free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Öreg kutyák, nem kelletek senkinek

-PészM-         Címkék: állattartás, kutya, menhely, öreg, otthon 36 hozzászólás

Megörököltünk két öreg, beteg és csúf kutyát. Senkinek sem kellenek, nekünk sem. Lepasszoljuk őket egy vidéki menhelyre, és úgy hisszük, mindenkinek így a legjobb.

Az egy százalékokért kuncsorgás finisében könnyen immúnissá válik a jó érzésű polgár, a kopasz gyerekek, csontsovány ebek és az utolsó útjukra készülő embertársaink kérő tekintete is kevés, hogy mozduljon valami. A pénztárca lassan nyílik, ha egyáltalán, de a gondolat sem időzik el mellettük, nem néz a szemükbe. Minek. Mi épp az utóbbi hetekben örököltünk meg két veterán kutyát a nagymamától. Meghalt. Már a mama, a jószágok - minden jel erre mutat - még maradnának. Elég nagyok, öregecskék, talán rondák is. Henyélnek a hatalmas kertben, elsántikálnak az elnyíló orgonabokrok alá, és boldogan hugyozzák le a tulipánok hűlt helyét, amelyeket levágtunk, és a barátainknak adtunk.

Az ingatlanhoz - néhány hete még "családi ház" Budapest "elit környékén" - oda kell utazni, mindennap kétszer, mikor ki ér rá, de etetni kell az állatokat. Kiengedni, beengedni. Az egyikük üvölt, mindig ugat, a szomszédok naponta reklamálják, hogy most már hallgattassuk el azt a "kurva dögöt", mert meg lesz mérgezve, ha be nem kussol. Magyarázkodunk, mentjük az irháját. Terhessé válik az odajárkálás. Meg kell oldani a kutyakérdést, ez így nem mehet sokáig. A házat még nem adtuk el, de a kutyákkal kell kezdeni valamit. Senkinek nem kellenek. Az egykori gazdáik, akik lepasszolták a mamának, "nem foglalkoznak a kérdéssel". Menhely. Azt mondja a kolléganőm: "Itt, Pesten? Felejtsd el. Fullon van mindenki, meg hát…" Két öreg, beteg, rusnya állat, kell a francnak az ilyen. Belvárosi, nagypolgári ingatlanok dizájnjába sem passzolnak. Loncsos paraszt mindkettő, még a színük sem megy az IKEA bútorhoz. Hát, mit lehet tenni.



Az ismerősök is "fullon vannak". A család is, és a család barátai is. Az ő ismerőseik is. Drága a telefon, fogy a türelem. De van protekció vidéken, egy menhely tulaja. Nem szívesen veszi be őket, "ezeket már senki nem fogja elvinni, de etetni kell őket, meg gondozni, ha betegek, érted. Tartani kell őket. Jóvan, hozzad csak." Telefon, kocsi, megszervezzük. Csak szabaduljon már tőlük a család. Jobb lesz így mindenkinek, ezt mindennap elmondjuk. Közben eljárunk etetni, oltani, nagyon gondosak és lelkiismeretesek vagyunk - így érezzük -, még a barátainkat is odavisszük, persze a ház, és nem a kutyák miatt. Vigyék, amit találnak, vigyenek mindent.

Nyitjuk a kertkaput, üvöltve rohannak a lábunk elé, szinte sikítanak, hogy kapirgáljuk meg a fülük tövét. A sántábbik lerogy a lábam elé, lassan a hátára fekszik, és addig dögönyözöm, amíg el nem zsibbad a kezem. A jutalomfalatért szinte a fél kezemet leharapja. Hosszasan dörgölik a hátukat a vizes fűbe, most esett az eső. Adunk nekik enni, friss vizet. Zabálnak. Aztán jóllakottan odakucorodnak hozzánk, amíg cigizünk, mintha két óriási, puha télikabátot tekernénk a lábunk köré. Simogatjuk őket csendben. Holnap jön a kutyás kocsi, előtte leszedáljuk majd őket jól, még életükben nem ültek autóban. Ne legyen baj.



Mielőtt eljövök, megsimogatom a fejüket, és odasúgom, mikor senki nem hallja, hogy holnap elvisznek, lesz egy kétméteres kennel, oda visznek majd. Minél előbb meg kéne halni, gyerekek, mert mi nem akartunk egy nagy injekciós tűvel segíteni ezen, mert annyira jó emberek vagyunk. A ti érdeketekben, hogy nektek jó legyen, így döntöttünk, menjetek oda. Lesz kétszáz másik, nem lesztek egyedül. Jó lesz így, higgyétek el. Négy barna szembogár mered rám. Csóválják a farkukat, tudják, hogy reggel megint megyünk majd.  

Kisétálunk a kertből, akkora, mint egy labirintus. Szorul a hurok. Hazaérünk, szomorkodunk egy kicsit, "de hát nincs más választásunk". Otthon kinyitjuk az ajtót, a tacskónk nagyot nyújtózik a babzsák fotelben, vacsorát kap. Szép kutya. Egészséges és fiatal, a legjobb táppal etetjük, és velünk alszik éjjeleként. Jó sokba került. Könnyű vele az élet. Azt a másik kettőt meg vigye el az enyészet, jó gyorsan. Velünk együtt.  



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés