Bevallom, eddig nem foglalkoztam túl sokat a Mexikói-öbölben történt tragédiával, viszont tegnap késő este kaptam egy üzenetet, miszerint D. K. Matai, brit kutató szerint, a tengerfenék be is omolhat, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Tény, hogy nem akkora az esélye, mint a lehetséges hatása a tragédiának, de a forgatókönyv vészjóslóbb, mint bármelyik sci-fi, amit eddig láttunk. 

A történet a következő: tavaly a BP – óriás olajvállalat – hatalmas, a világ legnagyobb tenger alatti olajmezőjét találta meg. Deepwater Horizon olajfúró balesete idén áprilisban történt, minek nyomán naponta ötvenezer hordónyi olaj kerül a tengerbe, de emellett sajnos még napi bő négymillió köbméter robbanékony és mérgező gáz is. Na, mármost, a Mexikói-öbölben, a tenger fenék alatt harminc kilométer átmérőjű gázbuborékok vannak jelen, amelyek burka több tíz méter vastag, viszont egy ilyen átfúrása okozta magát Deepwater Horizon olajfúró-torony felrobbanását is. 

Ezekben a mérges gázokkal töltött, tenger feneke alatt lapuló buborékokban óriási a nyomás, akkora, hogy azt a mai technikai fejlettséggel képtelenség koordinálni, csökkenteni, hatni rá. Matai vészforgatókönyve szerint a szivárgás előidézheti, hogy a magasnyomású gáz kitörjön és akkor egy olyan láncreakció indul el, amely az emberiségre nézve beláthatatlan. Először is: a felszakadó tengerfenék beomlik, és a felszabaduló metángáz berobban, ami hatalmas cunamit idéz majd elő, Alabama, Louisiana, Texas, Mississippi és legnagyobb részt Florida partjain. De, ha ez nem lenne elég, a duplázás szinte biztos, mert ahogy beomlik a tengerfenék, és a jéghideg víz hozzáér a közel százötven Celsius-fokos kőzethez, azonnal gőz képződik, ami szintén felfelé tolja a vízben az energiát, így újabb szökőár indul majd útjára, hogy letarolja Amerika keleti partját. 

Ha nem is hiszünk a számításoknak, jóslatoknak, tudósoknak, fizikai és kémiai reakcióknak, akkor is szégyellhetjük magunkat, az emberiség nevében.