free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az elhízás elsősorban a nőknél okozhat depressziót

Fiáth Titanilla         Címkék: depresszió, kövérség, púder 4 hozzászólás

A kövér embereket napjainkban nem csupán a külsejük miatt kritizáljuk, számos negatív tulajdonságot is rájuk pakolunk. Nem csupán a kövérség okozhat depressziót.

A bulvármédia egy rugóra járó, ötlettelen képaláírásainak hála, egyre inkább meggyőződhetünk arról, hogy a sztármosolyok hátterében alapvetően pár kilónyi, konditermekben felejtett fenékzsír és hasredő húzódik. A másik véglet, amikor a pszichotikus ámokfutók – Britney, Amy – mélyrepüléseinek kezdőpontját az "ideális alak elveszítésénél" horgonyozzák le. Valóban képes a testsúlyváltozás arra, hogy depresszió pokolbugyraiból pár kiló mínusszal a hátunk mögött a heroinflesst megszégyenítő tudatállapotokat érjünk el? És vice versa: angyalbarbikból az alvilág háromfejű kutyáivá válunk, csak mert felszedtünk egy tízest?



Az elhízás elsősorban a nőknél – ezen belül is kiváltképp a soványságot aranyéremmel jutalmazó magasabb társadalmi osztályok tagjainál – okozhat depressziót. A kövér embereket napjainkban számos negatív előítélet sújtja. Vizsgálatok szerint nem csupán a külsejüket kritizáljuk, hanem a normál súlyúaknál lustábbaknak, unalmasabbaknak és ostobábbaknak is látjuk őket (noha a testtömegindexnek kábé annyi köze van az IQ-hoz, mint a bőrszínnek az erkölcshöz). Persze a sztereotípia gyorsan benyomja a play-t az ördögi körökön. A gömbölyűbbek a társaság perifériáján találhatják magukat – ugyan ki szórakozna szívesen olyanokkal, akiket nemcsak csúnyának, de hülyének is gondol –, s talán mondanom sem kell, hogy a kapcsolati tőke mínusz tartományba zuhanása az elkeseredettségbe és melankóliába való aláhullást is felgyorsítja.

Az elhízás nem csupán azáltal fejt ki áldásos hatást a depresszió kialakulására, hogy a túlsúlyosak kritikátlanul átveszik és önmagukra vonatkoztatják a közvélemény baromságait (vagyis lassacskán maguk is elhiszik, hogy butábbak és rosszabb társalgók/partiarcok, mint a többiek, ergo kevesebbszer is vágnak neki az éjszakának – emiatt viszont valóban csökkenhet a társas rutinjuk, s végezetül, afféle önbeteljesítő jóslatként, tényleg esetlenebb figurákká válhatnak, mint a népszerűségben fürdőző soványak). Az alacsony önbecsülés mindemellett számos negatív gondolattal jár karöltve. Ezek egy része a kajálással kapcsolatos irracionális hiedelem. Olyasmik például, hogy "Az evés az egyetlen öröm az életemben"; "Belehalnék, ha nem ehetnék többé napi egy tábla Milkát" és így tovább.



Aztán ott vannak az "életmódmagazinok" által gerjesztett irreális célok. Egy több hónapos fogyiprogram végeredményeként azzal a megdöbbentő adattal szembesültek a kutatók, hogy a résztvevők fele még annyit sem fogyott a saját megítélése szerint, amennyi – megint csak a diétázó saját vélekedése alapján – a "csalódást okozó testsúlyveszteség" mércéjét megütné. Vagyis az elhízottak többsége olyan magasra dobja fel a lécet, hogy nincs az a Nicole Ritchie vagy Victoria Beckham nevezetű bajnok, aki adott idő alatt képes volna az elképzelt mértékű zsírleadásra. Mindezzel szorosan együtt jár, hogy az elhízottak szerint a kövérség, illetve a lefogyás okai leginkább a "génekben", a "szerencsés alkatban" vagy a "sorsban" keresendők. Mivel a kontroll helyét önmagukon kívülre helyezik, jóval kevesebb erőfeszítést tesznek meg a súlyvesztés érdekében, illetve hamarabb feladják a küzdelmet, mint azok, akik úgy gondolják, hogy a kitűzött cél elérése elsősorban rajtuk múlik! Aki mégis nekiszalad egy-két diétának – részben a fent említett valótlan célkitűzések miatt – gyakran kudarcokkal szembesül, s hamar beépíti a szókincsébe a jojóeffektus kifejezést. A sikertelen fogyókúrák tovább gyengítik az amúgy is permanens kötéltáncot lejtő, ingatag önbecsülést, aláássák az énhatékonyságot – "Bazer, nekem tényleg nem sikerül semmi" –, illetve erősítik a tehetetlenségbe vetett hitet. Mi történik ilyenkor?

Az, aki úgy gondolja, hogy átszelhet bár kisbillió akadálypályát, a végén úgyis vérző térddel kerül a padlóra, előbb-utóbb felhagy a próbálkozásokkal. Az aktivitás puszta csökkentése, az egyébként önmagukban örömet okozó tevékenységek abbahagyása egymagában is felerősíti a depressziót, hát még, ha további elhízáshoz vezet, s így intenzívebbé teszi a fejekben vég nélkül hallható, önvádló mondatokat ("Na, a lustaságom miatt most még ocsmányabb vagyok – ez az egész dagadtság az én hibám, és sohasem tudok megszabadulni a bajaimtól!").



Nem csupán a kövérség okozhat depressziót – sok esetben a depresszió maga az alapbetegség, vagyis az az elsődleges tényező, ami elhízáshoz vezet. A depresszió egy bizonyos fajtája megnövekedett alvásigénnyel, és bizony farkasétvággyal jár együtt. A melankóliára hajlamos emberek ráadásul éppen azok, akik a negatív hangulatra, vagy bármilyen erőteljes érzelmi hatásra sokszor azonnal evéssel reagálnak. Számukra a hűtőben végzett pusztítás a nem kívánatos, intenzív emóciókkal való megküzdés elsődleges – bár nem éppen a leghatékonyabb – eszköze.

Nézzük a praktikum rögös útjait a megoldások után kutatva. Amennyiben a depresszió az elsődleges probléma – bár azt azért tartsuk szem előtt, hogy "tyúk vagy tojás"-féle oknyomozás helyett inkább egymásra kölcsönösen ható folyamatokról beszélünk! –, érdemes felkeresni egy pszichiátert/pszichológust. Ha azonban a tükörképünk láttán indultunk el a negatív hangulati spirálon, az életmódunk megváltoztatása lehet az első lépés visszafelé. Boldogságvizsgálók – micsoda meló! – szerint a sport önmagában is képes néhány hónap alatt tartós hangulatjavulást előidézni. Az alacsony kalóriaértékű élelmiszerekre kapcsolás első körben fellobbanthatja ugyan a depressziót – naná, gondoljunk csak bele, hogy aki ezidáig egy lábas pacallal küzdött meg az unalommal vagy a munkahelyi cseszegetéssel, most kénytelen új metódusokat kimunkálni  –, de pár hét alatt ugyancsak javítja a közérzetet (az énhatékonyságba vetett hit, a "Lám, mégis rajtam múlik, és képes is vagyok rá!" megváltozott hiedelmen keresztül).

A legfontosabb és egyben legnehezebb lépés azonban, hogy legyünk bár akármilyenek, tanuljuk meg reálisan, ellenérvekkel felvértezve mérlegelni és fogadni a környezetünk velünk kapcsolatos ítéletét. Ha nő vagy, tudnod kell, hogy a munkád nem ér kevesebbet, mint a sarokban ásítozó rabszolgahajcsáré, hiába fele olyan vastag a hó végi boríték. Romaként nem születtél "bűnöző vérrel", melegként nem vagy "torzult génállományú", párnás csípővel pedig lehetsz ezerszer jobb humorú, sziporkázóbb, mint mások – feltéve, hogy tényleg tudod ezt magadról!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés