free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az óvodába szoktatás nehézségei

pszichologus@borsa.hu         Címkék: gyerek, óvoda, probléma, pszichológus, szakértő 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Tisztelt Pszichológusnő!

Nagyon, de nagyon elvagyok keseredve. A kislányom másfél hete kezdte meg az ovit 33 hónaposan. (Azért kellett beíratnom, mert én elmentem dolgozni, így kényszerhelyzet alakult ki.) Régóta vágyott már rá, hogy menjen, nagyon várta. Eddig is sokszor mentünk fel játszani, jelmezbálba, gyereknapra. Semmi probléma nem volt vele. Szereti a társaságot, könnyen beilleszkedik, imádja a gyerekeket, bár azt hozzá kell tennem, hogy  sajnos vagy nem sajnos nagyon anyás, olyannyira, hogy még a nagymamáknál vagy még apával sem volt hajlandó egyedül maradni.

Az első nap örömmel indultuk az oviba, volt egy pici sírás reggel, de ez belefér. Délután már haza sem akart jönni. Másnap már sírdogált reggel is és délután is. Harmadnap viszont úgy kellett kiszedni a nyakamból. Az óvónők elmondása szerint többször is elsírja magát napközben. Az óvoda szóba hozása során sírva fakad és elbújik. Reggelente és este folyton csak azt mondogatja, hogy ő nem megy többet az oviba. Éjszakánként lidércálmok gyötrik, sokszor felsír, és azt kérdezi, hogy hol van. Az ötödik nap után már szépen megértette, hogy anya elmegy dolgozni és majd megy érte. Szépen elköszön tőlem, integet és puszit ad de pityergéssel. Nagyon keveset alszik, fáradt és nyűgös. Ebből kifolyólag még anyásabb lett és a családtagok, főként az édesapja ellen fordult. Ha hazaérkezik a munkából folyamatosan küldi el itthonról, még hozzábújni vagy megpuszilni sem hajlandó. Ez nagy feszültségeket hoz magával. Miért nem akar óvodába menni? Valamilyen sérelem érhette, rossz a tapasztalata? Mi váltja ki belőle ezt a ellenségeskedést? Miért gyötrik még itthon is, és még az éjszaka folyamán is az ovis dolgok? Hogy lehet ezt a helyzetet kezelni?

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Tisztelettel: Brigi



Kedves Brigi,


hároméves korban a gyerekek jó néhány, fejlődési mérföldkőnek számító feladat előtt állnak (részben emiatt alakulhatott ki, hogy a különböző kultúrákban is ebben az életkorban adják óvodába, vagy nem közeli családtagokhoz, ismerősökhöz a gyerekeket a szülők munkaideje alatt). Noha a leválás már korábban elkezdődött, az értelmi képességek fejlődésével párhuzamosan a gyerekek megtanulják, hogy az anyával való pozitív kapcsolatuk akkor is létező, amikor a szülő személyesen épp nincs jelen. Hogy a szeretet nem addig tart csupán, amíg az anya látható, amíg velük van - épp emiatt biztosak lehetnek abban, hogy többórás távollét esetén is előbb-utóbb visszatér hozzájuk.

Az anyától való távolodás - legalábbis a csecsemőkorhoz képest - a saját egyéniség kialakításával egyidőben fut. A gyerekek önállósága növekszik. Egyre ügyesebben fejezik ki magukat beszédben, és így még jobban megerősödik az éntudat: az, hogy különálló, az anyáétól független személyiséggel bírnak. A "bontakozó gyermeki lélek" képének szépsége könnyen elfedi, hogy valójában kemény, olykor-olykor meglehetősen könyörtelen folyamatról beszélhetünk. Amíg az "elég jó szülő" igyekezett kielégíteni a kisbaba szükségleteit, rugalmasan viszonyult hozzá, és állandóan jelen volt, amikor szükségesnek tűnt, addig a gyerek autonómiájának fejlődésével egyre több esetben kell magára hagynia őt (vagyis a támogató anyuka ebben az életkorban nagyban épít a gyerek saját tapasztalataira - ami óhatatlanul a külvilággal való súrlódásokkal és rengeteg fájdalommal jár). A gyerekek persze nem egyforma tempóban haladnak az anyától való távolodás, a szülők és a jó kapcsolat belső képének kialakítása, és az egyéniség megszilárdítása útján. Az Ön kislánya pedig be sem töltötte még a harmadik évét, tehát természetes, hogy nehezen képes megbirkózni az elválással.

Úgy gondolom, hogy csekély a valószínűsége, hogy rossz tapasztalatokat szerzett volna az óvodában (persze ha a harmadik naptól kezdve ő maga vált síróssá és elutasítóvá, akkor elképzelhető, hogy erre visszahúzódással reagáltak a többiek is, de talán mindez inkább következmény, mint valódi ok). Sajnos nem írt arról, hogy az óvodába szoktatás hogyan zajlott (például hogy reggeltől délutánig volt-e távol a kislánya a családtól, vagy szakaszosan történt-e mindez oly módon, hogy lassan egyre több időt töltött bent a többi gyerekkel). Valószínű, hogy az idő is hosszú lehet, amellyel a kislánynak meg kell birkóznia (olyan értelemben, hogy fenn kell tartania a bizalmat: "Anya itt hagyott, de nemsokára értem jön, mert szeret engem és fontos vagyok neki". A "nemsokára" fogalma azonban más jelentést hordoz három- mint harmincéves korban.)

Az óvodába szoktatás nehézségeit elsősorban a stabil szülő-gyerek kapcsolat és a bizalom orvosolhatja. Ahogy írja is, a kislánya egyre inkább képes tudomásul venni, hogy délután majd hazaviszi őt az anyukája. Mihelyt megszűnik benne az ezzel kapcsolatos nyugtalanság, a figyelmét az óvodai történések - a társak, a játék és így tovább - felé fogja fordítani. A többi családtag egyelőre - magához az óvodához hasonlóan - a külvilágot testesítheti meg. A nem egyszer kegyetlen valóságot, és az anyától való elválás kikerülhetetlenségét. Bár az óvodával szembeni ellenálláshoz hasonlóan az otthoni ellenségeskedés is természetes lépcsőfoknak, és előbb-utóbb túlhaladottnak tekinthető, néhány technika segíthet abban, hogy a gyerek kevésbé váljon elutasítóvá a többiekkel. Ilyen lehet például, hogy ha megoldható, együtt hozzák és vigyék a kislányt az óvodából. Fontosak a közös, szimbolikus játékok, amelyek az adott szituációt ábrázolják meseszerűen (például a kedvenc babája / plüssállata óvodába megy - mit csinálnak a szülők? Mi történik délután és este, amikor hazaviszik? Mi lesz másnap az óvodában: megszereti-e a társait?) Ha sikerül a többi családtag - különösen az apa - bevonása ilyesféle szerepjátékokba, könnyebben feldolgozhatóvá válnak a fent említett életkori feladatokból származó feszültségek is.     

Végezetül: ha úgy ítéli meg, hogy a közeljövőben sem javul, sőt rosszabbodik a kislány állapota, érdemes óvodapszichológus vagy Nevelési Tanácsadó segítségét kérni (erről az óvónők adhatnak felvilágosítást). Remélem azonban, hogy a normál fejlődéssel együtt járó krízisről beszélhetünk, ami előbb-utóbb oldódik, és a kislánynak sikerül majd olyannyira élveznie az óvodát, amennyire azt az első nap történései mutatják.

Mindehhez kitartást és nagyon sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés