free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A WC mint szabadidőközpont

Brabham         Címkék: könyv, kultúrtripp, olvasás, wc 5 hozzászólás

Papíron tán kényes téma, szerintünk inkább szórakoztató, hogy a vécében töltött időt sokan kikapcsolódásra is használjuk. Hogy ki hogyan és miként, az persze változó.

Még nem urbánus legenda, de jó eséllyel azzá válik egyszer annak a fiatalembernek az esete, aki a magyar bulvármédia bugyraiban nem számított épp nagy merülőnek, ezért családi fészke folyóiratolvasóval kombinált mellékhelyiségéből egyszer döbbent arccal és egy hároméves hetilappal a kezében lépett ki, majd így szólt az egybegyűltekhez: „Gyerekek, tényleg meghalt Zámbó Jimmy?”. Az eset jól példázza, hogy az a bizonyos kétbetűs kitérő, ahova még a király is egyedül jár (ésatöbbi, ésatöbbi, a cikk végéig tartó köntörfalazást egy gyors snittel elkerülendő: a vécé), bizony sokak életében nemcsak az elkerülhetetlen élettani szükségleteken történő minél gyorsabb, intimebb és kényelmesebb túlesés helyszíne, hanem az információszerzés, de legalábbis a kikapcsolódás szentélye is. Ilyen minőségében pedig még annál is sokkal bensőségesebb a hangulata, mint egyébként, és valószínűleg éppen ez fog meg oly sok trónolót, aki szívesen nyújtja meg az ott töltött perceket könyvvel, újsággal vagy mobiltelefonnal a kezében.

Kívülállók és középhaladók

Vannak persze olyanok, akikre a varázs semennyire sem hat: ők azok, akik még el sem fordították a kulcsot a zárban, de már öblítenek is. A másik oldalról nézve ez a viselkedés felér egy szentségtöréssel, de persze nyilván megvan ennek a poroszos (vagy legalábbis pragmatikus) magatartásnak is az oka – nekik talán nem olyan nehéz ellazulni, így el sem kapta őket soha a hely szelleme egy jó keringőre, vagy egyszerűen nem tudják átélni a némiképpen mégiscsak kiszolgáltatott helyzet tagadhatatlanul bizarr varázsát. Ha csörög a telefonjuk a vécén, még rá is gyorsítanak az amúgy is eszeveszett tempóra, és csak odakint veszik fel, a fejükben pedig az elsőtől az utolsó percig nem jár más, mint a Feladat. Otthoni mellékhelyiségüket könnyű felismerni, mert olyan, mintha csak egy nyilvános toalettbe léptünk volna be: amellett hogy minden ragyog, semmilyen odaillő tárgyat nem lehet találni benne. Félteni persze így sem kell őket, de legalábbis remélhető, hogy az így nyert perceket a fotelben ugyanazzal töltik, amivel mások az ülőkén múlatják az időt. Mert ha nem, akkor bizony a rohanó életmód náluk már egyenesen száguldásba váltott, és ez a vonat – ahogyan némely körökben mondani szokás – a pokolba tart.



Önkényes, bár szerintünk semmiképpen sem megalapozatlan antropológiai osztályzásunk szerint a következő csoportba azok tartoznak, akik számottevő hosszabbítás nélkül trónolnak, de a helyzet adta lehetőségekkel már élnek. Mobiltelefonjuk mindig a zsebükben van, még akkor is, ha otthon látogatnak el a mellékhelyiségbe, de – bár alkalomadtán kicsit pironkodva hajlandóak hívást fogadni is – nem azért, mert elérhetőek akarnak lenni, hanem azért, mert nagyon jó játékok vannak benne. A hangot azért leveszik róla, főleg ha nyilvános helyen éri őket a szükség, de még a munkahelyen vagy a gyorsétteremben is elpittyegnek, ha úgy hozza a szükség. Odahaza előszeretettel csapnak a hónuk alá keresztrejtvényújságot vagy napilapot is, de könyvet már csak ritkábban, és ha dolgukkal végeztek, nem maradnak csak az üres négyzetek, vagy a cikk végéig hátralévő három bekezdés kedvéért, ha pedig rájuk kopognak, azonnal észbe kapnak és félretesznek mindent.

Talán az első csoportnál is népesebb tábort alkotnak, mondhatni ők a leghétköznapibb toaletthasználók, ezért házi vécéjük is tipikusnak nevezhető: sokuk már nemcsak hozott anyagból dolgozik, hanem néhány újságot vagy más olvasnivalót is elhelyez, talán nem is annyira magára, mint inkább a hozzá hasonló hozzáállású vendégeire gondolva. A papírtekercs mellett gyakran találkozunk náluk ismeretlen eredetű nedvességtől enyhén pöttyös, avagy – fürdőszobával egybeépült vécé esetén – a párás levegőtől hurkásra gyűrődött, megsárgult pletykalapokkal, lejárt ingyenes programmagazinokkal, de a legtipikusabb kellékek mégsem ezek náluk, hanem A száz legjobb rendőrvicc típusú kötetek. Kisebb huncutságokra is kaphatók, így a következő csoport nyilvános vécékben folytatott mókáinak célközönségét is ők alkotják.

Nagypályás toalettmesterek

Ők az ülőke császárai, de legalábbis a basái: a céltevékenység számukra tulajdonképpen csak apropó egy végtelenül szabad félórára, vagy akár órára. Üres kézzel sosem indulnak el, és az öniróniával jobban eleresztettek egy kaján mosoly kíséretében el is köszönnek mindenkitől. A mobiljukat nyilvános helyen is maximális hangerőn működtetik, sőt hangosan szentségelnek, ha elrontják a tetrist vagy a kígyózást, ezenfelül nemcsak boldogan fogadnak, hanem szívesen kezdeményeznek is hívást odabentről, és előszeretettel közlik a vonal másik végén tartózkodókkal, hogy hol is vannak éppen. Akár egy olasz módját is bevállalnak, és fel nem állnak addig, amíg az utolsó fekete négyzet is a helyére nem került (gyakran viszik magukkal a Kislexikont vagy az Idegen szavak és kifejezések szótárát is), ha pedig könyvvel a kezükben érkeznek, kényszeres késztetést éreznek, hogy mindig egy kicsit többet olvassanak, mint azt eredetileg eltervezték. Valahol mélyen még örülnek is neki, ha túlrugaszkodnak egy fejezethatáron, mert akkor lehet azt mondani, hogy „na majd a következő végénél felállunk”. Ha rájuk kopognak, komolyan semmiképpen sem vehető „mindjárt” kiáltással reagálnak, majd visszabújnak a teendőjükbe még egy negyedórára. Vécépapír-fogyasztásuk ennélfogva minimális, de ebbe inkább ne menjünk bele.



A vécés anekdoták kifogyhatatlan tárházai is ők, hiszen a deszkán folytatott intenzív tevékenység miatt legalább egyszer ejtettek már tollat vagy mobiltelefont a kagylóba, és folytattak elmélyült eszmecserét is egy vadidegennel a nyilvános vécé papírvékony falain keresztül. Ennek megfelelően keresik is az ingerforrásokat mindenütt, ahova betérnek: rajonganak az összefirkált, kidekorált fülkékért, sőt ha van náluk toll, előszeretettel üzennek vissza is annak, aki felírt valamit a falra. Az eddig elmondottakon túl nagy újítókat, újabb és újabb toalettmókák kieszelőit is tisztelhetjük bennük, röviden ők avatják igazi szabadidőközponttá a vécét. Halottunk például már olyan képviselőjéről is a csoportnak, aki dekorálni kezdte a munkahelyi toalettet A4-es lapokra írt felhívásokkal és idézetekkel, bevonva a kevésbé vérmes kollégákat is, meg olyanról is, aki kivezette a nagyszobából a rádiót, és két hangfalat szerelt a trón fölé, külön ügyelve rá, hogy a sztereóhangzás is érvényesüljön.

A díszpintyek otthoni toalettje ennek megfelelően a dizájncenterek netovábbja: irattartókba helyezett magazin-évfolyamok, vécépapírtekercsre nyomtatott rejtvények és regények sorakoznak benne, ameddig a szem ellát, a hamutartó is alaptartozék, és még az sem kizárt, hogy amikor házigazdaként megmutatják a helyiséget, egy huncut kacsintás kíséretében külön a figyelmünkbe ajánlanak valamit a gyűjteményből. Hogy mi faragott belőlük ilyen fanatikust, az jó kérdés, mindenesetre valószínű, hogy ők azok, akik már középiskolában is előszeretettel sprinteltek ki egy suttyomban elszívott cigarettára a mellékhelyiségbe, és közben nedves papírzsebkendőkkel bombázták a plafont, majd kortársművészeti installációként prezentálták az emígy kidekorált mennyezetet az osztálytársaiknak. Ha mindenben nem is kell követni őket, azért néha érdemes tanulni tőlük, mert tagadhatatlan, hogy aki még „ott” is ennyire feltalálja magát, az tud valamit az életről, és sosem unatkozik.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés