free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor belustulunk a párkapcsolatban

Borsa         Címkék: érzelem, párkapcsolat, púder 11 hozzászólás

Vannak a párkapcsolatban is punnyadós, kényelmesebb időszakok, de a határok kijelölésével vigyázzunk. Nem csak a boldogságunk a tét.

Húzós volt a mai munkanap, este nincs kedvünk már főzni, inkább két pizza rendel, hozzanak somlóit is, valami kellően buta film a DVD-be - csak gondolkodni ne kelljen -, és szép harmonikus egyetértésben tunyulunk a kanapén. A második filmbe már bele is bóbiskolunk, utána meg kinek van kedve sminket lemosni, ma talán a fogmosás is kimaradhat, irány az ágy (itt szigorúan értsd: alvás). Édes semmittevés vagy junkie-wellness? Kinek mi, de egyre vigyázzunk: az egymáshoz lustulás végén szinte törvényszerűen csúnya ébredés vár ránk. Persze, a milliméterre megtervezett élet (nő, férfi, kapcsolat) és a teljes elhanyagolódás közti széles spektrumon van azért jó néhány fokozat, de vannak olyan jelek, amelyek felismeréséhez nem kell miami helyszínelőnek lennünk: ha az alábbiakból gyanúsan sok mindenben ismerünk magunkra, akkor jobb esetben már rég ordít odabent a vészcsengő, rosszabban meg... Hát olyan ne legyen.



Mondhatja persze öntudatosan az ember, hogy nem nőimagazin-praktikák alapján fogja berendezni az életét vagy a kapcsolatát, de ahogy a minden este más-más ízű ehető bugyi sem, úgy a kopott, bár kétségtelenül bolyhosan meleg és kényelmes mackóalsó sem a tökéletes párkapcsolat és benne a kielégítő szexualitás jelmeze. Nem alakíthatjuk minden este a vágy titokzatos tárgyát, naná, de vannak határok, amelyekhez elég csak közeledni, hogy érezzük, baj van. Tél van, a bicikli a pincében kuksol, mi meg szépen elterebélyesedtünk a decemberi szezonban (vagy talán már előbb, ki hogy emlékszik), és az esti kocogás elbliccelését mindig kenhetjük a hidegre vagy a kutyára, aki kivégezte a futócipőt. Megállás nélkül dolgozunk, sokszor estig, hát utána csak nem leszünk egy Nigella a tűzhely mellett (de még egy Stahljuci sem), inkább falunk valami szart a tévé előtt, mert persze tévé szintén kell a teljes esti agyradírhoz.



Sétára, esti beszélgetésre, egy-egy koncertre, színházra sem kanyarítunk időt, hiszen ahhoz is fürdeni, sminkelni, öltözni kell, nem fér bele az időbe, meg különben is, akkor mikor pihenünk? Marad hát az évek óta bevált recept, az otthoni punnyadás. Mert azt már úgy megszoktuk. Meg hát életünk párja sem nagyon forszírozza a mozgolódást, lassan nála is szériatartozékká érik a meccsnézés közben beszerzett sörhas, a többnapos borosta (hogy a zokni- és alsógatyaváltás ciklusainak rejtélyével ne is borzoljuk a kedélyeket). Legkésőbb ekkor kell akkorát koppannia a földön a tantusznak, hogy szinte belesüketülve kezdjünk el számot vetni (különben vihart aratunk, egy szép képzavarral).

Megéri az a hülye sorozat a kanapéalakúvá formálódott fenekünk újból kívánatossá formálását, azt a kihagyott borozós-beszélgetős estét, azt a nagy sétát (a hóban, igen a hóban)? Tényleg olyan megerőltető egy napnál többre előre gondolkodva kitalálni, mi kerüljön az asztalra - és aztán be is tartani a csak januárban negyedszer elkezdett diétát? Mi ér többet: két óra csetelés a semmiről a facebookon meg mindenféle fórumon, vagy elővenni a porosodó spanyolkönyvet - ha már úgyis oda készülünk a nyáron? Nyilván tudjuk mindegyikre a tökéletes feleletet, de okosnak lenni itt már nem elég. Moccannunk kell. A kapcsolatunk miatt és miattunk.



Filmbe illően ideális az lenne persze, ha bennünk és életünk - momentán szintén a számítógép vagy a tévé előtt tespedő - értelmében valami isteni sugallatra tökéletesen egyszerre szólalna meg a hang, hogy akkor gyerünk, nyomjuk el életünk utolsó cigijét, és miután meglocsoltuk a terjedelmes búzacsíraültetvényt a spájzban, ugorjunk bele egyszerre a futószerkóba (nem kívánt rész törlendő, illetve saját projektekkel kiegészítendő), és irány az egészséges, vidám és boldog, izgalmakkal teli új élet. De mivel nem forgatáson vagyunk, talán kezdjük valami földhözragadtabbal: lépjük meg az első lépést. Aztán a következőt és a következőt. Emberünk meglepve, de kellemesen csalódva fogadja majd a változásokat, és miután előkeresgélte az állát a padlóról, jön utánunk. Vagy nem. De az már legyen az ő dolga, hiszen akkor valószínűleg tényleg egy mackónadrágos, sorozatfüggő pizzabolond kell neki. Vagyis nem mi.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés