free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Közös kassza? Csakis jobb híján

HT2         Címkék: hímtag, kassza, párkapcsolat, pénz 10 hozzászólás

Ki kezelje párkapcsolatban a pénzt? Hímtag kettő szerint nem is ez a kérdés, hanem hogy működik-e a közös kassza. Szerinte nehezen, de nincs jobb verzió.

Fáradjunk ismét a kasszához. Két hete már kipofáztam magamat arról, hogy mit gondol egy férfi a nője pénzügyi helyzetéről (megjegyzem, pár nappal az utolsó Enter lenyomása után egy ismerős ismerőse a cikktől függetlenül, egy másik téma kapcsán azt találta mondani: "nálam a nőm aztán ne keressen többet", úgyhogy jót mulattam), de már akkor is szóltam: a közös kassza külön téma. Nem hagynám tehát érintetlenül ezt a kérdéskört sem – pláne mivel tapasztalataim szerint a férfihozzáállás ez ügyben könnyen ellentmondásba keveredik a kereset/vagyon/miegyéb témájában kialakított állásponttal.

Míg ugyanis az ún. kenyérkeresői szerepben szívesen tetszelegnek a férfiak, sőt igénylik is ezt, mintegy férfiasságuk megéléseként, addig a pénztárosi posztot előszeretettel hagyják mégis az asszonyaikra. Nem egy sztorit hallottam már, ami arról szólt, hogy a pitbull arcú pitbulltulaj hazatolja a talicska pénzt, kiborítja az asztalra, parancsolj, drágám, és ezzel le is veszi róla a kezét. Más kérdés persze, hogy mit tart meg a zsebében ezen felül az illető, de ez nem is érdekes az általános elv szempontjából, mert az gyakran így is, úgy is arról szól, hogy a családi vagyon kezelője a nő. Egyébként nem is kell ilyen messzire mennem a példákért: az én apám is minden hónap elején úgy állított haza a borítékos időkben, hogy letette anyám elé az asztalra a fizetését, és azt mondta nagy vigyorogva: "számoljon, édesanyám".



Benne volt ebben egyrészt a keresett összeg feletti büszkeség, meg a kivagyiság, hogy ezt én hoztam ide, tőlem működik a rendszer, egyúttal viszont az is, hogy itt az én hatásköröm véget ért, te jössz, oszd be, tedd félre, gazdálkodj vele. Ha megpróbálom a fentebb említett látszólagos ellentmondást feloldani, egyfelől olyan benyomást kelt ez, mintha a férfi úgy gondolná, hogy az ő feladata onnantól el van végezve, hogy megkereste a pénzt, a továbbiakban kiadja a gyeplőt a kezéből, és ezt alá is tudom írni. Van viszont egy egyszerűbb olvasata is a dolognak: bevásárolni a nő jár, a férfi azt se tudja, mennyi a tejkenyér, úgyhogy kénytelen is átadni ezt a feladatot. Ezt is alá tudom írni, sőt azt kell mondjam, nem is ellenkezik igazából az első állítással: ahol a férfi szorgalma véget ér, ott átmenet nélkül el is kezdődik a mérhetetlen lustasága, ahol az érdeklődése nincs tovább, ott szörnyűséges nemtörődömség kezdődik, ami iránt nem érez felelősséget, azt le se szarja. Sőt mi több, bizony van ennek egy olyan dimenziója is, hogy ilyenkor az ember azt mondja: megkapta az asszony, ami jár, nem szólhat egy szót sem. Elnézést, ez az igazság, de legalább be is vallom.

Mindent egybevetve mondhatnánk, hogy olyan ez, mint a szakácsművészet: amiként a nagy séfek mind férfiak, de otthon mindig a nők főznek, úgy a bankigazgatók is mind hímek, de az otthoni kasszát mindenhol a nő kezeli. Részemről alapvetően nincs is semmi probléma ezzel a szisztémával, képes is vagyok e szerint élni, viszont ha csak másodkézből is, de ismerem az érem másik oldalát is. Ennek a felállásnak a klasszikus példája ugyebár az, amikor egy-két generációval ezelőtt anyjuk adott apjuknak 1 forintot fröccsre, de sajnos ismerek olyat is, aki nemrég járta meg (nem is kicsit), hogy rábízta a családi kassza kezelését a csajára. És bár nekem most nem jut eszembe ilyen eset, bizonyára van olyan is, hogy a férfi telepszik rá a vagyonra, és tartja gyakorlatilag filléreken a nőt.



Nem is azon akarok én itt rugózni, hogy ki a jobb bankár, felőlem aztán lehetnek a nők is, sőt valószínűleg tényleg ők azok (persze ha jobban belegondolok, ezzel azt is elismerem, hogy az egész sztorival ők tudnak jobban visszaélni, de tényleg mindegy). Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy a közös kassza majdnem olyan kényes ügy hosszú távon, mint a tévéhasználat. Szélsőséges eset persze nem alakul ki gyakran, de hogy előbb-utóbb össze fogunk veszni a pénzen, az hétszentség, és az is elég. Ráadásul az még a jobbik eset, ha azon megy a perpatvar, hogy tegyük félre, vagy éljünk nagylábon, mert amikor azon megy a balhé, hogy számlát fizessünk vagy együnk, az már egészen alattomos mélyrétegeiben vájkál a kapcsolatnak. Ettől függetlenül nem hinném, hogy ha több a pénz, jobb a helyzet, mert semmilyen körülmények között nem olyan egyszerű megfelelő egyensúlyt találni. A baj csak az, hogy alternatívát meg még nehezebb.

Kérdezem a barátomat, aki úgy járt, hogy a buksza közös volt, de jobbára ő csak beletett, ki viszont nem vehetett, hogy mi a véleménye a dologról, és ő is azt mondja: a történtek ellenére ő a közös kassza híve. Elvégre egy ponton túl az már nem megoldás, hogy dugdossuk egymás elől a pénzünket, és az sem megy, hogy ha elmegyünk valahova, mindenki fizet magának, a számlákat meg lefelezzük – és pláne nem buli, ha kölcsönadunk a csajunknak, vagy kölcsönkérünk tőle. Egyetértek. Ennek dacára azt mondom, ez legyen az egyik legutolsó dolog, amit bevezetünk a közös életbe, ellenben a házasságot jóval előzze meg, mert akkor ugrik igazán a majom a vízbe, amikor már egymás zsebeiben turkálunk. És ha csak egy kicsi is, de lehetőleg mindenkinek legyen külön bejáratú zsebpénze, mert üzletben már barátság sincs, nemhogy szerelem.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés