5 idegesítő mobilozási szokás

Borsa Címkék: idegesítő, lista, mobilozás, mobiltelefon, szokás 6 hozzászólás

A mobiltelefonok elterjedésével egyenes arányban fejlődtek ki az idegesítőbbnél idegesítőbb mobilozási szokások. Összeszedtünk öt igazán tiltólistás népszokást.

Milyen jó, hogy ma már mindenkinek van mobiltelefonja. Illetve néha szörnyű. Persze, hogy mindenkinek járnak a modern kor áldásos vívmányai, de nem lenne baj, ha megszerzésüket vizsgához kötnék. Vagy minimum egy általánosan elfogatott telefonos etikett tudomásul vételéhez és aláírásához. Az alábbiak mindenképp tiltólistán lennének.

Zenetüccögtetés, avagy a mobiltelefon Sokol rádióként való használata. Főleg a tizenéves korosztályra jellemző viselkedés, hasonlítható a fiatal madarak figyelemfelkeltő násztáncához, csak kevésbé látványos, viszont sokkal idegesítőbb.

Tüncimüncizés, vagyis nyilvános szerelmi enyelgés. "Te tedd le! Nem, előbb te! Gondoltam, hogy nem fogod. Most mire gondolsz?" Köz-fül-szeméremsértés kategóriájába tartozó szabálysértés.

Élet-halál kérdések megvitatása. Legyen szó üzleti ügyekről ("Már hárommillió-ötszázezret átutaltam a Gyulának, remélem, az APEH nem veszi észre") vagy munkahelyi összeesküvés-elméletekről("És akkor az Irén megfenyegetett, hogy elveszi tőlem a projektet"), senki másra nem tartozik a telefonáló feleken kívül.

Fokozott süketségi faktor. "Tessék? A buszon ülök. A BUSZON! A Blahánál járok. Micsoda? Milyen varroda? Jaaa, vacsora!"

Már megint ez az idegtépő csengőhang. Már megint nem vitte magával a telefont. A hívó fél pedig nem adja fel, egy percen belül háromszor is rápróbál. Biztos, ami biztos, legyen nálunk mindig egy csinos kis kalapács, hogy gyorsan és frappánsan rendezhessük a helyzetet.

Szólj hozzá Te is!

6 hozzászólás

Hozzászólások

6 hozzászólás

Nóri 2010. június 06. vasárnap, 10:30

Kivételes helyzetektől eltekintve én egész egyszerűen kikapcsolom a telefont, ha egyéb dolgom van, legyen az tárgyalás vagy családi ebéd. Úgysem fogom tudni/nem is akarom felvenni, ha egyszer más emberekre figyelek (ennyi mondjuk nekik is jár...); és minek idegesítsem magam a kétszáz nem fogadott hívással meg a tizennégy sms-sel. :) Ha fontos, majd keres újra, ez 100%. :) Egyébként pedig a személyesen jelenlévők előnyt élveznek a távolból csörgetőkkel szemben, így ha barátnős cappuccinózás közben csörgetnek, akkor is megkérdezem, felvehetem-e, és akkor is jelzem a telefonálónak, mikor tudunk rendesen és hosszasabban beszélni. Egyébként még nincs túl messze az az idő, amikor nem volt mobiltelefon, és valahogyan akkor is mindenki túlélte, nem maradt se élete nagy üzletéről, se élete nagy szerelméről. Nézzünk szembe a ténnyel: nem áll meg a világ akkor se, ha egy órán át nem találnak. :) Meg ott van az a rekemkjó szolgáltatás is, amikor a szolgáltató sms-ben jelzi, ha kerestek. Nem kell kérem megőrülni a mobiltól. :)

Simon Géza 2010. június 06. vasárnap, 10:04

A mobilos, a tltólistát közzé kellene tenni, tényleg nagyon idegesitő. Visszautalok a kezdetekre, amiko még csak elvétve volt menet közben telefonálás, esetleg társaságban, miért nem lehet félreállni, ugy kezelni? Nem közügy!

Posito 2010. február 09. kedd, 17:18

A mobiltelefonálásnak is meg vannak az íratlan szabályai.Nem telfonálok.temetésen,szülöi értekezleten,iskoli ünnepségen,miközben szól a himnusz, sok sok olyan helyzet amikor a telfonnak nincs helye. De sajnos a mobil elterjedésével nem terjedtek egyenes arányban ezek a szabályok.Sok embernél csak a kivagyiság szimbóluma.

pildiko 2010. február 09. kedd, 16:43

Mindenkinek igaza van. De ha ezt mindenki betartja, akkor csak otthon szabadna használni, akkor pedig minek mobil? Ha így nézzük a dolgot, akkor csak néhány embernek lenne rá szüksége, akik "fontosak"... Mit csináljak, ha éppen az utcán ér el egy beszállító és kénytelen vagyok vele megbeszélni az üzleti ügyeket? Mondjam, hogy majd otthonról visszahívom? Sokkal nyugodtabb volt az élet mobil nélkül!! Személy szerint a pokolba kívánom! Akkor ettől-eddig tartott a munkaidő, most 24 óra lett és nincs hétvége. Ha valamit teljesen megtiltanék, az az autóban telefonálás. Kihangosító ide vagy oda, nem a kezünket foglalja le a leginkább, hanem éppen az agyunkat vonja el a közlekedéstől.

céerem 2010. február 09. kedd, 14:48

Az én kedvencem, amikor a hívott fél elfelejti, hogy a mobil már nem olyan nagy újdonság és nem menő. Szóval amikor hívják, akkor az idegesítő csengőhang jó hangos, és feltűnően méregeti néhány másodpercig a telefont, mire felveszi: Mondjad Bélám...! Ők azok, akik még mindig a 80-as évek-beli öltönyeikben pompáznak.

kakukk 2010. február 09. kedd, 14:07

:D Én azt szeretem, mikor a héven leülök, hogy na, akkor magolom az anatómiát munkába menet, vagy hazafelé. Csak úgy elég nehéz, hogy körülöttem minimum 4-en telefonálnak ordítva. Mucika, aki idétlenül vihogva csevegi meg a barinőcijével, hogy cuncijoci mit csinált vele az éjjel, nénikérem, aki mindenkit felhív, aki csak eszébe jut, sznob menőcsávó aki az üzleti ügyeit nyomatja és egy suttyó, aki a létező összes káromkodást össze tudja süríteni egy mondatba, aminek amúgy értelme nincs. Jessz.