free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Önbizalomtréning alapfokon

Borsa         Címkék: kultúrtripp, önbizalom 5 hozzászólás

Önbizalomhiányban sokan szenvednek. Lehet vele természetesen szakemberhez fordulni, de egyedül is meg lehet próbálni legyőzni. Mondjuk így.

Amikor a hetek óta nem látott barátnőnk arra a kérdésünkre, hogy „na, milyen volt a síelés?”, azt válaszolja, hogy „ne is mondd, minden este a szobámban kuksoltam”, biztosra vesszük, hogy a negatív fordulat egy akut gyomorrontásnak, vagy egy váratlan vitának tudható be.  Hamar kiderül azonban, hogy a probléma ennél nagyobb, mert azok az, hogy „úgysem  találtam volna fel magam a többiekkel”, netán az, hogy „biztosan untattam volna őket”. Egyértelmű: itt most nem kóros pszichiátriai zavarról, csupán a sokunkat sújtó, alattomos önbizalomhiányról van szó, ami bár snassz problémának tűnhet, jól tudjuk: sec-perc alatt képes elviselhetetlenné tenni a hétköznapokat. Tiszta sor; aki nem akar fejet hajtani a probléma előtt, az jobb, ha elejét veszi a problémának, és még melegében leteszi azt a bizonyos pluszt az asztalra, ami a magabiztos „én” megszilárdításához szükséges. Nem ámítunk senkit – néha tényleg elkerülhetetlen a szakavatott segítség bevonása, mi most mégis arra vállalkozunk, hogy tippeket adjunk azoknak, akik első körben önerőből szeretnének magukra találni és visszatérni a szorongásmentes hétköznapokba.

Először is: keressünk egy tükröt, álljunk elé, és tegyük fel magunknak a kérdést: „mit érzek, amikor bizonytalan vagyok?” Első hallásra nevetséges feladatnak tűnhet, a probléma tisztázáshoz azonban elkerülhetetlen. „Folyton azon kattogok, mi lesz, ha nem élvezik majd a társaságomat, ha egyszerűnek, unalmasnak, vagy kétbalkezesnek tartanak. A síelésen is pont ez volt, nem akartam beégni, inkább szenvedtem egyedül” – válaszolhatná a kérdésre az iménti képzeletbeli barátnő. Ha képesek vagyunk őszinte és korrekt választ adni önmagunknak erre a mélyben matató önismereti kérdésre, akkor egy lépéssel máris előrébb járunk. Persze nem arról van szó, hogy ettől kezdve nyugodt szívvel szapulhatjuk a tartós önbizalomhiányért felelősnek kikiáltott korai anya-gyerek kapcsolatot, párkapcsolati kudarcainkat, vagy éppen előnytelen külső és belső adottságinkat, inkább arról, hogy a tisztázott ok-okozati összefüggések birtokában könnyebben korrigálhatjuk instabil énünk alapjait. Ne vesztegessük az időt: amint tetten értük a lottyadt önbizalom okát, unalmasnak, butának hitt személyiségünket, hosszú orrunkat, vagy éppen jellegtelennek hitt arcunkat, jöhet is a második menet.



Semmi sunnyogás

A legtöbb önbizalomhiányban szenvedő személy azzal zárja rövidre a problémamegoldást, hogy „ezen úgysem lehet változtatni”. Mi azonban azt javasoljuk, hogy ne a problémák tagadása és elfojtása mellett tegyük le voksunkat, hanem inkább nézzünk szembe hibáinkkal, és gyúrjunk a pozitív változásra. „Kontaktlencsét vettem, magas sarkú cipőt és fitneszbérletet. Mit mondjak, azóta sokkal több az önbizalmam” – nincs okunk kételkedni a 32 éves Paula véleményében, hiszen tudjuk: a számunkra előnytelennek hitt adottságaink megváltoztatása kritikus pont, ha az önbizalom van terítéken. Ne sajnáljuk az időt és energiát, célozzuk be a problémás területet; menjünk el futni, vegyünk pár dögös ruhát, keressük fel a kozmetikust, vagy iratkozzunk be nyelvtanfolyamra. A lényeg, hogy fordítsunk több időt önmagunk megismerésére, hiszen ha már kellően tisztában vagyunk saját magunkkal, jöhet a következő pálya; a szemtől-szembeni harc. Vállaljuk be ezt a kockázatot, nézzünk farkasszemet saját félelmeinkkel.

Bár sok esetben nagyot lök a pangó önbizalmon a smink, a testedzés vagy egy esti iskola, bizonyos dolgokon – magasságon, örökölt testalkaton, pöszeségen és még sorolhatnánk – akkor sem tudunk változtatni, ha megszakadunk. Ekkor nincs más megoldás, mint az örök tiltakozás és visszahúzódó magatartás helyett elfogadni és megszeretni saját hibáinkat, hangsúlyozni előnyös adottságainkat, összegyűjteni a képzeletben az „úgy szeretnek, ahogy vagyok” személyek listáját, és elhinni, hogy a számunkra végezetesnek tűnő hiányosság csupán egy része, és nem meghatározó vonása életünknek. Nem árt ezzel tisztában lenni, hiszen a kritikus pont kikerülhetetlen bójája a stramm önbizalom felé vezető szlalompályának, ahol a következő akadály nem más, mint félelmeink alaptalan voltának bebizonyítása.

Ki is kell mondani

A változás persze nem egy pillanat műve. Az azonban biztos, hogy addig sehova sem jutunk, míg ki nem bújunk a csigaházból és esélyt nem adunk magunknak. Nincs veszíteni valónk, úgyhogy cáfoljunk rá saját téveszméinkre, és merjünk szembenézni a többi emberrel. Próbáljuk ki, milyen, amikor a plusz 10 kiló ellenére strandra megyünk, amikor a csapatokba verődött kamaszok előtt slampos ruhában elsétálunk, vagy éppen a kvalifikáltabbnak tűnő társaságban mi is szót kérünk. Nem állítjuk, hogy garantált a siker, aki azonban már próbálta, tudja: nagy eséllyel nem ekkor jön el a rettegett apokalipszis, de még a föld sem nyílik meg alattunk. Minden bizonnyal nem történik majd semmi extra azon kívül; hogy végre megbizonyosodhatunk arról: félelmeink, aggályaink csupán a saját belső valóság rettegett rémei. Ha ezek után még mindig inogna az önmagunkba vetett bizalom, akkor se csüggedjünk, inkább megerősítve magunkat üljünk be egy kávéra a legjobb barátnővel, vagy a partnerrel, és adjunk utat a bennünk tobzódó feszültségeknek: beszéljük ki magunkból a problémákat.

Nem véletlen, hogy ismét a verbalizációnál kötöttünk ki. Hiszen az önbizalomhiány rákfenéje – ha valósak is a negatív megítéléstől való félelem alapját képező plusz kilók, a bőrhibák, vagy az alacsonyabb intellektus – az, hogy a problémáról senkinek sem beszélünk. Tabu, amit megtartunk önmagunknak és a kispárnának, magunkba fojtunk, kedvtelenséggel vagy éppen fejfájással palástolunk. Persze nem arról szó, hogy egy „nincs önbizalmam” táblával kellene a belvárosban fel-alá sétálgatnunk, csupán arról, hogy kegyes hazugságok, titkolózás és magunkba süppedés helyett vállaljuk fel a minket körülvevő szűk környezet előtt félelmeinket, kérjünk tőlük őszinte tanácsot, biztatást és véleményt. Ezt az őszinteséget nem csak saját pszichénk, de a találgatástól megkímélt, sznobizmusra vagy éppen nagyképűségre gyanakvó, önbizlomhiányunkról mit sem sejtő környezet is meghálálja majd. A lényeg, mint mindig, az, hogy ne akarjunk azonnal megváltani a világot és egyik napról a másikra letenni a hosszú évek alatt összehozott önbizalomhiányt. Haladjunk kis lépésekkel, céltudatosan és emelt fővel a magabiztos élet felé. Más titok nincs.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés