free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor a nő beletunyul a párkapcsolatba

HT2         Címkék: borosta, hímtag, párkapcsolat 34 hozzászólás

Egy tartós kapcsolatban nyilván többet enged meg magának az ember, mint az első randevún. De hol a határ? Most a férfiak húzzák meg a vonalat.

A sztori az általános forgatókönyv szerint ugye azzal kezdődik, hogy "a kedvencedet főztem, még meleg", aztán azzal folytatódik, hogy "a hűtőben van kaja, dobd be a mikróba", és azzal végződik (vagy nem végződik), hogy "hagyjál békén, csinálj magadnak". Egy párkapcsolatba persze mindenki belekényelmesedik valamennyire, máskülönben nem is válna párkapcsolattá, és ez a férfiakra ugyanúgy igaz, mint a nőkre – csakhogy vannak határok, amiket nem szabad túllépni, ha azt szeretné az ember, hogy működőképes és főleg élvezetes maradjon a közös élet. Mégis vannak, akiknek sikerül, és bár férfiak és nők egyaránt akadnak köztük, minthogy ez itt a férfiszáj rovat, vagy mifene, ezúttal azt kotortuk össze a kankollégákkal, hogy a nők mikor lőnek túl a célon. Íme hát a női igénytelenség férfiszemmel már tűrhetetlen jeleinek rövid listája.

Elhízás

Nem kérdeztük, hogy lehetünk-e kegyetlenek, bocs. Szerintem mondjuk én már ajnároztam eleget e hasábokon a megfelelő kiterjedésű női testet ahhoz, hogy így, in medias res közölhessem minden általam megkérdezett hím nevében: van az a szint, amikor már igenis sok a súlyfelesleg, de ez persze nyilván nem érdekel senkit, és most ordenáré szemét állatok vagyunk.



Ez esetben is tessék viszont legalább az őszinteséget értékelni, merthogy tényleg ez a legfontosabb és legzavaróbb jel, amit egyébként kívülállóként is hajlamos az ember a kapcsolat ellaposodásának szimbólumaként értékelni. Amúgy pedig férfiakra ugyanúgy igaz ez az egész, mint a nőkre: a sörhas is gáz.

Ócska pizsamák és kitérdelt tréningnadrágok

Továbbá kinyúlt pulóverek és úgy általában minden, nőiesnek nem nevezhető ruhadarab, amelyek lényegében a kondenzcsíkos alsógatya, a lyukas/kifordított/felemás zokni és a leevett atlétatrikó női megfelelői. Tudjuk, gyalázat megtagadni a nőktől a kényelmes viseletet, de nem is erről beszélünk, hanem arról, hogy a négy fal között és az amúgy is sokat látott két szempár előtt sem megengedett a teljes trógerség. Még az sem kizárt, hogy az elején nem kell annyira magasra rakni a mércét csipkék és hasonlók tekintetében, mert ugye magasról lehet nagyot zuhanni – de ez persze nem azt jelenti, hogy egyből mamuszban kell indítani. Inkább valamiféle egészséges egyensúly volna indokolt.

Borosta

Mégpedig bárhol. Ha a férfinek lehet mondani, hogy szúr, akkor hadd lehessen már a nőnek is, főleg, ha az idő előrehaladtával egyre gyakrabban történik ilyesmi, és netán szezonális rendszerességet is fel lehet fedezni benne (ez utóbbi téli bundanövesztés néven ismeretes, ugyebár).



Amennyiben valaki számon kéri az örök borostás gazembereken, hogy a nőktől bezzeg elvárják a folyton frissen szőrtelenített testet, annak csak azt tudjuk mondani, ami emlékeim szerint már a korábbi szőrügyi értekezésben is benne foglaltatott: lehet egy nő szőrös is, van is férfi, aki azt szereti, de zsákbamacskát nem kéne árulni.

Mélymerülés Hugh Grant életművében

Jó, kicsit persze tréfálunk, de az egyarcú, totyori, tejbetök szívtipró háta mögött meghúzódó probléma igenis valós. A logikus riposzt erre persze az, hogy ha egy nő folyton gagyi romantikus filmeket néz párkapcsolatban, akkor bizonyára nem kapja meg azt, amire vágyik. Csakhogy a dolog egyik fele az, hogy néha nem okozatról, hanem igenis okról van szó, mivel az igények eleve irreálisan magasan vannak – másrészt meg ha tényleg gond van, azt ki lehet fejezni lényegre törőbben, kevésbé idegesítően és sokkal hatékonyabban is. Van persze még egy kérdés: hogyan nevezhető ez igénytelenségnek? Nos, filmkritikába nem szeretnénk átmenni, de jeleznénk, hogy a Hugh Grant, az messze nem a Cary Grant, és nem is a James Dean vagy a Sean Connery.

Sportcipőben mindenhova

Kekecnek vagy kicsinyesnek tűnünk? Pedig higgye el mindenki: ez egy egészen tipikus jele annak, hogy a nő elhagyta magát a pasija mellett. Először csak mondjuk a közértig kezd elegendő lenni a sportos darab, aztán legközelebb már a moziba is, és így tovább. Félreértés ne essék, nem a tűsarkút követeljük mindenhova, betiltani sem akarjuk a sport(os )cipőt a nőknek, itt most kifejezetten arról van szó, amikor elkezd felöltözni rendesen a csaj, aztán a cipős szekrénynél láthatóan rájön, hogy "ja, úgyis van pasim, és úgyis vele megyek, akkor legyen inkább valami kényelmes". Hát nem. És a megoldás sem az, hogy az egész ruházat hozzáigénytelenedik a dorkóhoz.

Visszaköszönnek a kollégiumi évek

Kiborult hamutartók, zsírfoltos szőnyeg, centis porréteg a polcokon. A konyhában minden fiók üres, viszont hegyekben áll a mosatlan, a panírozáshoz használt zsemlemorzsás tányéron két tojáshéj, bennük három pergamenné száradt használt teafilter és pár csikk alussza örök álmát, a muslicák pedig dögkeselyűkként köröznek a szemeteszsák szája fölött.



"Hé, hé, hé, azt a tányért be ne tedd a mosogatóba, az még alig használt, lehet róla holnap ebédelni!" Persze, kettőn áll a vásár, szó se róla, de amikor a vázolt állapotok csak akkor javulnak, ha a férfi veszi a kezébe a mosogatószivacsot és a partvist, akkor már elég nagy gondok vannak. Nem légből kapott dologról beszélünk amúgy: igaz, hogy nem sok példát ismerünk, de nem is egyet, pedig már annyi is sok volna.

"Maradjunk inkább itthon"

Na persze lehet ennek nagyon is helyénvaló indoka, de jelen helyzetben nyilván nem arra (értitek, arra) gondolunk. Hanem arra, amikor a lustaság/vélt vagy valós depresszió/más egyéb ok olyannyira eluralkodik a nőn, hogy semmiért sem cserélné el az otthoni (szőrös, kitérdelt tréningruhás, netán pizsamás) tunyulást. Na ilyenkor biztosan érzi a férfi – hacsak nem hasonló az életszemlélete –, hogy zsákutcában van a kapcsolat. A B változat egyébként a "te csak menj, én inkább maradok", amely még némi bűntudatkeltéssel is megspékeli ezt az egészet – na az már nem is a zsákutca, hanem a végén a fal, amire felkenték az embert.

Álomkór

És akkor íme a végpont, a struccpolitika párkapcsolati verziója a nőknél, amit talán nem túlzás a teljes megszűnni akarás egyfajta furcsa manifesztációjaként értelmezni: alvás reggel, alvás napközben, alvás délután, alvás este, alvás egész álló nap. Egy ideig persze „milyen aranyos” ez az egész, de aztán egy idő után olyan idegesítő lesz, hogy azt elmondani nem lehet, továbbá erős vágyat ébreszt a férfiben élettani tanulmányok folytatása iránt, ugyanis már-már biológiai képtelenségnek tűnik, hogy ember annyit tudjon aludni, amennyire egyes csajok képesek. Tudományos magyarázatot mi a jelenségre nem ismerünk, de nem volnánk meglepve, ha egyszer kiderülne, hogy közvetlenül a párkapcsolatba történő túlzott belekényelmesedés idézi elő.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés