free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kéretlenül is mutogatjuk magunkat

-PészM-         Címkék: kukkolás, púder, reklám 1 hozzászólás

Hajcsavarókkal a fejeden, vagy a futópadon szenvedve senki sem mutogatni való látvány. Van azonban néhány üzlet, ami téged tesz a kirakatba. Reklámnak.

A konyhától a nappalin és a dolgozószobán át egy térben lélegzik a lakásbelső, ugyan ne rejtezzünk egymás elől - a vacsorát sem szégyenkezünk már az utcán, a hangulatos kisvendéglő teraszán vagy a kirakati üveg mögött elkölteni, nem zavaró, hogy körülöttünk nyüzsög a nagyvilág. Úgy tűnik azonban, a valóságshow-fless és a kukkolási vágy kielégítése a napi betevővel válik egyenértékűvé, egész szokatlan helyekre is begyűrűzik a láthatási "jog" - s bár ezt többek a nyíltság/nyitottság számlájára írják, azért mi csak bele-belehallunk egy csipetnyi túlzófokot, ne adj Isten magamutogatási/szereplési vágyat is (meg hát: biznisz iz biznisz).

Az intim (közösségi) terek védőburkai végleg felszakadozni látszanak, és sokszor olyan minőségben is kitakarózunk a szélesebb plénum előtt, ami valaha védett-rejtett szentségnek számított. A jelenség mögé kukkantva nem valószínű, hogy csak a nagyvárosi arctalanság/akárkiség vagy a közöny húzódik. A várost járva fogászati rendelők, fodrászatok vagy épp fitneszszalonok teljes belső életműködése lesz átlátszó - sehol egy diszkrét függöny vagy sejtelmes tejüveg. A Borsa kutatókommandóját az érdekelte, vajon miért jó, ha járókelők szemlézik, ahogy vérvörös fejjel loholunk a futópadon és kínkeservesen olvadoz rólunk a zsír, vagy miért tölt el örömmel, ha hajcsavarókkal, törölközővel átkötött fővel ücsörögünk a kirakatban, vagy épp kíváncsi szemek hesszölik, ahogy szuvas fogunkat fúrják - cégér, kufárkodás, perverzió?



Egy fitneszcentrum dolgozója szerint nagy húzóerő, hogy - realben is ráerősítve a reklámkampányra - bárki meggyőződhet arról, ami odabent zajlik. Jelesül: hogy nem egy homályos, mocskos pincehelyiség van megtömve izomagyú, tetovált maffiózókkal és fanatikus testépítőkkel (ld. sztereotípiák), hanem kulturált, tiszta, tágas környezet kapacitálja vidám fitneszelésre nemcsak a profi sportolókat, de az "átlagos", mozgásra vágyó nagyközönséget is. Erről a színtiszta üvegborítás méltó módon gondoskodik: a testmozgást övező, benti jó hangulatot akárki megcsodálhatja odakintről, lám, mivé válik az áldozatos befektetés. Vonzó külsejű, egészséges társaink munka közbeni "meglesése" előbb rángatja be a népet, mint ezer rádióreklám - tudjuk meg. Elmondása szerint ugyanolyan normális, hogy valaki délben a taposógépen hajtja magát, mint ha a szomszédos étteremben ebédel. Tán bennünk buzog túl a szemérmesség, de nem érezzük az egy az egyben megfelelést (már ami a kirakati üvegbástyát illeti), vagy csak savanyú a szőlő, és nem bátorkodnánk saját testünkkel hirdetni az igét. Amúgy pedig: bár lenne egy korty idő hétköznap délben sportolni menni, sóhajtunk fel magunkban.

Egy másik edzőcentrum egyik oktatója viszont meglepő módon az ellenkezőjét gondolja - megsúgjuk: felkúszott a szimpátiaindexe. A hely, ahol embertársaink testépítésén/formázásán munkálkodik, szintén tágas, nagy ablakokból kacsint be a napfény, de a járókelők szeme elől rejtett. "Nem primadonnáskodni járok ide, hanem edzeni és dolgozni. A munkám, tehát hogy személyi edző és aerobikoktató vagyok, bizalmi meló, és biztos vagyok benne, hogy egy csomó vendégünket frusztrálná, ha a kirakatból stírölnék őket, ahogy kidülledt erekkel a homlokukon csinálják meg az utolsó öt felülést, melegítőben, csatak izzadtan. Ez nem pusztán hiúsági kérdés. Azért jönnek ide, hogy a végeredményt tegyék közszemlére, és nem azért, hogy a hozzá vezető utat. Nem szégyenről beszélek: egyszerűen nem tartozik az utca emberére, ahogy például egy negyvenes üzletasszonyt veszettül kínzok, hogy formásabb lábai legyenek. Aki olyasmire vágyik, talál belőle bőven." Az edzőteremben egy harmincas hölgyet diktálunk le nyilatkozás címén a futógépről, pár hónapja szült, most próbálja óvatosan helyrepofozni a testét. Köszöni, nem, ő sem kérne kirakatot, bőven elég, hogy egy légtérben küszködik gyönyörű, sportos csajokkal, aztán nevetve megmarkol egy lenge kis úszógumit deréktájon.



Belvárosi, csupa üveg fodrászüzletben járunk: fiatal gyakornokok és ott dolgozó szaktekintélyek válaszolgatnak. Presztízs, nincs mese. Szerintük a bámészkodók egyébként sem az alanyt figyelik, hanem az ő munkájukat, amire nem mellesleg nagyon büszkék. Amúgy meg a vendégnek is számít, mondják, hogy egy ilyen helyre jár fodrászoltatni, magyarán koncepció volt a láthatóság - nincs ebben semmi ciki: mosás, vágás, formázás, az átváltozás rítusa. Nem bűvészkedés vagy ZS kategóriás ügyetlenkedés folyik odabent: profik dolgoznak, profi cuccokkal, profin - és drágán. Ezt megmutatni kölcsönös büszkeség. A vendégeket sajnos nincs lehetőségünk faggatni, de az elégedett pillantások és a vidám kvaterkázás nem arra enged következtetni, hogy bárkit pillanatra is lámpalázzal töltene el az elhaladó, be-bekukucskáló emberáradat.

Bár mi jobban csípjük az öregisis, elkerített miliőt, akár szégyenlősség, akár megszokás okán, nincs pálcatörés vagy igazságszolgáltatás: hiszen ahogy a látványpékségek portékája, úgy a frizura, a fogsor vagy a formás test is megkívánhatja a közönséget - választási lehetőségünk azért, szerencsére, még akad.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés