free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Párkapcsolat újramelegítve

HT2         Címkék: hímtag, párkapcsolat, újrakezdés 1 hozzászólás

Az újrakezdett párkapcsolatnak vannak megrögzött ellenségei, de olyanok is akadnak, akik sportot űznek az összeveszésből-kibékülésből. HT2 középen áll.

Van egy barátom, túlzás nélkül két-háromhetente szakítanak a csajával, akivel amúgy évszázadok óta együtt vannak. Annyira mindennapos ez náluk, hogy egy ideje már nem is követem az eseményeket, és ő sem mesél – de pár évvel ezelőtt még részletesen beszámolt róla, hogy éppen hányadán állnak egymással. Egyszer épp csetelés közben került szóba a dolog, és én megkérdeztem tőle – naiv voltam még –, hogy hányszor szakítottak eddig, mire ő válaszképpen rátenyerelt a numerikus billentyűzetre, úgyhogy valami ilyen számot kaptunk (tenyerelek egyet én is): 53185412154. Kívülállóként baromi mulatságos volt ez, és ha néha eszembe jut, még ma is felröhögök, de az biztos, hogy szereplőként nem szórakoznék ilyen jól a sztorin.



Intenzíven balhézós kapcsolatom persze nekem is volt – illetve hát nem színezem a papagájt: csak olyan volt (mert ami nem volt olyan, az idejekorán véget is ért), és akár azt is hajlandó vagyok elviselni, hogy miattam. Én egy ilyen balhézós alkat vagyok, kezdeményezem és pláne provokálom a viszályt akkor is, amikor nem kellene, és ez ráadásul, azt hiszem, még meglepő is tud lenni, mert amúgy nem tűnök egy ilyen tányértördelő csávónak. Azt viszont ennek ellenére őszintén merem állítani: balhézni is utálok, nemhogy szakítani, elköltözni, dobozolni, meg az összes ilyenkor szokásos marhaságot csinálni. Sőt a szomorú helyzet az, hogy alig néhányszor ment könnyen, és ehhez képest nagyon sokszor nehezen – nem egyszer még akkor is, amikor egyébként én mondtam be a game overt.

Ettől függetlenül az elején idézett sztoriban az újrakezdéseket valószínűleg szintúgy nem élvezném, ahogy az elválásokat sem. Ilyen intenzitással mondjuk még nem próbáltam a dolgot, és biztos más, mint "rendesen", mert elkopik a végpontok és a visszalépések jelentősége is, de hát valószínűleg pont azért nem jutottam el soha senkivel idáig, mert egyébként sem vagyok egy nagy újrázó. Sőt mi több, épp ellenkezőleg: én minden viszolygásom ellenére hajlamos vagyok lehetőség szerint úgy gondolni, hogy ha már kimondjuk, hogy vége, akkor tényleg kalap, kabát, kartondoboz, költözés (és indokolt esetben: k…anyád), mert így legalább komolyan vesszük a dolgokat, és inkább nem kurjongatjuk ok nélkül, hogy ennyi volt, húzzál el/elhúzok. Másfelől meg nem is kísértjük egymást olyasmire, aminek nincs értelme, más szóval újrakezdésre.



Ennek ellenére azonban viszolygok azoktól is, akik kategorikusan kijelentik, hogy két embernek csak egy kör jár, mert annak ellenére, hogy bohóckodni tényleg nem kell, azért a rideg állatot sem muszáj mindig eljátszani. Nem a politikai korrektség beszél belőlem: (ezt lehet, hogy már mondtam, bocs) kétszer akartam újrakezdeni, az egyik esetben csúnyán pofára estem, a másikban sikerült, aztán egy év múlva megint szétmentünk, szóval egyik sem sikersztori. Így utólag viszont egyiket sem bánom, mert pont annyit tett hozzá mindegyik az ominózus kapcsolathoz, amennyi még ahhoz hiányzott, hogy tényleg rendben vége legyen. Az a plusz egy év nemcsak toldalék volt, történtek benne olyan szép és jó dolgok, amilyen szépek és jók a megelőző, jóval hosszabb időszakban nem történtek, az a pofára esés meg jelentősen megkönnyítette, hogy túl legyek a dolgon, és egyébként is sokat faragott rajtam, meg azon, hogy mit gondolok az emberekről, a bizalomról és hasonlókról. Megérte mindkettő, de tényleg.

Szóval én azt mondom, mindig mindenkinek az jusson, ami éppen jár. A kőbe vésett (és pláne a kéménybe írt) bölcsességeket amúgy is gyűlölöm, azt viszont szeretem hinni, hogy a dolgok úgy vannak a helyükön, ahogy vannak, mert ok nélkül még semmi nem történt. Más szóval lehetnek az embernek elvei, ha irányelvekként tekint rájuk, de ezekre hivatkozva kezelni tök különböző szituációkat, sztorikat és embereket, na az már nagy marhaság. Van, akivel tényleg jobb egy életre befejezni, és van, akivel neki kell futni még egyszer, még ha csak azért is, mert nem volt elég szar elsőre. Elvégre a legbanálisabb eseményeket is az élet produkálja, de olyan faramuci sztorit sem lehet kitalálni, amire a valóságban még nem volt példa – akkor pedig a legokosabb (pláne ilyen ügyekben) az, ha simán csak hagyjuk megtörténni a dolgokat.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés