free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Egy nyitott kapcsolat játékszabályai

Borsa         Címkék: kapcsolat, púder, szerelem, szex 6 hozzászólás

Azt gondolnánk, hogy egy nyitott kapcsolat játékszabályai lazák, pedig az is csak akkor működhet, ha alaposan tisztázzuk érzéseinket.

A szerelmi sokszögek - legalább az egyik csúcsot elfoglaló fél számára - többnyire titkosak. A lebujokban settenkedés, a papírzsepikbe csavart dugi óvszerkészlet és az automatikus SMS-törlés amellett, hogy rövid távon vágytupírozó hatású lehet, idővel unalmassá, véget nem érő akadálypályává változtathatja a légyottokat. Sokan emiatt - oké, legyünk széplelkek: esetleg a bűntudat is kapirgálhatja a szívcsakrát - választják a nyílt lapokkal hazardírozást: az őszinte vallomást és a nyitott kapcsolatban élés lehetőségének felvillantását.

Egy kapcsolat működtetése közösen meghozott döntéseket igényel (voltaképpen ezeket hozzuk létre, sokszor szavak nélkül, amikor az együttjárás kezdetén a padlóra hullajtjuk a zoknikat, és lessük, vajon választottunk begyűjti-e őket; hajnalig headbengelünk a haverokkal a Szigeten, természetesen kikapcsolt mobillal a farzsebben, és figyeljük a kommentár erősségét; határokat sértünk, és következményekhez igazodunk satöbbi). Miután kialakultak és megszilárdultak a csak a párra jellemző szokások és rítusok, egyre nehezebb és fájdalmasabb megváltoztatni azokat. Pláne, ha egy olyan, a viszony terét és a személyes szférát - például az önbecsülést - is érintő elhatározás realizálását kell tető alá hozni, mint amilyen a nyitott párkapcsolat.

Első lépésként közös megegyezésre kell jutnunk arról, hogy voltaképpen mit értünk "nyitás" alatt. Mindkét fél szabadságát magába foglalja-e a definíció, vagy a bombasztok mögött a pár egyik tagja - többnyire a női tag - számára továbbra is rövid marad a póráz? További kérdés, hogy mi fér bele egy külső személlyel létesített kapcsolatba. A legtöbben kikötik, hogy "csak szex", mondván, hogy épp egy izgalmas, erotikus vargabetű volna itt a lényeg, viszont emóciók, holtomiglan elköteleződések, virágcsokrok és fehérarany karikák lehetőleg ne kerüljenek elő. Talán ócska sztereotípiának gondoljuk, de a kutatások sorra megerősítik, hogy a női szexualitásban manapság is jelentős szerepet játszanak az érzelmek (ahogy például a maszturbációs fantáziáikban is többet foglalkoznak a körítéssel, a romantikusra hangolt jelenetekkel, mint a csak az aktust maguk elé vetítő férfitársaik).

Vagyis, ha a párkapcsolatban élő nő további rendszeres partnerre lel, jó eséllyel cserkész be olyasvalakit, aki nemcsak az erogén zónák, de a szív tájékát is megmelengeti. Lassan leüthetjük a tanulságot: meg lehet-e előre állapodni olyasvalamiben, ami részben kívül esik a tudatos kontrollunkon? Ígérhetjük-e a társunknak, hogy "Minden oké a nyitott kapcsolattal, csak a testemet adom, az érzelmeim viszont rajtad kívül nem tartoznak másra"? Poszt-posztmodern kor ide, urbánus életstílus oda, azért egy-két elgondolkodtató témát képesek bedobni az evolúciós perspektíva felől közelítő kutatók is. A párkapcsolatokat vizsgálva megállapították például, hogy az apaság bizonytalansága miatt a férfiak inkább magára szexre féltékenyek – arra vigyáznak, hogy asszonykájuk még véletlenül se, senkivel –, míg a nők főképp attól borulnak ki, ha a társuk más hölggyel keveredik érzelmi viszonyba (hiszen elcsavart fejjel hogyan fog felelősségteljesen gondoskodni a közös utódokról!?).

Visszatérve a jelenbe: vajon az említett evolúciós örökséggel/genetikailag belénk vésődött hajlamokkal felruházva nem bújik-e elő előbb-utóbb a kisördög, amikor hűvös, civilizált fejjel eldöntjük, hogy érett emberekként sosem válunk majd gyerekesen féltékenyekké?

A kapcsolat nyitásáról való döntést az is meghatározza, hogy ki dobta be a témát a békésnek induló vasárnapi ebédkor. A vitaindító félnek vajon van már egy működő, ezidáig titkolt viszonya, és éppen bilit borít, vagy ellenkezőleg: senki sincs a láthatáron, de jólesne (naná, hogy az utóbbi, korrektebb ösvény a kevésbé kitaposott). Bárhogy történjen is, a közös elhatározásra érdemes időt szánni. Végig kell gondolnunk mind a saját, mind a párkapcsolat teherbíró-képességét.

Esetleges beleegyezésünk nem arról szól-e, hogy a szakítástól és az egyedül maradástól való félelmünkben nem merünk nemet mondani? Hogy azt érezzük, csak önmagunk feladása árán őrizhetjük meg a kapcsolatot (vagyis a kapcsolat illúzióját)? Képesek vagyunk-e elviselni a gondolatot, hogy a társunk éppen másvalaki ágyában kell fel, s esetleg az illető nálunk fifikásabban, rafináltabban, ügyesebben engedte be a gyönyörök kiskertjébe?

Amikor szert teszünk egy érett férfire, akivel jó megélni a mindennapokat, és a család csak vele együtt van egészben, aztán mellette még egy latin szeretőt is megcsípünk - hogy az ösztönszféra se pusztuljon éhen -, vajon akkor nem a  kapcsolatokra káros mechanizmussal élünk-e? Nem arról van-e szó, hogy képtelenek vagyunk észrevenni a régi bútordarabban (a férjünkben) a szenvedély lehetőségét, illetve, hogy a románcban pedig nem ismerjük fel a megállapodásra, a stabilitásra való törekvést (s így óhatatlanul is leegyszerűsítjük, és a saját szánk íze szerint formáljuk a világot, ahelyett, hogy megismernénk, és a maga gazdagságában átélnénk azt)?

Ha sikerült mindezt végigzongoráznunk, sőt, közös elhatározásra is jutottunk, érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy jogunk van rossz döntéseket hozni. Az események alakulásával számos új, korábban ismeretlen szempont, tényező, és érzelem kerülhet a felszínre. Ne szégyelljünk visszatáncolni, szerződést módosítani. A rugalmasság valószínűleg kevesebb vérveszteséggel jár, mint az erőszakkal kiegyenesített gerincoszlop.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés