Rögtön jeleznénk: a címben szereplő "klasszikus" szót nem a klasszikus értelmében használjuk. Könyvajánló, filmajánló karácsonyra.

Múlt heti zenei összeállításunk után most a kedvenc karácsonyi történeteinket vesszük számba. Lecke a szeretetről, pizsamás gyerekek egy vonaton, halál és horror a fa árnyékában. Ünnepi könyvajánló, filmajánló következik.


Chris van Allsburg: A Mikulás-expressz

Egy hatalmas vonat száguld az Északi-sark felé, tele az éjszaka során összegyűjtött pizsamás gyerekekkel - mi a menő, ha nem ez? A meglehetősen egyszerű, lineáris történet azonban nemcsak emiatt klasszikus, hanem a tanulságos, de valahogy mégsem szájbarágós befejezés miatt is. A főszereplő egy csengettyűt kér a Mikulástól ajándékba, és otthon kiderül, hogy csak ő, a nővére meg a vele egykorú barátai hallják a hangját, a szüleik már nem. Ahogy aztán öregszenek, közülük is egyre többen "süketülnek" meg, hősünk azonban még öregkorában sem veszti el a képességét - ahogy ő mondja: "még mindig hallom a csengőszót, és hallják mindazok, akik igazán hisznek a Mikulásban." Persze nem egy ezópuszi tanulság, de azért elgondolkodtató.


Charles Dickens: Karácsonyi ének

Dickens sokak fejében talán még ma is afféle gyerekriogatóként él, pedig mondjuk Andersenhez képest kifejezetten szirupos szerző volt. A Karácsonyi ének is totális happy endbe torkollik a hosszadalmas és horrorisztikus felvezetés után, de éppen annak köszönhetően, hogy szellemek járnak a fösvény főszereplő házában, és még a saját sírja felett kárörvendő ismerőseit is megmutatják neki, elejétől a végéig horzsol a sztori, és a befejezés is csattan. Ha az ugyanilyen tematikát bontogató Játsz/ma című filmre tudjuk azt mondani, hogy jó, akkor erre sem nagyon lehet elmarasztó jelzőket alkalmazni. És még Michael Douglas sem hiányzik belőle.


Reszkessetek, betörők!

Gusztustalan, kapitalista amerikai moziszenny, de akkor is itt a helye. Aki tízévesen nem félt a lapátos embertől a mozi elején, és nem akart magának egy ugyanilyen öreg havert a végére, aki fiú létére nem borotválkozott nyolcévesen a szülei távollétében, és aki nem akart karácsonyi csapdarendszert építeni a lakásban a Reszkessetek, betörők! megnézése után, az talán nem is volt gyerek, de hogy nem a kilencvenes években, az tutifix. Persze az úgynevezett mondanivaló meglehetősen lapos, főleg az előző két idézett műhez képest, de ha egy filmből még közel húsz év után is gyakran idézünk, az egyértelmű jele annak, hogy klasszikussá érett. Márpedig a Borsa szerkesztőségében a "Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!" frázis biztos, hogy minden héten legalább egyszer elhangzik. Jesszjesszjesszjesszjessz!


Agatha Christie: Poirot karácsonya

Agatha Christie nagyjából mindent megírt, ami befér a békebeli "whodunit?" detektívregények keretei közé (sőt sok olyasmit is, ami nem), úgyhogy természetesen a karácsony sem maradt ki a szórásból. A Poirot karácsonya nem is az egyetlen ünnepi gyilkolászás a krimikirálynő életművében, de egyértelmű volt, hogy ezt kell választanunk, hiszen nem elég, hogy Szenteste történik az emberölés, de még a létező legklasszikusabb krimipanelt is kipipálja a mű: az elvágott torkú, vértócsában fekvő holttestre egy belülről bezárt szobában bukkannak rá. Még szerencse, hogy a zseniális Hercule Poirot erre a karácsonyi összejövetelre is hivatalos, így a létező legkellemesebb módon, nyomozással töltheti az ünnepeket. Lehetőleg azért ne ajándékozás előtt kezdjétek el olvasni, mert elég ciki a fa alatt áhítozó szerettek között könyvbe fúrt arccal megjelenni, és láthatóan magasról tenni arra, hogy ki mit ad és kap.


Karácsonyi lidércnyomás

Az egyes szubkultúrákban divatos Rosszcsont Jack-táskáktól, kitűzőktől, meg úgy általában a Karácsonyi lidércnyomás-mániától egy kicsit ugyan telítődtünk, de ha a művet magát nézzük, még mindig idekívánkozik a legjobbak közé. A happy end ellenére - vagy inkább azzal együtt is - a sztori Tim Burton egyik legjobbja: nemhogy a konvenciókra tesz magasról, hanem egyenesen saját szabályokat ír, a figurák Sallytől, a rongybabától a szánhúzó Zéró kutyáig egytől-egyig ikonikus alakok, és akkor még nem is beszéltünk Danny Elfman dalairól, amikből egy ritka módon önállóan is hallgatható filmzene-album áll össze. "This is Halloween, this is Halloween, Halloween, Halloween, Halloween, Halloween!"