free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Egónkat hizlaljuk, ha mindig önérvényesítünk

Fiáth Tita         Címkék: egó, kommunikáció, lélek, önérvényesítés, párkapcsolat 0 hozzászólás

Aki tisztában van az értékeivel és a képességeivel, nem szorul rá, hogy "villogjon" és bizonyítson. Úgy gondoljuk, csak addig létezünk, amíg minden vitát mi nyerünk.

"Jogod van az érzéseidhez. Jogod van ahhoz, hogy önmagad légy, hogy elmondd a véleményed!" - halljuk napjában többször is a népszerű médiapszichológusoktól. Nekibuzdulunk hát, és a konfliktusaink azon pontján, ahonnan szemlesütve fordultunk vissza, mostantól ellentámadásba lendülünk. Ha a mutatvány jól sikeredik, a harc könnyen a lételemünkké válhat. Rátanulunk, úgymond. Ordítunk egy linóleumra hullajtott csipszdarabért - mert nem becsülik a munkánkat! -, a félperces késésért - hiszen oda a tisztelet! -, vagy a szülinapi köszöntőnkbe csúszott helyesírási hibáért. Önérvényesítés ide vagy oda, valami mintha félresiklott volna a társas szorongásunk leküzdésekor. Számomra időnként úgy tűnik, erősen korlátozott, hogy "mennyi jogot" bírnak el az emberi kapcsolatok.

"A férjem az összeköltözésünket követően egyre befelé fordulóbbá vált - mondja egy 32 éves nő. - Reggel még fogat mosni sem ment el, máris odapenderült a laptopja elé. Amikor hazaértem, hiába ültünk le együtt a vacsoraasztalhoz, ha ő fejezte be előbb, rohant az internethez. Próbáltam beszélgetni vele, trükköztem, másokkal jártam szórakozni, csak hogy féltékennyé tegyem, de semmi sem használt. Amikor végül kiborultam, és indulatosan tettem szóvá a viselkedését, a többéves elhanyagolást, még őt kellett sajnálnom, hogy szegény introvertált pasi, akivel csak ordibálni bír a nője..." A kommunikációs csavarok profi alkalmazói sajnos az angolnákhoz hasonlóan siklanak ki a kezeink közül. A technika lényege, hogy oly módon váltogatják a nézőpontokat, hogy a partner ne vehesse észre, amikor már rég nem arról szól a vita, amiről eredetileg szándékozták. A "Jogod van ahhoz, hogy önmagad légy!" elv csűrés-csavarása folytán könnyen előállhat az a helyzet, hogy az alárendelt/meghunyászkodó fél visszatáncol, és önmagát hibáztatja olyan helyzetekben is, amikor elvileg a saját sérelmeit szerette volna megtárgyalni.



"Az élettársam fél évvel ezelőtt bukott le - eleveníti fel a történteket egy 29 éves férfi. - Másfél éven keresztül viszonyt folytatott az egyik barátommal. Igaz, hogy nem volt közös lakás, gyerek, semmi ilyesmi, de iszonyúan szerelmes voltam belé, ezért úgy döntöttem, adok még egy esélyt. Kezdjük elölről az egészet! Sajnos nem azért nem sikerült, mert képtelen voltam megbocsátani. Úgy látom, az volt a baj, hogy úgy gondolta, a bizalom felépítése pikkpakk megtörténhet. Én viszont pokolian szenvedtem, hiszen minden egyes nap újabb események jutottak eszembe, amelyekre rákérdeztem: "Amikor késtél a névnapomról, akkor is vele voltál?"; "Emlékszem, hogy lemondtad a hétvégét a szüleimnél, amikor apám súlyos beteg lett - találkoztatok akkor is?". Szükségem volt ezekre az információkra, mert tudni akartam, hogy egyáltalán mit kell megbocsátanom. Őt viszont baromira idegesítettem: "Ha megbocsátottál, miért akadékoskodsz folyton? Nem lehetne átlépni a történteken, és felejteni végre?". Nos, erre így valóban nem voltam képes."

Az idézett történet számos kérdést vet fel: joga van-e a "bűnös félnek" a saját véleményéhez? Vállalhatja-e, hogy idegesíti a "piszlicsárénak" tetsző nyomozás az időben visszafelé? Amikor mi magunk vagyunk a "megbántók" egy kapcsolatban, a lelkifurdalásunk miatt kötelességünk-e lenyelni mindent, vagy épp ellenkezőleg: ha megállapodtunk a tiszta lapban, ugyanúgy replikázhatunk, mintha nem lenne vaj a fülünk mögött? Az említett viszony végső megszakadása úgy tűnik, részben annak volt köszönhető, hogy egyik fél sem engedett a huszonegyből, részben pedig súlyos kommunikációs hibáknak tudható be. Valójában ugyanis nem az a kérdés, hogy "jogunk van-e az érzéseinkhez", hanem hogy mikor és mi módon élünk a jogainkkal.

Az önérvényesítés és az egónk hizlalása közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az igazán magabiztos emberek bármikor képesek "árnyékba lépni". Aki tisztában van az értékeivel és a képességeivel, nem szorul rá, hogy lépten-nyomon "villogjon" és bizonyítson. A mások iránti tisztelet talán épp ott kezdődik, hogy ideiglenesen a háttérbe tudjuk tolni a saját érdekeinket, és végighallgatjuk a Másikat. A reflektorfény hiánya csak olyankor félelmetes, amikor tartunk attól, hogy "megszűnünk" a sötétben. Ha valahol mélyen úgy gondoljuk, hogy csak addig létezünk, amíg minden vitát, minden meccset mi nyerünk.



A működő párkapcsolatok egyik titka a mikrofon oda-vissza adása (azaz amikor mindkét fél szót kap a sérelmek megbeszélésekor). Egy másik fontos, a kommunikációt érintő kérdés az "érzésekhez való jog". Senki sem vitatja, hogy a szerelemben roppant fontos az érzelmek őszinte kinyilvánítása és megosztása. Akkor viszont történjen ez! Ha lebuktunk a szeretőtartással, a "Hagyjál már a múlt felhánytorgatásával!" felszólítás nem feltétlenül a helyzethez illő, őszinte szöveg. Talán ilyenformán működőképesebb volna: "Ahányszor ezekről a dolgokról beszélünk, mindig ideges leszek. Azt hiszem, borzasztóan szégyellem magam, bánt, hogy fájdalmat okoztam Neked, és örülök, hogy hajlandó vagy megbocsátani. Legszívesebben elfelejteném ezt az egészet, de tudom, hogy meg kell beszélnünk egy csomó mindent. Viszont örülnék, ha előbb-utóbb az is szóba kerülne, hogy voltaképp mi minden vezetett odáig, hogy megcsaltalak. Talán így elkerülhetnénk, hogy ugyanezekbe a csapdákba fussunk bele a jövőben is." Vagyis ha az érzéseinkről szeretnénk beszélgetni a társunkkal, tegyük azt. Hajítsuk félre a vádaskodást, a méricskélést, a sérelmeinkre adandó "visszatromfot", és próbáljunk a zsigerből jövő köpködés helyett hitelesek maradni. Ha sikerül, fel sem merül többé, hogy kinek van joga ahhoz, hogy "neki álljon feljebb": egyenlő felekként beszélgetni és problémákat megoldani mindenkinek egyaránt joga van.           



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés