenvedő alany lelkivilágának rövidtávon azért nem feltétlenül használ az ilyesmi, és a süketelő sem gyarapodik tőle emberi mivoltában, sőt még mélyebbre süllyed saját ostobaságában.

Az ég tudja csak, mi áll ennek a hátterében, de ha mindenképpen válaszolnom kell, én azt mondom, hogy egyrészt a gyávaság és a kíváncsiság elegye, más szóval a megállapodás iránti igény és az attól való félelem, meg a kalandok, a „tapasztalás” iránti vágy és az ezzel járó megbélyegzéstől való irtózás együttes hatása váltja ki az ilyen viselkedést. Másrészt meg az (és ez a szomorúbbik fele az ügynek), hogy sokan azt hiszik, az ilyen hülyüléstől izgalmas meg érdekes a két nem kapcsolata, pedig hát egyáltalán nem. Én persze szívesen mondanám, hogy hahó, gyerekek, ébresztő, de hát úgyis pusztába kiáltott szó volna, úgyhogy inkább csak annyit tanácsolok zárásul: aki teheti, kerülje a süketelőket.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés