free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Munkahelyi sirámok: függők és lusták a soron

Borsa         Címkék: kapcsolat, kávé, munka, púder 1 hozzászólás

Az überokos, nélkülözhetetlen rátarti munkatársakról már írtunk, dobogósok. Most az alkohol-, kávé(zó)függő, illetve az elegáns és pitáner lustákra fókuszálunk.

Minden munkahely közelében találni jóféle kocsmát vagy elegáns cafét, a hájasabb vállalatok sajátot is üzemeltetnek, ne vegyüljön a céges dolgozó a külvilággal, ha nem muszáj – legyen mindenki szem előtt, szorosabbra azokat a kollegális kötelékeket. Ide a rozsdás bökőt, hogy ezek a vendéglátóhelyek fognak utoljára csődbe menni a világon: nyitástól zárásig tömve vannak, bármilyen árfekvésben is kínálják a portékát. Beülni mindig érdemes, hiszen onnantól minden (magán)telefont üzleti megbeszéléssé, minden pohár sört mítinggé avat a közmegegyezés és a helyi tradíció – a szomszéd irodai haverral ott töltött órák pedig brain stormingként számolódnak el, már ha kérdezné valaki. Értékes munkaórák, pengeéles eszmecserék színhelye a csöpp ivó, és hát az ihlet, a kreatív gondolatok is elébb fogannak meg odaát, értjük, ugye.



Nyár lévén persze egyre csak híznak azok a kávészünetek, sokasodnak az üzleti partnerrel "muszájból" legurított sörök – csak hát a silány irodai munkák, az alávaló papírügyek, az ún. kötelezettségek mennyiségi mutatói is ezzel arányosan növekednek, a bent "felejtett" munkatársak meg alibigyártásból és "szorgalmi pluszmunkákból" (értsd: lúzerségből) vizsgáznak ez idő alatt jelesre, többnyire mérsékelt lelkesedéssel.

Két bocsánatkéréssel és/vagy némi humorral nyilván könnyedén oldható lenne a benti rabszolgák elkeseredett (amúgy: irigy), Dózsához mérhető dühe, de ilyenre a legritkább esetben van csak példa. Na, kinek áll még az erdő felől? Naná, hogy a spicces trehánynak, amúgy pedig percig ne gondoljuk, hogy szórakozásból ül ő ott, ez itt kérem, munka, sőt tárgyalás, és különben is, X és Z sem ül a helyén, K-t meg majd holnap visszahívja (a többi tízet is), vége a műsornak, pont.

Ez utóbbi, hepciás típust szépen ellentételezi ugyanennek a fajta munkakerülőnek a nagyon diplomatikus, már-már észrevétlen, hűvös-elegáns kiadása. Pókerarc vagy nagykövet-feleségeket megszégyenítő mosoly, egy releváns kérdés valami e heti munkaügy felől, és meg is volnánk. Ilyen emberrel vitatkozni nem lehet, ártatlanul és hibátlan retorikával képes értelmes magyarázatot adni a heti 10, bent töltött munkaórára, illetve hát a maradék rengetegre, amit a kávézóban. Mentségére legyen mondva, hogy a stílust, na, azt azért szeretjük, sőt értékeljük is, legalább valami értelmes (kevésbé rangon aluli) gúnyát kap a lustaság, amit viszont nem.



Végtére is mindegy, hogy melyik típus markol nagyobbat a szimpátiaindexünkből, egy kutya. Nyilván a hangosabb rest lesz a kovász a közösellenség-skálánkon, a bájgúnárnak meg magunk is szívesebben kreálunk igazolást ugyanarra a lógásra. Lényeg a lényeg, köztünk vannak, sőt szaporodnak, és vajmi kevés vigasz, hogy a mi lelkiismeretünk tiszta, meg hogy jól megy a vállalatnak, hiszen három ember munkáját végezzük.

De hogy hogyan kommunikálandó ennek a fajta piacilégy-szemtelen típusnak az ügye, és ki felé, az persze más kérdés. Spionkodni a big bossnak nem feltétlenül elegáns megoldás, ezért ha van rá mód, ne ezzel indítsunk. Notórius lógósokat először szép szóval, meggyőzőn, esetleg csellel próbáljunk a munkapadhoz ültetni. Hívjuk fel a figyelmét a közös munkát (a közös célt, terméket, produkciót stb.) ért makulákra, amik az ő hiányában egyre csak sűrűsödnek (sőt: a jelenlétével megszűnnének) – a kollektív sérelem mindig nagyobbat üt. Ezeket akár napi szinten is jelezhetjük felé (hiányok, károk, csúszások), bízva abban, hogy amott hátha előbb telik be a pohár, mint nálunk, és csak munkára sarkallja a lelkiismeret.

Ha mindez sokadjára sem vezet eredményre, és nem birkózunk meg magunk a feladattal, akkor viszont kötelező jelleggel íródjon az a (hivatalos!) levél egy-két-há’ felettesnek. Ebben – hasonlóan a fentebbiekhez – a minket ért, személyes sérelmeket zárójelbe téve a közösségi munkán esett csorbát hangsúlyozzunk, és feltétlenül vázoljunk valami megoldási stratégiát, elképzelést – magyarán ne azzal kezdjük, hogy rúgják ki azonnal, mert egy lusta spíler, aki többet árt, mint használ. Ne áltassunk magunkat: nincs igazság, de legalább nem unatkozunk, alkalomadtán még jól is szórakozunk. Férfimunka, ahogy a költő mondaná.
 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés