free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Házi pletykákkal az összetartó lakóközösségért

Borsa         Címkék: kultúrtripp, lakóközösség, pletyka 2 hozzászólás

Pletykálni nem mindig ártatlan dolog, de a jó viszony építéséhez és fenntartásához lehet pillér. Az pedig jól jön egy lakóközösségben.

A társasházi lakóközösség vagy az utca népe előtt ritkán maradnak rejtve az életünk kisebb-nagyobb eseményei – de pletykálni ettől függetlenül is elemi emberi igény. Jó pletykásnak lenni azonban időigényes mulatság, és nem kis energiabefektetést igényel az illetékesektől – professzionális műveléséhez nemcsak élénk fantázia, de sakkozókat megszégyenítő memória, sőt kivételes színészi adottságok is kellenek, a bizalmas vagy annak tűnő viszonyok ébren tartásához pedig elkél a jó emberismeret. Még ha nem is mentesek a rosszallástól pletykafüggő lakótársaink, valamiféle rangot akkor is birtokolnak a közösségen belül, erkölcsi megítélés ide vagy oda. Mivel a pletyka a valóságalapot sokszor igen, míg a minősítést többnyire nem mellőzi, nem feltétlenül szívderítő a rólunk közszájon forgó epizódokkal közelről is megismerkedni – másfelől viszont, miheztartás végett, jó tudni, hányadán is állunk a kedves szomszéddal.

Jól jöhetnek a háznak az összetartó pletykások

A pletykák nem csupán építik, de össze is tartják a közösséget. A sűrű kommunikáció és a pezsgő társasági élet nélkülözhetetlen elemei a pletykaerős „gangkommandóknak” és udvari egyleteknek, és ha már ez a dimenzió párbeszédre bírja az amúgy legkevésbé sem szociábilis népeket, nyert ügyünk van. Az a lakóház, ahol a nők-asszonyok sűrűn összejárnak diskurálni, előbb lobbiz tatarozásért vagy lép fel egy emberként a sokadjára is mátósan vizitelő postás ellen, mint az a lakóközösség, ahol a köszönésben van maximálva a jó viszony. Persze a dolog árnyoldaláról is illik szólni: a jóindulatot szűken mérő sztorizgatás részben mérgezi is az együtt élőket, és extrém megnyilvánulások (önbíráskodás, rágalmazás, miegymás) melegágya is lehet, de a tény, hogy kiderül, az unokatestvérünket a szeretőnknek nézték, a pár napos adriai utunk alatt pedig abortuszról fecsegtek az asszonyok a távollétünkben, csak arról tanúskodik, hogy foglalkoznak velünk, és a maguk módján figyelemmel kísérik a sorsunk alakulását.



Belefolyni veszélyes hazárdjáték, kikerülni azonban a halálos ítélettel egyenlő. Ha a társasági normák felől nézzük, a mikroközösség szigorú íratlan szabályok szerint jár el. Ilyen a tájékoztatási kötelezettség, ilyen szabály a beavatás sorrendje is: ez presztízstől és hierarchiától függ, kit illet a friss információ (a sztorik így is, úgy is körbeérnek), az „aki nincs velünk, az ellenünk van” gyakorlatilag az alapító okirat (ha lenne ilyen) első számú törvényeként lépne életbe – hiperkorrektséggel és udvarias semmitmondással kár is próbálkozni, ha egyszer befogadott és keblére ölelt a lakóház pletykás asszonyköre. Kommunikációs zsákutcába hajtunk, ha úgy véljük, megelégednek azzal, ha udvariasan végighallgatjuk, a földszinti Erzsike hányadik kérőjével ugrott ki randira, holott azt hazudta, a Lukácsba megy ázni. Szintén belső szabály ellen vétünk, ha a bizalmas információt (merész fantáziát vagy feltételezést) egy diszkrét félmosollyal nyugtázzuk, és szkeptikusan méricskéljük az egymást túlkiabáló nőkórust, magyarán a némaságunkkal tüntetünk.

Akinek annyira nem kenyere a pletyka, válasszon kicsit alárendelődő és „aládolgozó” szerepet magának: a hangos hüledezés, a többszöri visszakérdezés, a forrás utáni érdeklődés „illőbb” magatartás, mint azonnal ráripakodni a lelkes mesélőkre, hogy ostobaságokat beszélnek („az Erzsi tényleg a Lukácsba jár a sógornőjével”), és pusztán alacsonyabb önértékelésük okán állítanak vagy feltételeznek valótlant. Azzal, hogy felénk is pletykálgatnak, tulajdonképpen a bizalmunkba fogadnak, és titkot bíznak ránk. Amit persze kötelező jelleggel tovább kell szőni, sőt adni is, de a vádló rágalmazás mögött nem is annyira nehéz meglátni a kapcsolat felvételén és elmélyítésén izzadó magányosokat, akik nyilván saját, balul sikerült pályájukról vagy kendőzött félelmeikről mesélnek, miközben a földszinti Erzsi szeretőstátuszának keretsztoriját rajzolják meg épp, hogy a következő hetekre is maradjon akció és lehetőség bőséggel.         

Az elbeszélt „színesek” minősítései és a különböző kombinációk nemcsak az értékrendet, de a motivációkat is szépen visszatükrözik. Ha az alsó szomszédról elhintett kamut a közösség rosszallása vagy jóvá hagyása kíséri, úgy maga a mesélő is fel tudja mérni, a saját, valóban megtörtént vagy tervezett életeseményét miként fogadnák a ház szigorú ítészei. Sőt: a történetmondás nemcsak a saját belső hierarchiában betöltött státusz erősítésére szolgálhat, de a másik gyengítésének is lehet az eszköze – és mivel a játék oda-vissza működik, a hitelesebb és frappánsabb mesélő fogja élvezni a közösség bizalmát mint hiteles forrás. Vigyázzunk hát, ha efféle „pletykaszakkörbe” keveredünk a saját lakóközösségünkön belül: mert bár az udvariasság alapkövetelmény, és sosem jön rosszul, ha a házban vagy az utcában élők szimpátiáját és bizalmát bírjuk, de nem nehéz kiesni a pixisből, a határok kijelölésével tehát vigyázzunk. A többi pedig: felér egy A kategóriás Tarantino-mozival.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés