free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Mi, nők érzelmileg is kötődünk az újságokhoz

Brabham         Címkék: férfi, kultúrtripp, , olvas, újság 0 hozzászólás

Ahogyan a két nem kommunikációs stílusa sem egyforma, úgy az újságolvasási szokásaik is eltérőek. Kicsit szemügyre vesszük, ki hogyan forgatja a lapokat.

Magunk sem tudjuk, pontosan mióta, de a nyomtatott sajtó halálát egy ideje már nem eshetőségként kezeljük, hanem tényként, mert nem csak a kristálygömb dobja ki rendre a régimódi lapok nélküli jövőképet, hanem a rangos kutatások is. Állítólag úgy harminc év múlva jelenik majd meg az utolsó klasszikus újság (a jelenetet mondjuk nehéz elképzelni: egy kiteregetett lap teríti be a kioszk kirakatait, rajta a szalagcím: Ma még vagyunk, de holnap már nem, viszonlátás), ami szomorúan hangzik, de „hova lesznek az értékek” jelszóval siratni az egészet dacos és maníros volna – ha így kell lennie, hát legyen így. Szívesen emlékezni viszont lehet és kell is a nyomtatott lapok fénykorára, pláne most, amikor még nem is egészen nosztalgiázunk, mert mégiscsak van még állítólag három évtizedünk, hogy úgy olvassunk újságokat, ahogy akarunk. Na de ha már itt tartunk: ki hogy olvas? Mint mindig, minket most is az érdekelt, hogy a nő és a férfi között hol vannak a különbségek, és talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a nyomok egészen a kályháig vezetnek.



Azt a konyhapszichológusoktól a kommunikációtudomány magisztrátusaival bezárólag sok mindenkitől hallhattuk, és a mindennapokban is megtapasztaljuk, hogy a férfi és a nő kommunikációs stratégiája egyáltalán nem azonos. Míg a férfinek az információk, a nőnek az érzelmek átadása, a kapcsolattartás (ahogy Deborah Tannen nyelvész játékosan fogalmaz: az egyiknek a report, a másiknak a rapport talk) a lényeg, amiből aztán egyenesen adódnak az esti nagyjelenetek a hallgató férjjel és a locsogó feleséggel, akik végül egy jófajta perpatvarban mutatják meg, hogy van azért bennük közös is: az ingerlékenységük. Az újság már ezekben a jelenetekben is kulcsszereplő, pláne a karikaturisztikus ábrázolásokban: mindig ott van a férfi kezében, a nő pedig mindig a hátlapjára bámul, aminek a takarásában mindössze nyolc ujj látszik a férjéből.

Lehet, sőt kell is ezzel viccelni, de egész biztosan nem független tőle a tény, hogy napilapot nő kezében nem gyakran látni, és akkor is furcsán mutat. Mondhatnánk erre persze, hogy hogyan is lehetne másképp, ha egyszer állandóan a férfinél van az újság, de ha egy kicsit komolyabban vesszük a dolgot, és netán még Virginia Woolf gondolatai is eszünkbe jutnak, akkor beláthatjuk: valószínűleg van ehhez némi köze annak, hogy a napilap is azon dolgok közé tartozik, amit férfiak találtak ki a férfiaknak. Az évszázados beidegződések pedig, mint tudjuk, nehezen oszlathatók, úgyhogy a hírlapok máig is megmaradtak a férfiak játékszereinek és a két nem közti paravánnak, a nők meg inkább bekapcsolják a tévét, ha információra szomjaznak (kapcsolatteremtő és -kereső kommunikációs stílusuknak a beszédes műfaj amúgy is jobban megfelel), ha pedig nyomtatott sajtót kívánnak, inkább a bő lére eresztett, csevegős hangvételű cikkekkel megtöltött magazinokhoz nyúlnak. Merthogy azok meg sokkal inkább az ő terepüket jelentik – legalábbis ha körülnézünk egy metrókocsiban, biztos, hogy a férfiak kezében jellemzően csak napilapot látunk, a nőknél pedig színes újságokat. Lám csak, megint ugyanoda lyukadunk ki: a férfiak a nyers információt keresik, így hát a szikár híreket bújják, míg a nők az érzelmeket, az embert, amiket és akit természetesen inkább a képekben és a szóképekben találnak meg.

Az utcán is megfigyelhető és a tapasztalatokból is kikövetkeztethető tényeket egyébként az International Newspaper Marketing Association 2003-as nemzetközi felmérése is alátámasztja: az eredmények szerint a nők a világ szinte összes országában kevesebbet olvasnak napilapokat, mint a férfiak. Ezért pedig nem ők hibáztathatók, hanem a kiadók és a szerkesztők, akik elszalasztották azt a lehetőséget, hogy magukhoz édesgessék a női olvasókat, mert nem vették figyelembe azokat az információkat, amik kiderültek az újságolvasási szokásaikkal kapcsolatban, jelesül hogy őket inkább a helyi hírek és információk érdeklik, továbbá szeretik, ha megoldást is kínálnak a cikkek, valamint igénylik a grafikus ábrázolást és a történetmesélő stílust. Ezen igények kiszolgálása helyett a napilapok inkább csak – ahogyan Sheila Gibbons, a Media Report to Women szerkesztője fogalmaz – „csontot dobnak” a nőknek: egy-egy rovatot, oldalt „női témákról”, divatról, szépségápolásról, de a központi tartalom marad férfias, mind tematikájában, mind stílusában.



A nők helye pedig – figyelmeztet Ellen Goodman, a Boston Globe munkatársa – igen messze esik az első oldaltól, inkább csak amolyan megtűrt szükségletként üzemelnek a nekik szóló tartalmak. Érdekes ez a kijelentés, szépen összecseng ugyanis egy másik megfigyelésünkkel: ha nem is kivétel nélkül mindenki, de a nők többsége szereti hátulról kezdeni az újságot, legyen szó akár napilapról, akár kimondottan női magazinról. Az persze kérdés, hogy ezt a szokást a kínálat szülte, vagy ha a nők kiszolgálása már amúgy is részleges, hát legalább a csalit igyekeznek jó helyre dobni nekik, netán egyszerű véletlenről van szó. Az viszont biztos, hogy ez a kicsit ábrándos „hátul kezdés” jól tükrözi a nők fentebb is fejtegetett újságolvasási stílusát, azt a tapogatózó, ismerkedős habitust, ami a konkrét cikkolvasásig sokszor csak három-négy átlapozás, átpörgetés, képnézegetés, beleolvasás után jut el, szemben a férfiak címtől pontig tartó, mindenen egyszer áthaladó módszerével. Itt kell megjegyezni: hátul kezdeni azért ők is szeretnek, csak teljesen más okból: a legtöbb napilapnak a végén van a sportrovat, ami a férfiak többségénél egyértelmű elsőbbséget élvez. A végignyálazása után pedig szigorúan fordítanak, és „rendesen”, elölről kezdenek neki az olvasásnak.

Az apró részleteket, megfigyeléseket még bizonyára sokáig lehetne gyűjtögetni – nem is szabunk ennek gátat, várjuk az észrevételeket –, de látható, hogy a többségük mind ugyanoda vezet vissza: az újságolvasási szokásaink közti különbségeket ugyanúgy alapvető érzelmi-értelmi berendezkedésünk, elsősorban a két nem kommunikációs stílusa közti eltérések, vagyis a férfi és a nő közti örök konfliktusforrások határozzák meg. (A szabályt erősítő kivételként hirtelen csak az ugrik be, hogy a figyelmük megosztására közismerten nehezen képes férfiak – szemben a nőkkel – valamiért vonzódnak a vécén való újságolvasás iránt, de ez mellékszál.) Még szerencse, hogy ezek a szokásbeli eltérések azért önmagukban nem képeznek jelentős vitaalapot – az viszont nagy kár, hogy a nemi különbségekre a sajtó, főként a napilapok nem nagyon reagáltak, mert a szakértők szerint a nyomtatott újságok népszerűségének hanyatlását kimutathatóan gyorsítja, hogy a női olvasókra kevéssé építenek, és így nem is nagyon számíthatnak. Ez a vonat mindenesetre már sajnos elmenőben van, az olvasóközönség meg itt marad az internettel – de ez már egy másik történet.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés