free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Nyaralásból lidércnyomás

Borsa         Címkék: nyár, nyaralás, púder 5 hozzászólás

Könnyen tortúrává válik a hosszasan tervezgetett nyári pihenés, ha nem a megfelelő társasággal indulunk útnak. Vajon megéri kockáztatni?

Baráti társaságok, családok gyakran döntenek a közös pihenés mellett, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a jó viszonyt még szorosabbra fűzzék, vagy mert biztosítva látják, hogy azokkal az emberekkel, akikkel egy-egy közös program jól sikerült, egy-két hét nyaralás is garantáltan még felemelőbb lesz. Ez sok esetben működőképes recept, azonban ha az ellenkezője bizonyosodik be, a fene megette a kikapcsolódást, és a duzzogással, sértődéssel, veszekedéssel tarkított vakáció nemhogy pihenésre nem lesz alkalmas, de a munkahelyünkre is méregzsákként fogunk visszakullogni, és a jövő nyárig minden egyes nap elátkozzuk az órát, amikor igent mondtunk az össznépi szabadidőtöltésre.

Anita és a férje nagy utazók, másra nem is igen költenek, de az évi két-háromszori külföldi útról nem szívesen mondanának le. Eddig többnyire kettesben vágtak neki, de egy szimpatikus házaspárral, akikkel egy ideje baráti viszonyt ápoltak, végül a közös thaiföldi kirándulás mellett döntöttek. A megérkezést követő napokban azonnal kiéleződtek az ellentétek: míg Anitáék az egész napos jövés-menésre szavaztak, addig a másik házaspár inkább a parton lustálkodott szívesebben; míg Anitáék imádtak mindenféle helyi éttermet, kifőzdét felfedezni, addig a másik kettő a szálláshelyen elköltött „ultrabiztonságos” vacsorát részesítette előnyben; míg Anitáék a vidéket is be szerették volna járni, addig a másik házaspár fölöslegesnek nevezte az efféle, pár napos kirándulásokat, és pénzkidobásnak érzett mindent, ami a strand mellől elszólította.



A második héten már komolyabb mosolyszünetek tarkították a közös reggeliket, néhány nap múlva a beszélőviszony is megszűnt. „Itthon vágták aztán a fejünkhöz, hogy miből gondoltuk, hogy náluk is ennyi pénz van, illetve hogy szerintük direkt szerveztünk olyan programokat, amikhez nekik nyilvánvalóan nem volt kedvük. Nonszensz. Mi is minimál költségvetésből oldottunk meg mindent, nem dőzsöltünk, nem a luxustúra volt a cél. Egyszerűen más elképzeléseink vannak az utazásról, de mivel közös nyaralásról volt szó, nyilván mindig azon igyekeztünk, hogy akármelyikőnk ötletéből valóban közös program legyen. Nagyon belerondított a nyaralásba ez a rossz viszony, és nem hiszem, hogy a közeljövőben vállalkoznánk ilyesmire bárkivel” – meséli Anita. Majd hozzáteszi: valóban nagyon nem mindegy, ki milyen vastag pénztárcával vág neki a külföldi útnak, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy mennyire kívánjuk valóban birtokunkba venni a másik helyet és kultúrát, vagy pusztán csak az-e a célunk, hogy légkondicionált szállodai szobánkban bámuljuk a tévét. Mindenki másképp pihen, de a teljes összeférhetetlenségnek nagy ára van. Az egy hónapig szervezett kirándulásból zömmel keserű emlékek maradtak.

Vonzások és választások

Katáék közös családi nyaralásban gondolkodtak egy barát házaspárral, de már a megérkezés napján kiderült, hogy a gyerekek ki nem állhatják egymást. Képtelenség volt közös programot szervezni, és a strandon töltött pihenőidő is fegyelmezéssel vagy vigasztalással telt. Az amúgy is kínos helyzetet csak rontotta, hogy az „idegen” gyerekek édesanyja sem volt kifejezetten békítő szándékú, és a saját gyerekei füle hallatára szidta Katáék fiát, mondván, képtelen a fenekén maradni, örökké játszhatnékja van, és csak „megrontja” az övéit ezzel az izgágasággal. Csomagolás, hazaút – azóta a hűvös köszönő viszony a maximum. „A legrémesebb az egészben, hogy már az indulás előtt sem voltam biztos a dolgomban, de valamiért azt hittem, ha elutazunk, ott mindenki más lesz, nyugodt, jókedvű – elvégre lazítani indultunk. Aztán a többnapos sopánkodás meg problémagyártás után hiába mentek már haza, mi ottmaradtunk abban a fagyos légkörben, a maradék időben meg végig erről az elfuserált közös útról dumáltunk, a gyereknek pedig azóta is bűntudata van, és nem is nagyon akar velünk eljönni sehová” – meséli Kata.

A fentebb vázolt problémákat nyilván nem csak úgy orvosolhatjuk vagy kerülhetjük ki, ha egyáltalán nem bővítjük a társaságot, ha pihenni indulunk. Azonban érdemes fontolóra venni, hogy mondjuk a hebrencs, wellnessőrült kolléganőnk és férje valóban a legalkalmasabb partnerek lesznek-e a balatoni nyaraláson, vagy hogy a gyerek óvodai legjobb játszópajtásának a karót nyelt szüleivel mi magunk is ápolunk-e annyira jó viszonyt, hogy az a pihenésünket és a feltöltődésünket szolgálja. Az ember sokszor udvariasságból igent mond olyan meghívásokra is, amelyekhez kifejezetten nem fűlik a foga (ne gondolják, hogy különcködni akarunk, ne sértsük meg őket), de jól gondoljuk meg, hogy az amúgy is siralmasan kevés szabadságunkba vajon tényleg belefér-e a jópofáskodás vagy a villámhárító szerep.

A jól átgondolt és bombabiztos alibik és udvarias pardonok ez esetben sokkal kifizetődőbbek, és ha csak abból indulunk ki, hogy csak a saját biztonságunk érdekében kell „kegyeset” hazudni, hát ne remegjen bele a lelki békénk. Hivatkozzunk nyugodtan tantikra, unokatestvérekre, vagy egyszerűen mondjuk azt, hogy a férjünkkel már évek óta nem voltunk kettesben sehol, és hogy a kapcsolatunkra is ráférne már az, amit klasszikus magánéletnek hívunk. A leglényegesebb, hogy halogatás és mismásolás helyett konkrét helyzetet állítsunk szembe a nem kívánt meghívással, olyat, amin a kívülálló nem talál fogást. Aztán már tényleg csak pihenni kell, és más semmi.




Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés