free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Nyár végén, de még az őszi depresszió előtt

FT         Címkék: nyár, ősz, pihenés, púder 9 hozzászólás

A nyári pihenés után az ősztől induló mókuskerék simán bedarálhat minket. A vakáció alatt nem szűnnek meg maguktól a bajok, és a lélek nem úgy töltődik, mint egy mobil.

A többévnyi biosz órai szendergés a szamárpadokban, havas dzsekik almán, vagy a gyomorsavszint-emelő matekfüzetszag kiirthatatlan áramköröket mart az agyunkba. Az iskolai emlékeknek hála, akár negyvenévesen is szeptembertől júniusig számítjuk az esztendőt - a többi néma csend. Augusztus derekán aztán lassacskán kifelé evickélünk a tengerhabok és rockfesztiválok időlyukaiból, és ha BKV-kék köpenyt nem öltünk is, az újdonság izgalma, az ősztől valami mást remélés könnyedén felülírja a szilveszteri fogadalmak felnőtt szokásrendjét. A reneszánsz év szeptember elsejéje épp hétfőre esik - a véletlenekben meg úgysem hiszünk!

Bármennyire lelkesítőnek találjuk is az ember mint gép metaforát, a testünk-lelkünk és az utántöltésre váró mobiltelefonunk közötti párhuzam számos sebből vérzik. Ez rögtön nyilvánvalóvá válik abból az elkeseredettségből, amit az évszakváltáshoz kapcsolódó remények becsődölése jelenthet.



"Nyáron mintha teljesen más személyiség volnék" - mondja egy fiatal tanárnő. "Év közben rettegek a diákjaimtól. Azt hiszem, ellenségesnek látom őket, mint akik csak arra várnak, hogy megalázhassanak. Örökké garbóban járok, hogy ne látszódjon, hogyan vörösödik ki a nyakamon a bőr, amikor a beszólásaik vagy a provokatív kérdéseik miatt megszégyenülök. A tanári értekezletekhez sosincs hozzáfűznivalóm - szerintem van olyan kollégám, aki a nevemet sem tudja. (…) A vakációt minden évben a Balatonnál töltöm, volt csoportársakkal. El sem hinnéd, milyen felszabadult vagyok! Elhülyéskedek a turistákkal, belevetem magam az éjszakába, laza vagyok, oldott, szinte gátlástalan. Mindig úgy érzem: ez az, ilyennek kell maradnom! Amikor viszont szeptemberben belépek az évnyitó ünnepségre, akár a kártyavár, úgy dőlnek össze a terveim. Mintha sosem lett volna nyár!".

Miért fordulhat elő, hogy a megújulást hirdető kéthetes wellnessprogram vagy a meditációs lámalátogatással megfejelt távol-keleti kalandtúra sem tölt fel igazán? Hogy "fák lehulló levelének lágy neszétől" újfent erőtlenek, fáradtak, rosszkedvűek vagyunk? Nos, a stresszről hajlamosak vagyunk olyan képet alkotni, mintha egy állandó, külső nyomás deformálna vagy roncsolna egy puhább tárgyat (bennünket). Mihelyt megszüntetjük a be-betörő erőhatásokat, a tárgyunk automatikusan visszaugrik az eredeti formájába. A kiürített Mézes Mackó figura bökdösésével például nagyszerűen modellezhető, ahogyan a modern élet kibabrál velünk. Ennek alapján az volna a dolgunk, hogy időről időre "formába hozzuk a tárgyunkat", esetleg "lecsapoljuk" a "felgyülemlett" feszültséget.

A stresszel való megbirkózás esetében úgy tűnik, mégsem ezek a mindennapos "naiv" elméleteink vagy szimbólumaink a leghatékonyabbak. Bár a testünknek előnyére válik a méregtelenítés - ami után egy ideig két pofára spájzolhatunk a toxikus vízipipákból, égetett szeszekből és a hentesablakban heverő, magakellető dagadókból -, a lélekregenerálás bonyodalmasabb. A pszichés macerák esetében a "forgalomból való kivonás" mint "feltöltődési technika" igen rövid szavatossági idővel bír. Lehetünk csábos flörtördögök a parton, ha a munkahelyünkön másnap képtelenek vagyunk egy ollót kölcsönkérni. Hiába viselkedünk például a lehető legspontánabb módon az egyenrangúakkal való viszonyainkban, ha a dominanciát, az alá-fölérendelődést, a hierarchiában létezést nem tudjuk kezelni. Mondhatni nem azt a leckét biflázzuk nap nap után, ami fel lett adva. Ebben az esetben a nyári élményeink sokkal inkább elkendőzik vagy elodázzák a problémákat, mintsem hogy hosszú távú megoldást kínálnának azokra.



Mindezek miatt nincs mit csodálkozni azon, ha egy erdei turistaházban, magányosan töltött "elvonulást" követően esetleg nem múlik el a metrófóbiánk; ha a végigpiált koncertszezonból előjózanodva ismét kísért a szociális szorongás, vagy ha a csadorban abszolvált iráni nyaralásról hazatérve megint kövérnek látjuk magunkat forrónadrágban. Mivel a példában említett tárgyra ható nyomást, a stresszt nehezen tudjuk a mókuskerekünkből kiiktatni, kénytelenek leszünk magát a tárgyat erősíteni.

Ehhez első körben a valódi problémákat kell megneveznünk. Az idézett tanárnő például olyasmiken elmélkedhetne, mint: "Hajlamos vagyok torzítani a dolgokat. Ha egy gyerek unja az órámat, rögtön azt mondom magamnak: pocsék pedagógus vagyok! Túláltalánosítok. Ha az értekezleten egy kollégám az ellenvetését fejezné ki, rögtön úgy érezném, hülyeséget mondtam, és legközelebb jobb, ha meg sem szólalok. Végig kellene gondolnom, hogy voltaképpen mi a katasztrofális abban, ha valakinek más a véleménye. Vagy miért ne engedhetném meg magamnak, hogy egyszer ne legyek tökéletes, sőt, akár gyenge is lehessek?" A szeptember - amellett, hogy az északi félteke jóidő-gyászoló hava - a lehetőségek ideje is egyben. A rendszertelen nyári periódus, a szétesettség - ugyanakkor uborkaszezon - után a dolgok újrarendezésének és az energetizálódásnak az időszaka. A kipihenést követő, hosszú távra szavatolható áttöltődésé. Hajrá!




Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés