free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Nagyvárosi bringaparák idén is

-PészM-         Címkék: bicikli, bringázás, kerékpár, közlekedés, nagyváros 16 hozzászólás

Persze, bringázni jó és környezetkímélő, a testünket is formálja, de most elmondjuk, miért halogatjuk a tavaszi bicikli nagygenerált. A nagyvárosi bringázás árnyoldala.

Ha a napi rutinunkat lebontva keresgéljük, hány órában növesztjük egyre nagyobbra az ökológiai lábnyomunkat (és a seggünket), elfog a szégyen. Nyomtatunk, mosunk, fürdünk és zabálunk, a szelektív hulladékgyűjtés is mehetne jobban, pazaroljuk a papírt, a gázt, az áramot. Tömegközlekedünk, kocsink meg leginkább azért nincs, mert a 12 éve letett jogsink elhervadt a fiók mélyén, egyszerűen félünk vezetni. Bicajra pattanni egészséges és környezetkímélő dolog, gyors és praktikus is, de leginkább olcsó, és a napi kardiózás is le van tudva. Évek óta próbálkozunk vele, kisebb-nagyobb elánnal mindig nekiduráljuk magunkat, aztán így április-május táján évről évre előtolakodnak az ezzel kapcsolatos félelmeink, amelyek felett nem tudunk csak úgy átsiklani.



Nézegetjük a témával foglalkozó blogokat, üdvözöljük az éves felvonulásokat, örömmel nyugtázzuk, hogy mindig indít valaki szerelőtanfolyamot csajoknak is, de akkor is marad jó néhány dilemma, amelyekre persze egy rutinos bringás kacagva legyint, de mi fenntartjuk magunknak ezt a kevéske beszariságot, szégyen vagy sem. Nem ellenérveket gyűjtöttünk itt össze, csak megosztjuk az olvasóval, miért sóhajtozunk nagyokat minden hétvégén, hogy eltoljuk-e a tavasszal szokásos nagygenerálra a paripánkat.

Forgalom, plusz paraszt sofőrök

Nem tudjuk nem azt gondolni, hogy nagyvárosban biciklizni igenis életveszélyes - ez Budapestre hatványozottan igaz. Nekünk magyarázatnak kevés, hogy kockázat nélkül semmi sem működik, mert bár valóban benne van mindig a pakliban a szomorú vég, de erre a legkevésbé sem szeretnénk reggelente gondolni, mikor melóba indulunk. Ütöttek már el (nem a mi hibánk volt, és a nyoma sosem fog elmúlni), szorítottak már le, jöttek már nekünk - és mindez tök független attól, hogy mennyire haladunk biztonságosan. Az ember egy tizenöt kilós bringával a segge alatt így is, úgy is alulmarad a nagyokkal szemben, ezt igazából csak elfogadni lehet.



A taxisok és a buszsofőrök fröcsögő gyűlölete minden évben elijeszt, ettől pedig sem a bukósisak, sem a végtelen türelem és önuralom nem ment meg. A szmog hatalmas, a benzingőzben fulákolni kellemtelen és nehéz, az évről évre beígért bringautakat nem látjuk épülni. Ami van, az a legtöbb esetben szintén kimerít mindent, amit az életveszélyről gondolunk. A kátyúkról, az út- és járdaminőségről nem is érdemes topikot nyitni. Magyarán a feltételek, az alapok hiányoznak - ilyen startból meg nehéz sikersztorit kovácsolni.

A külcsín

Szépen hangzik a munkahelyi zuhanyzó, a kulturált, higiénikus környezet, a megértő és toleráns felsővezetés, talán húsz év múlva nálunk is evidencia lesz az ilyesmi. A mi melóhelyünkön pont van a dolgozóknak épített zuhanyzó (olyan, amilyen, nem firtatjuk), de erre meg időnk nincsen. Sajna a legritkábban indul úgy munkanap, hogy csatakosra izzadva érünk be, és van még fél óránk lezuhanyozni, testápolni, sminkelni, miegymás. Erre a leggyakoribb magyarázat, hogy se leizzadni, se szépítkezni nem muszáj. Mi viszont izzadunk, és szeretünk tisztán, sminkben ücsörögni odabent - talán ha fél órával előbb indulnánk, meglennénk. Rendben, ehhez talán lusták vagyunk, de ez javítható.

Tolvajbanda és tárolóhiány

Szinte minden ismerősünktől lopták már el a biciklijét. Mindegy, hogy drága jószág vagy valami bringavásáron egy ötösért játszott ócskavas, könnyen lába kél. Minden évben megvan az aktuális divat, hogy mivel a "legtutibb" lezárni a lovat, de a New Yorkból hozott tízkilós vasláncot ugyanúgy szétszaggatják, mint az olcsó U lakatot. Nehéz vigyázni rá, na. Persze lerakni sem könnyű eleve a kétkerekűnket. Egyre több helyen vannak ugyan tárolók, de sok esetben a létező legrosszabb és legkevésbé látható helyekre kiépítve, illetve olyan kevés, hogy dugig van mindegyik. Boltok, közértek, posták stb. előtt az esetek nagy részében reménytelen a bringás parkolás. A lakásba is fel kell cipelni, mert lent hagyni egyenlő azzal, hogy elbúcsúzunk tőle, a liftbe pedig vagy beférünk bringástul vagy nem. Naponta felcipelni a harmadikra a jószágot pedig nem lehetetlen, de minimum embert próbáló feladat. Minket legalábbis gondolkodóba ejt.



Van tehát lámpánk, lakatunk, bukósisakunk, csengőnk, szép biciklink, még talán kedvünk is. Sőt az sem riaszt el, hogy piálni sem nagyon lehet már bringás víkendeken, mert szigorítanak és figyelnek mindenütt. Okés. Talán kényelmesebbek és lustábbak vagyunk a kelleténél, ezt aláírjuk. De az életünket akkor is féltjük, hiába röhög ki a csávónk mindennap, hogy túllihegjük ezt az egészet, és csak az időt húzzuk. Kíváncsiak vagyunk, a Borsa-olvasó hányadán áll a kérdéssel.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés