free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Pornófilmek miatti féltékenység

pszichologus@borsa.hu         Címkék: féltékenység, párkapcsolat, pornófilm, pszichológus, szex 32 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet a gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita,
 
27 éves lány vagyok, jelenleg semmit nem csinálok (még nem dolgozom, és már nem tanulok). A napjaim úgy telnek, hogy főzök, mosok, takarítok, és várom a kedvesemet, aki általában estére ér haza hullafáradtan, vacsorázik, és leül a számítógép elé játszani, én meg szendvicset pakolok neki. Néha zavar, hogy ennyire kiszolgáltatja magát, de azt is be kell látnom, hogy mivel nincs jövedelmem, legalább ennyivel is hozzájárulok a teendőkhöz - csak attól félek, hogy ez szokássá válik majd. Hiszen ezt csinálta az édesanyám, a nagynéném, a keresztanyám és a környezetemben élő összes nő: a férje körül ugrált, amíg azok hálájuk jeléül szeretőt tartottak.

A szüleim 14 éves koromban váltak el, akkor gyűlöltem apámat és a család összes férfitagját, akik már legalább 3 házasságon túl voltak, és minden házasságból 2-3 gyerekkel váltak. 14 éves fejjel megfogadtam, hogy soha nem fogok elválni, vagy legalábbis soha nem megyek férjhez, míg az igazit meg nem találom. 15 évesen megismertem egy velem egykorú fiút, akivel a következő 10 évet együtt töltöttük. Életem legszebb periódusa volt, hiszen egy olyan mintacsaládba kerültem, ahol a szülők, nagyszülők szerették és tisztelték egymást, rám pedig úgy tekintettek, mint a saját gyermekükre. Szükségem sem volt kalandra vagy barátnőkre, mert a barátom minden kívánságomnak megfelelt. Együtt suliztunk, érettségiztünk, felvételiztünk, egyetemre jártunk, világot láttunk, dolgoztunk és azt hittem álompár vagyunk. Úgy terveztük, hogy amint befejezzük az egyetemet, összeházasodunk. Államvizsga előtt sokat jártam könyvtárba, és tanultam, egymás után szigorlatoztam, míg a barátom naphosszakat digitalizált és térképeket szerkesztett a számítógépen. Egyik délután rajtakaptam a barátomat, amint a számítógépre szerelt kamera előtt simogatta magát, a képernyőn pedig egy meztelen lány vonaglott és szólítgatta a barátomat. Úgy éreztem, megfordul velem a világ, főleg amikor a barátom bűnbánó hangulatban bevallotta, hogy ez nem kevesebb mint két éve tart. Több lánnyal próbálta ki a virtuális szexet, és nagyon szégyelli, de igazából csak engem szeret… Kiakadtam, őrjöngtem, sírtam és hónapokig nem engedtem, hogy hozzám érjen. A barátom pedig ha eddig csak virtuálisan, ezúttal gyakorlatban is megcsalt, tettét azzal indokolva, hogy elutasítottam. Elhagytam. Édesanyám nem helyeselte a döntésemet, mert szerinte minden férfi ilyen, és a makacsságommal csak azt érem el, amit ő: hogy egyedül maradok. Büszkén vontam meg a vállam, hogy rendben, akkor egyedül.

Azóta két év telt el, a volt barátom fűvel-fával összefeküdt, mégis állandóan vissza akart hódítani, és bár sokat sírtam miatta, egyre könnyebb volt meggyőznöm magamat, hogy jobb így mindannyiunknak. Aztán megismertem valakit, aki teljesen levett a lábamról, és olyan szerelmes lettem, hogy képes voltam érte feladni a munkámat, a terveimet és a büszkeségem, csak hogy vele legyek. Az új barátom nálam öt évvel idősebb, nagyon művelt, kedves és a barátok körében igen népszerű, mégis visszahúzódó, csendes és szerény fiú. Nem is kezdeményezett, én tettem meg az első, második és harmadik lépést is, és még akkor is bizonytalan volt, hogy vajon nem-e játszom vele, hiszen egy-két lány csúnyán elbánt már vele. Nagyon nehezen engedett magához közel, hónapokig tulajdonképpen én udvaroltam neki, míg végre viszonozni kezdte az érzelmeimet. Fél évig ingáztunk (ő külföldön lakik), hogy a hétvégéket együtt töltsük. Pestre nem akart költözni, és mert igazából semmi sem tartott Magyarországon, hozzáköltöztem. Mivel nincs munkaengedélyem, csak egy fizetésből élünk, és egy éve intenzíven tanulom a nyelvet, hogy én is érvényesüljek. Másfél év alatt annyira összemelegedtünk, hogy megkérte a kezem, és boldogan mondtam igent. Eljegyeztük egymást, és elkezdtük az esküvői előkészületeket. Úgy éreztem, hogy végre megleltem azt, akivel boldog lehetek.

Sajnos a boldogság csak addig tartott, amíg a barátom munkahelyet váltott. Azóta állandóan túlórázik (gondolom bizonyítani igyekszik), fáradt és ingerült. Szinte észre sem vesz, alig beszélünk, és csak elalvás előtt ölel meg, de a szexuális életünk a minimumra csökkent. Hónapok teltek el úgy, hogy én itthon ülök egyedül, tanulok, főzök, takarítok, őt várom, és mivel egyre kevesebbet látom, feltámadt bennem a zöld szemű szörny. Féltékeny voltam a kolléganőkre, akikkel ebédelt, a volt barátnőkre, akikkel levelezget, a szomszédokra, akikkel a folyosón találkozgat, mindenkire gyanakodtam, és rettenetesen féltem, hogy nehogy megint átverjenek. A párom is kikészült ettől, és próbált meggyőzni, hogy ne hasonlítgassam az apámhoz vagy a volt barátomhoz, mert ő más. Megnyugodtam, bár belül zaklatott maradtam. Arra kért, hogy gondolkodás helyett inkább tanuljak vagy keressek idézetet az esküvői meghívókra. A számítógépen böngészve észrevettem, hogy bár napközben csak én netezek egy keveset, mégis óriási a letöltött Gb-ok mennyisége. Az előzményekben nem találtam semmit, csak a download mappában bukkantam rá pornóoldalakra. Teljesen elképedtem. Az én csöndes, visszahúzódó barátomnak van gusztusa ilyenekre? Pedig ő olyan gyengéd szerető, nem hiszem, hogy a pornó ad ötletet neki, különben sem tudom, miféle szexuális kultúrát lehet onnan meríteni. Hányingerkeltő, ahogy megalázzák bennük a nőket. Rákérdeztem, hogy miért van szüksége pornófilmekre. Azzal mentegetőzött, hogy míg nyelvkurzuson voltam, gyakran unatkozott, és csak rákattintott, nagyon szégyelli, sajnálja, és azonnal letörölte a pornóképeket és filmeket. Csakhogy a kisördög bennem maradt, és figyeltem. Amint kitettem a házból a lábamat, azonnal megnőtt a letöltött egységek száma, persze ezúttal nyomtalanul. Esténként pedig továbbra is fáradtságra hivatkozva elutasított.
 
Az intim életünk haldoklani kezdett. Bár eleinte csodálatos volt a szexuális együttlétünk, mostanában ritka és rövid aktusokkal kimerül minden intimitás. Elkeseredtem, és úgy éreztem, erről feltétlenül beszélnünk kell, mert így az egész esküvői boldog előkészület színjáték és felesleges. Nem tagadta, hogy a pornókíváncsisága nem lankadt, de szerinte ez még nem kóros, és amikor rákérdeztem, hogy ezt önkielégítésre használja-e, ingerülten válaszolt, hogy miért akarok mindent tudni? Ha nem tudom őt kielégíteni, miért akar feleségül venni? Erre azt válaszolta, hogy nincs velem baj, de nem tudja megmagyarázni, hogy miért kell neki a pornó, néha nagyon jól esik, és gondoljam át, tudok-e ezzel élni vagy sem… Megfordult a világ bennem. Megint esküvő és megint csalódás és szakítás és pakolás? Nem lehetek ennyire peches, hogy ez még egyszer megtörténjen velem! Valóban gyönyörűek és kívánatosak a pornószínésznők, de azt hittem ez a magányos férfiak eszköze, míg megtalálják kedvesüket, aki bizonyára nem egy bombázó, de hát állandóan azt hangsúlyozzák, hogy nem a külső a fontos. Én alacsony vagyok és lapos, még ha akarnám sem tudnék "szexi" lenni, csak nevetségessé tenném magam. Soha nem voltam igazán kibékülve kislányos testemmel, de rájöttem, hogy ezzel kell éljek, és eleinte úgy tűnt, hogy a kedvesemnek sem a forma a lényeges. De amióta a neten keres szexuális élményeket, a gátlásaim egyre csak nőnek, szégyellek már levetkőzni előtte, és ha netán szeretkezünk, úgy érzem másra gondol. Egy ideje azonban már nem is közeledik. Mintha ő lenne megsértve. Már fel sem hív, egy sms-t sem ír munkából, este hűvösen ölel át, inkább kötelesség szinten.
 
A csend egyre hosszabb és fájdalmasabb. A szülők lelkesen készítik elő az esküvőnket, pedig már semmi kedvem az egészhez. Nem tudom, mit tegyek. Imádom ezt a férfit, de úgy érzem ő sem fog kitartani mellettem, és ezért nem tudnék hozzámenni. Sokan vigasztalnak, hogy nem bennem van a hiba, minden férfi néz pornót, még a bombázók férjei is más szépségek után néznek…de miért van ez? Ha engem szeret, miért kíván más nőt? És hogy lehet ezt letudni, hogy ez van, ezt kell megszokni. Úgy érzem képtelen vagyok ezt így lenyelni. Olvastam sok cikket arról, hogy a férfiak nem hibásak, így vannak beprogramozva, hogy minél több nőt megtermékenyítsenek… de nekem ez még mindig nyers és nagy falat, nem bírom lenyelni. Hogy lehet azzal a tudattal oltár elé állni, hogy ez a férfi is csak férfi, pornót néz, mint mindegyik, és ha megunja a velem való együttlétet, egyszerűen csak továbbáll egy csinos fiatal hölggyel. Ha már jegyesként is inkább pornót néz, minthogy velem bújjon össze, számíthatok-e bármi jóra? Néhány barátom szerint csak túllihegem az egészet, de úgy érzem fogalmuk sincs, hogy belül mennyire szenvedek. Én nem tudok visszabökni azzal, hogy majd más pasikkal flörtölök, vagy ha megcsal én is megcsalom. Én mindig csak egy embert szeretek, és nem tudok közben másra nézni. Ezt az egyet annyira szeretem és féltem, hogy ölni tudnék érte, a féltékenység meg belülről emészt. Egyik barátnőm azt mondta, hogy annyira zakkant vagyok, hogy rajtam csak a kötél segít. Megsértődtem, de lehet, hogy igaza van, betegesen féltékeny vagyok, és ha ezt nem tudom magamból kiölni, megmérgezek magam körül mindenkit.
 
Kedves Tita, szükségem lenne a tanácsodra! Hogy lehet megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kedvesem néha inkább a pornót választja helyettem? Szerinted egy ilyen ember képes-e hűségre? Hogy győzzem le a gátlásaimat, hogy ha végre átölel, ne arra gondoljak, hogy a pornóhölgyek nálam mennyivel formásabb testűek? Hogy tudjak megbízni a barátomban, hogy kitart mellettem, ha igazából belül nem hiszek ebben? És rettenetesen félek mindentől: attól, hogy becsap, attól, hogy elhagy, attól, hogy magamra maradok, attól, hogy szenvedni fogok. Félelem tölti be az egész életemet, és valóban úgy érzem, hogy élni így nem lehet. De talán nem a kötél az egyetlen megoldás…Te mit javasolsz?
 
Üdvözlettel, Kriszta


Kedves Kriszta,

igen összetett probléma, amit leírtál - kezdjük talán a fő mumussal, a pornóval és az önkielégítéssel. Érdekes eredmény, hogy a párkapcsolatban élők - a nők is! - többször maszturbálnak, mint a szinglik. Úgy tűnik, hogy az önkielégítés nem csupán a szeretkezés helyett, hanem amellett is létezhet. Minél aktívabb ugyanis a szexuális fantázia, annál gyakoribbak és kielégítőbbek lehetnek az együttlétek. A pornófilmek nézése - megint csak: mindkét nem részéről - nem egyszerűen arról szól, hogy a partnernél kívánatosabb szeretőkről képzelegjünk. Még csak nem is arról, hogy "szexuális kultúrát" tanuljunk. A pornográfia olyasmi, mint a műláb vagy a protézis: egyfajta "gyorssegély" a fantáziának, amikor azonnali kielégülésre vágyunk, és amikor nincs időnk/kedvünk simogatásokkal/ölelkezéssel "vacakolni". Lehetséges ilyen? Hogy valaki a másik közelsége helyett csupán nyers szexualitásra vágyjon? Hogy csak a testiséget kívánja érzelmek nélkül - pláne, ha együtt is van valakivel, akit állítólag szeret?

A dolog nem ennyire egyszerű, és azt hiszem, leginkább az arányokról szól. Egyfelől nagyon is létezik a puszta szexualitás akarása - szerelem híján is. Sokan azonban amellett törnek lándzsát, hogy a "legperverzebb" kívánságaik teljesülése a szerelmükkel a legjobb. "Kurvázni kiábrándító, azonban a barátnőm ribancnak öltözve, vagy azt játszva nagyon is izgató" - mondta egyszer egy fiatalember. Az ezt az utat választók szerint mindenki agyában ott lapul valamiféle "mocskosság", a szerelem pedig arról kellene hogy szóljon, hogy ebből minél többet megosszunk a másikkal (közös pornónézés, szerepjáték, a fantáziák kibeszélése és így tovább). Mintha a szerelem által váltódnánk vagy tisztulnánk meg a legsötétebb vágyainktól. Ami beláthatjuk, végül is egy igazán élvezetes folyamat.

Visszatérve az arányokhoz: úgy gondolom, hogy a párkapcsolaton belüli maszturbálással, fantáziálgatással és az ehhez időnként igénybe vett pornónézegetéssel önmagában nem volna probléma (persze ezt mindenkinek magának kell eldöntenie). Mint mondtam, nem tartom a megcsalással egyenértékűnek, és azt sem gondolom, hogy az emberek azért választják a pornográfiát, mert otthon nem kapnak meg valamit. Ami az esetetekben fontos, hogy a maszturbálás és az erotikus filmek letöltése elkezdte átvenni a szeretkezés helyét és szerepét a barátod életében. Egyszer egy - ugyancsak zárkózott és magába forduló - férfipáciensem mondta, hogy a maszturbálást voltaképp jobban kedveli a szeretkezésnél, hiszen önkielégítés közben csak magára kell figyelnie, senki sem kritizálja vagy hibáztatja, és senki előtt sem kell levetkőznie a gátlásait. A legvadabb fantáziáit is szabadjára meri engedni, hiszen egyedül van. Kérdés, hogy a Te ugyancsak introvertált barátod nem küzd-e hasonló problémákkal (azaz, hogy egyes vágyait/kívánságait el sem tudja mondani, mert gátlásos). Ha így áll a helyzet, akkor a vágyai/tettei kritikával illetésével és megvetésével csak hozzájárulsz ahhoz, hogy szívesebben adja át magát a magányos tevékenységnek.

Természetesen eszem ágában sincs azt állítani, hogy "belehajszolnád" a barátodat a pornónézegetésbe. Mindössze arra bátorítanálak, hogy kezdeményezz beszélgetést arról, hogy mindez miért fontos a számára - ugyanakkor próbálj mindenféle előítélet nélkül kommunikálni (anélkül például, hogy a filmletöltést megcsalásnak, nálad jobb nők utáni ácsingózásnak stb. értékelnéd, hiszen most arra vagy kíváncsi, hogy neki mit jelent a "mozizás"). Mindettől függetlenül azonban azt gondolom, hogy az egyre gyakoribb "netszex" és a ritkuló szeretkezések nem egyszerűen a pornó iránti növekvő lelkesedéssel magyarázhatók, hanem párkapcsolati nehézségekkel. Amelyek hátterében - ahogy az a leveledből kiderült - részben az önmagaddal és a helyzeteddel szembeni elégedetlenséget vélem felfedezni.

A diplomáddal főzöl-mosol-takarítsz, hivatalos állás nélkül. Rendben, ez egy átmeneti állapot, de a "kitartottság" és a "haszontalanság" gondolata észrevétlenül is alááshatják az önbecsülést. Mindemellett azt írod, Te alacsony és lapos vagy, ha "erőlködnél", inkább nevetséges lennél, mint "szexi". Nos, ezt igen nehéz megértenem, hiszen a "szexisség" épp a gátlások félrehajításáról és a féktelenségről szól, azaz a külsőnek ebből a szempontból kevés köze van hozzá. (Egy kis mellű, vékony lány is felhúzhat neccharisnyát és erotikus fehérneműt, hiszen ezek a cuccok pont a vágy és a szexuális készenlét jelzései. Nem arról szólnak tehát, hogy a rút kiskacsa eljátssza Marilynt, hanem hogy előhívja magából a nőt, aki szexre vágyik - ez viszont a szerelmeskedés alapja).

Gondold végig, hogy a családod nőtagjaival való erős azonosulás nem válik-e önbeteljesítő jóslattá előbb-utóbb. Az önalávető, emiatt szükségképpen rossz sorsra és magányosságra ítélt nőkép elfogadása nem hozza-e létre azt a helyzetet és viselkedést, amitől a leginkább tartasz? Például az, hogy neked aktuálisan nincs jövedelmed, ugyanakkor ellátod a háztartást, egyben arra "kárhoztat-e", hogy elfogadd, hogy a társad nem beszélget veled, nincsenek közös programok, és napközben még egy SMS-re sem futja? Szerintem mindez egyáltalán nem a szexről szól - a pornónézegetés inkább következmény, mint ok. Talán miközben arról gondolkozol napközben, hogy csak végzed a házimunkát, de nem becsül igazán senki, egyre inkább begubózol: lehangolt, magányos, könnyen számon kérő, indulatos vagy megközelíthetetlen leszel. Ami beindíthatja az ördögi kört: amikor a barátod szexre vágyik, jóval nehezebb átverekednie magát azon a falon, ami körülvesz Téged, mint letölteni egy filmet.

Ne érts félre, ezzel nem mentegetni akarom, csak jelzem, hogy ha fontos számodra a kapcsolat, ezeken a pontokon volna érdemes beavatkoznod. Gondold végig az önmagadhoz való viszonyodat; a képet, amit a rokonok példáin keresztül a nőiességről alkottál; az ezt érintő félelmeidet, és mindazt, ami a szorongáskeltő helyzetek elkerülése érdekében talán épphogy létrehozza azokat a szitukat, amiktől félsz. Légy őszinte magadhoz: vizsgáld meg a saját szexuális vágyaidat és fantáziáidat: mindazt, ami téged felizgathat. Olvass egy-két irodalmi művet például, amelyekben pikáns leírások vannak (szexológusok Vargas Llosa Don Rigobertóját szokták ajánlani). Ha azonban úgy érzed, hogy a Te közeledésed és lelkesedésed ellenére a társad továbbra is figyelmetlen és nemtörődöm - mint aki valóban a kapcsolat helyett választja a pornót, és nem azért, hogy időnként változatosabbá tegye a maszturbációt -, akkor érdemes elgondolkoznod azon, hogy feltétlenül most kell-e megtartanotok az esküvőt.

A kötelet felejtsd el - de amint írtam, a téged gúzsba kötő kötelékeket is (bármit, ami akár a szexuális felszabadulásod, akár a nőiségről való másképp gondolkodás, akár a szabadságod és a megbecsülésed útjában áll)! Önmagad felfedezéséhez/újraépítéséhez és a kapcsolat rendezéséhez kitartást és nagyon sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Fiáth Tita       
 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés