       |
||||||||
Felvilágosítással kell harcolni a nemi csonkítások ellenCímkék: felvilágosítás, kislány, körülmetélés, nemicsonkítás, szudán 19 hozzászólásEgy "körülmetélt" lány arra szeretné felhívni mindenki figyelmét, hogyan volna érdemes a nemi csonkítások ellen harcolni. Cikkét változtatás nélkül közöljük. Ünnepségként fogják fel Amikor engem "körülmetéltek", öt- vagy hatéves voltam, de általában négyévesen szokták elvégezni ezt a lányokon. Úgy kezdődik, mint egy szertartás: a kislánynak ruhákat, karpereceket, fülbevalókat vesznek, a kezeire és a lábaira pedig hennafestés kerül. Az egészet lényegében egy ünnepségként fogják fel, ahol ő áll a figyelem középpontjában.  Később egy úgynevezett gadhába teszik, mely úgy néz ki, mint egy mély tál. Lefektetik, a lábait széttárják, és rendszerint három ember fogja le: ketten a kezeit és a lábait, egy pedig a mellkasát és a fejét. A nézőközönség javarészt nőkből áll. A "szerszám", amivel a beavatkozást végzik, egy kézzel készített, éles, görbe kés, amit nem fertőtlenítenek, a kislány pedig nem kap érzéstelenítőt. Az eljárás során csupán egy kis lyukat hagynak, ahol a vizelet távozni tud. A sebet nem varrják össze, mindössze füvekkel, sóval és vízzel kezelik, az áldozat rettenetes fájdalmat érez és rengeteg vért veszít. Én is szörnyen féltem és sírtam. A szertartás hossza jellemzően húsz perc, de akár egy óra is lehet, attól függően, hogy mennyire kell megküzdeni a kislánnyal. Szudánban és a szomszédos országokban a női nemi csonkítás (FGM) kulturális kérdés. Ha nem esel át rajta, akkor az emberek tisztátalannak tartanak és egyetlen férfi sem vesz feleségül. Mondhatni az egész a tulajdonról és a védelemről szól, ugyanis ha valaki megpróbálna megerőszakolni, nem tudja könnyen megtenni.  Akkoriban, mikor Angliába jöttem tanulni, vérzésektől és fájdalmaktól szenvedtem, ezért kórházba mentem. Az ápolók és az orvosok nem tudtak a csonkításról, úgy tekintettek rám, mint valami szörnyszülöttre, ezért külön el kellett magyaráznom nekik, hogy "körül vagyok metélve". A vizsgálatok során kiderült, hogy annak idején, mikor az eljárást végezték, bennem felejtették az egyik kisajkam egy darabját, melytől végül aztán a brit orvosok szabadítottak meg. Felvilágosításra van szükség Szégyenkezve árulom el, hogy még diákként magam is részt vettem egy szertartáson a londoni Harley Street-en, egy magánklinikán. A nyolc év körüli kislányon altatásban végezték el a beavatkozást. Ma, amikor már jóval többet tudok a női nemi csonkításról, bűnösnek érzem magam, amiért nem jelentettem fel őket a rendőrségen. Sok olyan Angliában élő család is van, akik a lányaikat elviszik az eredeti hazájukba, hogy ott végezzék el rajtuk az eljárást, amikor pedig visszatérnek, a gyerekek lelkére kötik, hogy senkinek sem beszélhetnek a történtekről, mert akkor a hatóságok elveszik őket a családjuktól, és elveszítenek mindent, amijük csak van.  Tiszteletteljes és érzékeny felvilágosításra volna szükség, nem elmarasztaló ítéletre vagy kulturális konfrontációra. A női nemi csonkítás századokon keresztül bevett gyakorlat volt, mely beágyazódott a kultúránkba. Nem lehet erőszakosan támadni, beszélgetni kell az emberekkel: be kell mutatni nekik a csonkítás következményeit, melyeket a menstruációra vagy épp a szülésre gyakorol, és így tovább. Fel kell világosítanunk a nagymamákat, az anyákat és a gyerekeket is, és kampányt kell indítanunk a csonkítás ellen. A generációmban sokan harcolunk, manapság az emberek körültekintőbbek, és tudom, hogy rengeteg olyan tanult, felvilágosult nő van, aki nem fogja gyakorolni ezt a hagyományt. A test egy darabkájának megbénítására egyfajta gyilkosságként tekintünk, és azt mondjuk: elegünk van belőle!
|
Ilyenek vagyunkElőnytelen adottságaink elfogadása évekbe kerülhet, és nem kevés idő, míg megtanulunk ennek megfelelően öltözködni. Írd be, miről álmodtál, megmondjuk, mit jelent: 
Nem plasztikáztatottKelly Osbourne ledobott húsz kilót magáról és tagadja, hogy plasztikai sebésznél járt volna. Keményen dolgozott.  |
|||||||
 |
 |